A Parajd és Szováta környéki folyóvizek látványosan megnövekedett sótartalma számokban
2025. június 12-én Szovátára utaztam egy hetekkel előtte betervezett programra, utána pedig sótartalomméréseket (elektromos vezetőképesség) végeztem a Korond-patak, Szováta-patak és a Kis-Küküllő folyó különböző pontjain. A víz elektromos vezetőképessége szoros összefüggésben áll a benne oldott sókkal: minél magasabb a vizsgált víz sótartalma, annál nagyobb vezetőképességi értékeket mérünk (millisiemens per centiméter a mértékegysége).
Alsósófalva bejáratánál, a hídnál a Korond-patak vizének hőmérséklete 18,5 Celsius-fokos volt, vezetőképessége pedig 0,6 millisiemens/cm (mS/cm). Ez az utóbbi érték 0,5 gramm per liter (g/l) összsótartalomnak felel meg: minden bizonnyal ennek nagy részét a konyhasó (azaz nátrium-klorid) adja, egy kisebb részét pedig más sók ionjai (pl. hidrogénkarbonát-, kalcium-, magnézium-, szulfátionok).
A parajdi Sószoros alatt a 16,7 Celsius-fokos Korond-patak vizében 114 mS/cm vezetőképességet mértem, amely érték 82,6 g/l NaCl tartalomnak felel meg (ebből kb. 50,1 g lehet a kloridion-tartalom). Mindez azt jelenti, hogy itt több mint 165-ször magasabb a Korond-patak sótartalma, mint Alsósófalva határában, és több mint kétszer sósabb, mint a Fekete-tenger vize. A kloridion-koncentrációja pedig több mint 200-szor meghaladja a 458/2002-es ivóvíztörvény által megengedett maximális határértéket (0,25 g klorid/l).
Szovátán a vasútállomás közelében a 16,9 Celsius-fokos Kis-Küküllő folyó vizének vezetőképessége 24,8 mS/cm volt, azaz sótartalma 18 g/l. Ezen mérési pont alatt pár tíz méterre folyik bele a Kis-Küküllőbe a Szováta-patak, amelynek 17,7 Celsius-fokos vizében a vezetőképesség 1,83 mS/cm volt, a sótartalma pedig 1,4 g/l.
Sóvárad fölött, a Szováta-patak beömlésétől kb. 1,5 kilométerre a 17,4 Celsius-fokos Kis-Küküllőnek a vezetőképessége 21,5 mS/cm volt, sótartalma pedig 15,7 g/l, amely 9,6 g/l kloridion-tartalomnak felel meg. Ez az érték még mindig több mint 38-szorosa az ivóvizeknél megengedett határértéknek. Ezen a folyószakaszon viszonylag gyorsan áramlott a víz, de a parti zónában még így is öt elpusztult hal teteme volt megfigyelhető, élő hal egyetlenegy sem. Az elpusztult halak között volt fenékjáró küllő (Gobio gobio), Petényi-márna (Barbus petenyi) illetve erdélyi vagy tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi). Ugyanitt érdekes jelenet szemtanúja voltam: egy fiatal legény vezette le a lovát inni a folyóhoz. Jeleztem neki, hogy a víz magas sótartalma miatt nem ajánlatos itt itatnia, de ügyet sem vetett rá. A láthatóan szomjas ló a folyóvíz fölé hajolt, felszívott egy kis vizet a szájába, majd gyorsan kiköpte, és határozottan eltávolodott a folyótól. Ezt látva a gazdája azt mondta, hogy tud egy közeli forrást, és ott itatja majd meg a lovát.
A bányaszerencsétlenség kezdetén és a mostani halpusztulás idején a médiában lehet olvasni olyan véleményeket, hogy a sótartalom növekedéshez a Szováta-patak is hozzájárult, hiszen köztudottan belefolyik a sós tavak fölösleges vizét levezető Sós-árok és főként a Géra-forrás, amelynek vize gyakorlatilag telített sóoldat (kb. 315 g/l oldat). Ezen alkalommal (2025. június 12-én) lemértem a Géra-forrás hozamát is, amelynek átlagértéke 0,38 l/s volt. Ugyanitt 2025. április 20-án, esős időszakban 0,46 l/s vízhozamot mértem. A Szováta-patak vezetőképessége 2025. június 12-én a Géra utcai híd közelében mindössze 0,13 mS/cm volt, és mint láttuk, a város alatt, a vasútállomás közelében – miután már a Géra-forrás vizét is hozó Sós-árok vize belefolyik – a Szováta-patak vezetőképessége 1,83 mS/cm-re növekedik (a sótartalom 1,4 g/l, amiből a kloridion-tartalom 0,86 g/l). Ezen adatok alapján elmondható, hogy a Szováta-patak valóban hozzájárul a Kis-Küküllőben az elmúlt években mért átlagos kloridion-tartalomhoz, ugyanakkor nem volt hatása a parajdi bányaszerencsétlenség utáni látványos sótartalom, illetve kloridion-tartalom növekedésekhez, hiszen méréseim és az elérhető információk alapján évek óta nem történt jelentősebb sótartalom-növekedés a Szováta-patak esetében.
2024. június 4-én biológusok és kémikus szakemberek közreműködésével kiadott sajtóközleményünkben nemzetközi szakirodalmi adatok alapján összegeztük, hogy különböző értékek esetén milyen hatásai lehetnek a magasabb sótartalomnak a folyóvizek és környezetük élővilágára, illetve az ivóvíz előállítására. Sajnos a mostani sótartalommérések eredményei alapján megállapítható, hogy 2025. június 12-én a Korond-pataknál és a Kis-Küküllő felső szakaszán mért nagyon magas sótartalomértékek több tízszeresen is meghaladják az ivóvizekre vonatkozó egyes paramétereket. Ugyanakkor a sótartalmak többszörösen meghaladják az édesvízi halfajok, rovarok, algák, növények sótűrő képességének felső határait is, és ennek első jól látható jele a tömeges halpusztulás a Kis-Küküllőn. Nem fér kétség ahhoz, hogy a halak mellett az érintett folyószakaszok teljes édesvízi életközösségére drasztikus hatással van a nagyon megnövekedett és egyelőre tartósan fennálló magas sótartalom.
Dr. Máthé István, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem
