A bekecsi katonatemetők
Szent hely lett a bekecsi temető – sőt, két katonatemető – , ahol honvédek nyugszanak, akik 1916-ban hazájukat védték, mindegyikük merész szívvel. Itt ontották vérüket miskolciak, kassaiak, derék, bátor hazafiak. Így a Bekecs a nagy háború egyik döntő helye lett. A kiomlott vérért ragyogja be mindörökké a nemzeti kegyelet. Olyan szent hely, mint a Nyergestető, mint Ojtoz, Úzvölgye, Kökös, amelyekben a honszeretet és a vitézség nagy szelleme közös.
Emléküket, hősi harcukat soha el nem felejtjük, szeretetünk, örök hálánk fényes napként tündököljön felettük! Áldozatuk szent szelleme beivódott a bekecsi délceg fákba, valamennyi fenyő, tölgy, bükk óriási fáklyaként őrzi az emléküket.
Emlékőrzők sűrűn mennek hozzájuk koszorúzni, imádkozni, meleg, érző szívet hozni. A síroknál huszárcsapatok, díszőrség és lelkes emlékezők zúgják: hőseinknek kegyelet és dicsőség!
A Bekecs-tetőn a Bekecs-zászló, szent kereszt és kápolna az ezeréves magyarságunk és a Szent István-i kereszténység ősi hitét ápolja. Így a Bekecs az összmagyarság és kereszténységünk egyik áldott helye lett, megilleti az össznemzeti kegyelet.
A lármafa zászlaja vihart űzőn lobogjon, hogy lelkünk is lángra gyúljon, és a szívünk reménytelve dobogjon! E láng azt sugallja: jó gondolkodású, szorgos kezű, alkotó és építkező magyaroké a jövő. Aki minket eltörölni akar, téved! Megélünk új ezer évet.
Kajcsa Jenő
