A biológus látomása a nyár közepén. A szöveg egy volt vásárhelyi tanítványomé: a biológus végzettségű Gál Erika archeozoológus verse 2013-ban jelent meg a Napútban.
A júliusi rét egyik sóvár illatú növénye a kakukkfű. Szép mezejét fényképeztem nyolc évvel ezelőtt a somlyói nyeregben.
A Magyar Gyógyszertudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya idei gyógynövénye a kerti kakukkfű (Thymus vulgaris). A kakukkfű egyike a legrégebb óta használt gyógynövényeknek: szárított maradványait az archeobotanikusok az ősemberek által lakott barlangokban is megtalálták.
Neve egyesek szerint a görög thymi (kelés, bibircsók) szóból ered. Másik magyarázat szerint egy, a balzsamozás sikerességéért felelő egyiptomi istenség, Thm után kapta. A 3500 éves Ebers-papiruszon rögzített gyógyászati leírásban is megtaláljuk, meghatározó összetevője volt az egyiptomiak balzsamozó szereinek. Az ógörög Hippokratész a kakukkfüvet elsősorban légzőszervi (hörghurut, köhögés) és emésztési problémákra javasolta. A római Dioszkoridész szerint „a kerti kakukkfű egy kevés sóval és ecettel megíva kiüríti a székleten át a fehér nyálkás nedvességeket, leve pedig megíva azoknak jó, akik nem tudnak lélegezni…” Szent Hildegárd szerint a kerti kakukkfű erősen melegítő és szárító hatással bír, más füvekkel keverve nemcsak kelések, hanem a lepra gyógyítására is alkalmas, mely célra nemcsak belsőleg, de gőzfürdőként is ajánlja.
A mezei kakukkfüvet a magyar népi gyógyászat is széles körben alkalmazza: a friss vagy szárított növény immunerősítő, köhögéscsillapító. A benne található erős hatóanyagoknak (timol, karvakrol) köszönhetően kiváló gyulladáscsökkentő és fertőtlenítő. Melegítő, szárító gyógynövény. Sebek, csípések kezelésére is alkalmas. Illatuk jellegzetesen aromás, kifejezetten erős. Illóolaját vagy virágvizét párologtatóba öntve vagy akár szaunában is használhatjuk – kifejezetten ajánlott megfázásos, influenzás időszakokban. Erős fertőtlenítő, gomba- és baktériumölő tulajdonságairól is ismert. A kakukkfű a konyháknak is kiváló fűszere nálunk is. A mediterrán konyha egyik legismertebbje, hús- és halételek, zöldségek és sajtok ízesítésére használják.
A kakukkfű fajok száraz, sziklás területeken, nyílt gyepekben, legelőkön érzik jól magukat. Évelő, fásodó szárú félcserjék. Lilás-rózsaszínes virágzatuk az elfekvő, végükön felegyenesedő szárak végén májustól szeptemberig nyílik.
Július rég nem tapasztalt kánikulával kopogtatott az idén.
A római naptárban a hónap eredetileg Quintilis (Ötödik) nevet viselte: az egykori márciusi évkezdéstől számítva. Kr. e. 44-ben Marcus Antonius hízelgő javaslatára nevezték el júliusnak Julius Caesarról, aki e hónap 12. napján született.
Júliusra esett akkor is, ott is a mezőgazdasági munkák dandárja. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Elvontabb allegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fején kalászkoszorúval. Jobbjában az Oroszlán jele, baljában kosár fügével, dinnyével és más gyümölcsökkel. Az oroszlánbőrös, buzogányos Héraklész napisten szintén a július megtestesítője volt.
Július első szombatja – idén negyedike – az Ezer Székely Leány Napja. 1931-ben rendezték meg először Domokos Pál Péter kezdeményezésére. A rendezvény célja az volt, hogy hazahívogassa az idegenbe szakadt – akkoriban főként Bukarestben szolgáló – székely leányokat, és felhívja a figyelmet a hagyományok, a nyelv és a népviselet megőrzésére. A találkozót a kommunista rezsim betiltotta. 1990 óta minden évben újra megtartják a rendezvényt a csíksomlyói Nyeregben.
1768. július 4-én született Kováts Mihály orvos, nyelvújító. A sárospataki és lőcsei tanulóévek után a losonci református gimnáziumban négy esztendőn át egész sor tárgyat tanított: logikát, retorikát, matematikát, geometriát, latin nyelvet és ókortörténetet. Huszonhét évesen iratkozik be a pesti egyetem orvosi karára. Oklevelének megszerzése után bécsi, németországi, svájci és hollandiai egyetemeket, kórházakat látogat. Hazatérte után gyakorló orvosként dolgozik, közben tanít az egyetemen. Aktívan vesz részt a nyelvújítási mozgalomban, főként a magyar tudományos, elsősorban orvosi nyelv megteremtésében. Ennek kapcsán barátkozik össze Kazinczy Ferenccel és Szemere Pállal. Kováts a himlőoltásnak egyik korai propagálója is volt. Elveit Értekezés a himlő kiirtásáról című munkájában fejtette ki (1822). Ásványtani műve a négyrészes Lexicon Mineralogicum enneaglottum. Az első magyar törvényszéki orvostani tárgyú munkát is ő írta 1828-ban: Medicina Jurensis vagy orvosi törvény tudomány, a táblabíró, bíró, ügyvéd, törvénytudó, törvénytanuló, orvos, tanuló orvos uraknak számokra. Gyógyszerészettel foglalkozik Magyar patika című összefoglaló műve. 740 kötetes értékes könyvgyűjteményét a Sárospataki Kollégiumnak adományozta.
Az 1807-ben megjelent Chémia vagy a természet titka… előszavában írta:
Én jeget törtem, mert legelső magyar Chemiát írtam. Mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a nyelv kebeléből.
Üzenete a nyelv óvó szeretetéről és megújításáról máig hallatszik.
Folytatom kánikulai sétámat egy másik Üzenettel. Az 1957. július 5-én született Egyed Emese verse a békességet üzeni:
Ezen a nyári reggelen a nap még nem fogyatkozik.
A zöld lombokhoz elmegyünk. Nézzük az erdei mozit.
Ezen a nyári reggelen mégsem kelünk fel hamarább.
Álmokat sem dédelgetünk. Csak alszunk súlyosan tovább.
Ezen a nyári reggelen a szorongás elköltözött
a szívünkből és elveszett ködbe vesző lapok között.
kibontakoznom bojtorjános magamból; szívem nem veszett el,
sem hozzád szálló halk szavam. De mindennek árnyéka van,
a derűnek, a pillantásnak, a nyári reggel varázsának,
a játékos versnek, a csöndnek. A csöndben ismeretlenül
kimondhatatlan sejtéseink nőnek.
Ezen a nyári reggelen harmatot gyűjt a képzelet.
Ösvényt választ nagy hirtelen. Az ösvény fény felé vezet.
Fény felé, megnyugvás felé. (Mert rosszkedvem nem az övé,
sem aggodalmam, szemem átka. Pedig ha ránéz a világra,
engem is lát így; rosszkedvestől, fonnyadó testestől-lelkestől,
és mert övé, amit teremtett, titkon frissíti fel a kertet.)
Mindenki másképp-másképp békül a nyár közepével. Az 1909. július 7-én a Karánsebes környéki Perestyénben született és 1950. július 11-én Tordán elhunyt Erőss Alfréd katolikus püspök, költő Öreg akácfája az aradi Vasárnapban, 1929-ben emígy békül:
„Ez az öreg akácfa annyit tud regélni…”
Ez az öreg akácfa annyit tud regélni…
Sokszor szállok le hozzá gondolatban
mézet, illatot kérni, döngicsélni.
Ma ismét száz fehér virágba’ fürdött;
sötétzöld, keskeny ujjai között
gazdagon omlottak a lompos fürtök,
s mint illat, ömlött róla egy mese:
„…Ígézetes-szép leány volt, igaz;
mindig neked tapsolt a két keze,
piros ruháin oly holló-sötéten
feküdt haja, az ébenszínű bársony,
száz gyertyafény égett a két szemében,
ő volt a verseid szerelmese…”
Halkan sötétül, az akácfalombok
összecsukódnak, halkul a mese
és a némaság csöndesen karon fog.
Az 1942-ben Kolozsváron megjelent, Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete című verseskötetéből az 1939-ben íródott Szőttesét terítem ma eléd heti búcsúzóul, kedves Olvasóm. Bejárhatod rajta e nyári Európát az ezer tó országától le Szicíliáig. Remélem, rálépve rálelsz a somlyói nyeregre is:
Szőke selymes gyapjút, napsugaras göndört,
szőnek szép leányok szép Szicíliában.
Hosszú vékony szálat, haloványat, zsengét,
szőnek szép leányok messze Finnországban.
Rózsaszín, azúrkék, piros, zöld, ezerszín,
tarka déli szőttes, tarka déli élet.
Kacagó, ragyogó, napsugaras, pajkos,
váltakoznak benne sötét éji fények.
Halványzöld alapon halványszürke minta,
egyszerű, megejtő az északi szőnyeg.
Visszfénye ezer tó tükrével hímezett
imádságos lelkű országnak, mezőnek.
Haj, székely leányok, virrasztva, éj-nappal,
keserű könnyűvel áztatott fonallal
szőttök, egyre szőttök. Készül a sok cserge.
Valamennyi színe sötét-sötét szürke.
Olykor a fenyőknek haragoszöld nedve,
vérző ujjatoknak skarlátja csepegve
színesíti meg csak csodálatos-szépen,
mintha csupa angyal szőtte van az égben.
De a színük földből, szívünkből virágzott.
Sosem látsz az égen ily sötétszín vásznat.
Seholsem ily nagyok, nagyok és erősek,
ezek a szép színek, ezek az érzések.
Seholsem oly szívós, fénylő a reménység.
Zöld marad az erdő, bár csorda tapossa!
Seholsem oly égő, sötétszürke, könnyes,
harmatos a bánat. Vérünk harmatozza!
Hej, székely leányok, virrasztva, éj-nappal,
keserű könnyűvel áztatott fonallal,
szőjjetek, szőjjetek, sötétszürke múltra
örökzöld jövendőt. Feltámadunk újra!
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2026-ban, az Ezer Székely Leány Napja előtt egy nappal.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
