Alig három hónapos, de már életmentésre készül

A kis Bora, a Maros megyei hegyimentők új segítsége

Egy jópofa négylábú taggal bővült a Maros megyei hegyimentő szolgálat csapata: Bora, az alig három hónapos német juhászkutya felkészítése már elkezdődött, másfél év kemény munka és kiképzés vár rá, de egyelőre minden jel arra utal, hogy kiváló keresőkutya válhat belőle.

A kis Bora a nemrég elpusztult, 11 éves, tapasztalt holland juhászkutyának, Tasnak a nyomdokaiba lép, aki Kovács Zoltán Róbertnek, a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat vezetőjének a kutyájaként évekig hűségesen segítette a csapat munkáját. A tapasztalat az, hogy a keresőkutyák általában 12-13 éves korukig tudják megfelelően ellátni a feladataikat, Tas előrehaladott kora ellenére a végsőkig sikeresen helytállt a bevetéseken.

– Elment a családunk hű társa, a hegyek csendes őre, a csapatunk oszlopos tagja. 11 évet töltöttünk együtt – minden percét arannyal írnám, ha lehetne. Tas nem „csak” egy kutya volt. Ő volt a legjobb barátom, bajtársam, segítőtársam, a legnehezebb terepre is tiltakozás nélkül ment velem, legyen szó mentésről, kiképzésről vagy egy egyszerű túráról az erdőben. Ő soha nem kérdezett, csak jött. Mindig készen állt – fáradhatatlanul, feltétel nélkül. Egyetlen mozdulatból értett, egyetlen szempillantásból tudta, mire van szükség. Munkában és nyugalomban is példaként állt előttünk. Tőle tanultam az igazi hűséget, alázatot, és azt, mit jelent jelen lenni valaki mellett teljes szívvel – búcsúzott hűséges társától június elején Kovács Zoltán Róbert.

Nem szolgálati kutya, hanem családtag

Amíg a kis Bora felnő ehhez a feladathoz, a Maros Megyei Hegyimentő Szolgálat munkáját egy vészhelyzetekben bevethető mentőkutya segíti, Lucky, a labrador, Ferenczy István hegyimentő kutyusa, aki nemrég betöltötte az egy évet, sikeresen le is vizsgázott a tavasszal, és már néhány éles bevetésen ügyesen helyt is állt.

Borát céltudatosan választották ki erre a feladatra, hiszen a felmenői, anyja-apja hegyimentő keresőkutyák, és egy hegyimentő kolléga tenyészetében élnek – árulta el Kovács Zoltán Róbert.

A nemrég elpusztult Tashoz hasonlóan a kis Bora is az ő családi kutyája, a rendőrségtől eltérően ugyanis a hegyimentőknél az a szokás, hogy a négylábúak nem a szolgálat tulajdonában vannak, hanem a hegyimentők egyénileg választják ki őket maguknak, az otthonukban tartják, családtagként nevelik, képezik, illetve évente vizsgákra viszik őket. Miután pedig „nyugdíjba vonulnak”, családi kutyusként élnek tovább a gazdijukkal.

Legalább másfél év kemény munka, amíg a négylábúból mentőkutya lehet

Kovács Zoltán Róbert hangsúlyozta, amennyiben munkakutyát szeretnének nevelni a négylábúból, fontos, hogy minél kisebb korában elkezdődjön a felkészítés. Egy keresőkutya képzése folyamatos, kezdetben az alapokra és engedelmességre kell nevelni, utána kezdődhet a keresés tanítása, majd a lavinamentés.

A kis Bora még alig három hónapos, de játékos formában már most elkezdődött a felkészítése arra, hogy majd emberéleteket mentsen.

Gazdája elárulta, naponta foglalkozik vele, most, amikor még nagyon kicsi, csak játszanak, nem terheli le, hogy „kiélhesse a gyerekkorát”, azonban ahogy nő, majd ugyanúgy játékos módszerrel térnek át a „munkára”, azaz arra, hogy megtanulja a nyomkövetést, megkeresse az eltűnteket, jelezze, amikor megtalál valakit, azaz üljön le az áldozat mellé, és addig ugasson, amíg a hegyimentők a helyszínre érnek. Emellett sokat kell dolgozni velük azért, hogy megtanulják az engedelmességet, hiszen a munkakutyáknál, keresőkutyáknál kulcsfontosságú, hogy fegyelmezettek legyenek, ugyanis bármilyen körülmények között engedelmeskedniük kell a gazdájuk parancsának, és ki kell zárniuk minden zavaró tényezőt, akár más kutyák vagy más állatok jelenlétét, amikor éppen bevetésen vannak.

A hegyimentő szolgálat vezetője szerint legkevesebb másfél évbe telik, amíg egy négylábúból keresőkutya lesz, de természetesen ez kutyától is függ, illetve attól is, hogy a gazdája mennyit foglalkozik vele. Miután betöltötte az egyéves kort, csak azután lehet elvinni hegyimentő vizsgára, addig a folyamatos képzés a gazdira hárul. Ha sikerül az első vizsga, akkor lesz belőle hegyimentő kutya, azonban ezt követően is évente vizsgáztatni kell.

A kutyák kb. két-két és fél éves korukban érik el azt a tudásszintet, hogy a gazdinak már nem muszáj napi szinten foglalkozni velük, de így is ajánlott legalább heti két-háromszor, és ilyenkor a keresőgyakorlatokra kell fókuszálni a többi játék mellett – ismertette a keresőkutyává válás folyamatát a hegyimentők vezetője.

A kis Bora igen ígéretes

Bora, a németjuhász-kölyök nagyon temperamentumos, mindig kész a játékra, és egyelőre úgy tűnik, minden megvan benne, ami kell ahhoz, hogy a megfelelő irányítással és felkészítéssel egy jó mentőkutya váljon belőle – véli a gazdija.

Mint mondta, mintegy másfél hete elvitte Borát a Fogarasi-havasokba, az országos hegyimentőkutyák nyári vizsgájára, persze nem vizsgázni, hanem azért, hogy szokja a többi kutya, illetve idegen emberek jelenlétét, a hegyet, az ottani munkát, azaz a körülményeket, amelyek között majd keresőkutyaként „dolgoznia kell”. A kis fekete bundás pedig már most ügyesen helytállt: mászott, ereszkedett, patakokba is beengedte a gazdija, illetve rövid távú keresőgyakorlatban is kipróbálhatta magát, ahol szintén ügyesen szerepelt, megtalálta az elbújt hegyimentőt. A játékos képzés során jelenleg étellel ösztönzik, a játékkal való jutalmazás majd egy következő lépés lesz. Vannak azonban olyan kutyák is, amelyeknél felnőttkorukban is az élelemmel való ösztönzés válik be, például a Fogarasi-havasokban zajló esményen a 18 felnőtt kutyából négy a mai napig ennivalót kap jutalmul, amennyiben sikeresen teljesíti a feladatát – jegyezte meg Kovács Zoltán Róbert.

Amikor ment, akkor is játszik

A Maros megyei hegyimentők vezetője szerint a mentőkutyák egyik legfontosabb előnye, hogy óriási területet képesek átvizsgálni rövid idő alatt, ugyanakkor kiváló szaglásuk van, például lavina esetén egy tapasztalt, hatfős hegyimentő csapat egy futballpályányi területet hat-hét óra alatt tud átkutatni, egy kutya viszont erre tíz perc alatt képes, és akár három-négyméteres hóréteg alatt is megérzi a szagot. Azon a területen, amit a kutya átfésült, ha nem jelzett semmit, biztos, hogy nincs áldozat – emelte ki a mentőkutyák egyik legfőbb erényét Kovács Róbert.

Mint mondta, a mentőkutyáknak a segítségnyújtás tulajdonképpen játék. A kiképzésük, hogy nyomokat keressenek, áldozatokat, eltűnt személyeket találjanak meg az erdőben, a hegyekben, hóban, arra épül, hogy ha teljesítik a feladatot, játék lesz a jutalmuk. A kutya azért keresi meg az eltűnt személyt a gyakorlatokon, mert azt gondolja, az játszani fog vele, úgy van tanítva, hogy mindig annál, akit megtalál, ott van a kedvenc játéka. Valós vészhelyzetekben a kutya nem tudja, hogy sérültet vagy eltűntet keres, csak annyit, hogy meg kell találjon valakit, aki a földön van, hiszen a gyakorlatok során arra tanítják meg, hogy fekvő vagy földön ülő személyt keressen. Ha megtalálja, megáll mellette, és addig ugat, amíg oda nem érnek a keresőcsapatok. Az álló vagy járó embereket viszont nem jelzi – erre is külön ki van képezve. Valós helyzetben pedig természetesen nem az áldozattól, hanem a gazdijától kapja meg a kedvenc játékát, de őt ez nem érdekli, a lényeg, hogy játszani tudjon. – Azok a legjobb keresőkutyák, amelyek játékért teszik a dolgukat, nem pedig ételért, jutalomfalatért – mutatott rá a hegyimentő szolgálat vezetője.