Valahogy úgy alakult, hogy ebben az évben jóformán valamennyi európai kiruccanásunk alkalmával esett az eső. Korábban jóval szerencsésebbek voltunk, de most uralma alá hajtott a klímaváltozás. No, nem keseredtünk el, a tapasztalt, sőt a sokat próbált utazók fajtájából vétettünk (vagy azzá váltunk gyakori utazásaink alkalmával? – darwini meggondolásból), bátran szembenéztünk a széllel és égi vízhullással, és semmi sem téríthetett el kitűzött céljainktól. Ez így nagyon optimistán hangzik, de erre nem térünk vissza, ha bővebb lélektani elemzésre számított volna akárki is.
Belgiumban jártunk. Igen, ismét csak kettesben. Ritkán társasutazunk, de nem magányosan. Az utóbbi negyedszázad leginkább Európáról szólt. Nem először ostromoltuk meg a belga végeket, de most olyan négy városra esett a választásunk, amelyeket az útikönyvek és a gazdasági földrajz a kis ország négy legfontosabb városának kiáltott ki: Brüsszel („bürokraták” nélkül), Antwerpen, Gent és Brugge. E sorok vésnöke az első és az utolsónak említett városokat megjárta 1969 és 2017 között néhány ízben, de Antverpen és Gent maga volt – számomra – a vegytiszta újdonság.
A történeti Flandria szívében jártunk. Látszott, hogy kelet-európai testvérvárosaikhoz viszonyítva kegyesebb volt hozzájuk a história, építészeti gazdagságuk lenyűgöző. A tornyok városai, hatalmas és arányos építményekkel tömve a szó szoros értelmében: városházák, várak és váracsok, katedrálisok, középületek, polgárházak, parkok és kertek fogtak meg, rántottak magukhoz. Gótika és reneszánsz, barokk világszemlélet és életöröm.
A múzeumok és templomok birtokában festészeti remekek. Szinte hihetetlen, mi minden maradt fönn épen, ragyogóan vagy kitűnően restaurálva. Rubens lakóháza, reneszánsz lakások, bútorok, kézművesmesterek alkotásai, régi gépek. Az ám, a gépek! Antwerpenben mindjárt a második napon jóformán belebotlottunk, pár lépésre volt szállásunktól a Plantin-Moretus nyomdászati múzeum. Az UNESCO világörökség része.
A múzeum Antwerpen központjában, a Vrijdagmarkt téren (azaz a pénteki piactéren) áll. A placcon sörözők, sátrak, padok, turistacsalogató attrakciók. Rengeteg nyugdíjas. Hangosak. És mintha az egész világ flamandul (hollandul) beszélne. Az épület egy régi nyomda- és kiadóműhely („Officina Plantiniana”), na meg a nyomdászdinasztia lakóháza volt egyben. Christophe Plantin alapította a 16. században.
Rábízom magam a hivatalos útmutatóra: Christophe Plantin (kb. 1520–1589) alapította a nyomdát, amely rövid időn belül Európa egyik legnagyobb kiadóműhelyévé vált. Plantin után veje, Jan Moretus vezette tovább a műhelyt. A vállalkozás három évszázadon át (1576–1867) működött ugyanabban az ingatlanban. 1876- ban Edward Moretus eladta az épületet Antwerpen városának. 1877-től látogatható. (A múzeum előcsarnokában olyan süteményből kóstolhat a látogató, ami helyi almás specialitás.)
Jó harminc évvel ezelőtt öcsém járt Antwerpenben, és onnan két képeslapot is küldött, tudva tudván, hogy a Teleki könyvtár gyűjteményében szép számmal találhatók Platiniana-, vagyis az antwerpeni nyomdából kikerült klasszikus művek. Teleki Sámuel gyűjtötte, de akad nem egy olyan példány is, amelyet peregrinus diákok hoztak Németalföldről, Párizsból vagy Bázelből, és végül a Református Kollégium gyűjteményében kötött ki. Így abban a szerencsés helyzetben voltam, mikor a 16. századi nyomtatványokat leírtam, hogy nem csupán a kiadványt forgathattam, hanem egyúttal magam előtt láthattam – két postai levelezőlap segítségével – magát az officinát, a műhelyt és gépsorát. Az élmény közvetlenül – harminc évvel később, azaz a múlt héten – ugyanolyan erős volt.
A lakóház, kert és bútortárlat ürügyén életmód-kiállítás is a múzeum: hogyan élt egy nagypolgár, a szorgalmas mester és üzletember családja a XVI–XVIII. században, mit gyűjtött, mit tartott fontosnak, milyen volt a konyhája, tűzhelye, ágya, gyermekszobája, világítása, tükrei, arcmása, műhelye, nyomdai előkészítő helyiségei, betűkészlete. A kéziratok és a belőlük kiadott mesterművek. Szóval az elegáns, könnyen olvasható, áttekinthető fokos nyomtatványok vagy miniatűr könyvecskék, herbáriumok, lexikonok, egyházatyák szövegkiadásai, ókori klasszikusok, saját kortársak tudományos művei. Illusztráltak, pompásan bekötött művek. Valamennyi a sikeres családi vállalkozás mesterjegyével (nyomdászjelvényével) ellátva. Egy nyitott körző, melynek egyik karja keményen áll, a másik pedig körívet ír le, azaz dolgozik, befogja az egész világot. Jelmondata: Labore et constantia (munka és állhatatosság). A jó polgár erkölcsei.
