Az erdélyi unitárius templomok koronája

Épített örökségünk

Bölön település legkorábbi okleveles említése 1334-ből való, Belen néven szerepel. A középkorban Háromszék egyik legnagyobb községe volt. Az 1567-es összeírásban kétszer annyi kapuval szerepelt, mint a legtöbb környező település. A faluban viszonylag nagyszámú nemesi réteg élt. Bölön az úgynevezett Erdővidék erős unitárius fellegváraként volt ismeretes. A falu szülötte Bölöni Farkas utazó, emlékíró. Mai monumentális, keletelt temploma Pákei Lajos alkotása 1893–1894-ből. Tornya az egykori templomtól külön, nyugatra áll, és 1893-ig kaputoronyként szolgált.

Átépítések és változtatások

A 18–19. századi átépítések a torony belső felosztását is megváltoztatták, erre következtethetünk a falak belső oldalán üresen maradt gerendafészkekből. 

A harangház a négy tágas hangablakkal 1804-ben épült. A korábbi, 1788. évi magasítást megörökítő feliratok nem maradtak fenn. A toronytól délre eső falszakaszon egy tágas nyílású, diadalívszerű kaput találunk, amelyet a mai templom építésével egyidejűleg létesítettek.

A kapu folytatásában a védőfal egy éles hajlattal keleti iránynak fordul, alapja a fal tövénél számottevően kiszélesedik.

Nehéz eldönteni, hogy ez a falszakasz eleve így épült-e, vagy valamikor később egy köpenyfallal erősítették-e meg.

A fal tövének ilyen megerősítése mindenképpen arra utal, hogy a vár belterületének nyugati részét nem az új templom építésekor töltötték fel, hanem  már azelőtt is így volt.

A fordított kulcslyuk alakú lőrés

Az egykori gyilokjáró mellvédjének magasságában két téglalap alakú nyílással ellátott lőrés és két szuroköntő látható.

Ez utóbbiak a fal felületéből kiemelkednek, homlokzatukat fordított kulcslyuk alakú lőrés töri át, falazatuk enyhén terpesztett gyámokra nehezedik.

Gyöngyössy János a Székelyföldi vártemplomok című könyvében ír arról, hogy a falszakasz peremét cseréppel borították, a kapu szomszédságában pedig két lépcsőzetes felépítésű pártadísz maradványa látszik. Ezeknek az udvar felé néző síkja egybeesik a védőfal belső felületével.

Az épen fennmaradt pártadísz

A déli oldal félnyeregtetős védőtornya, az egykori „tömlöc” szervesen egybeépült – tehát egyidős – a szomszédos várfalakkal. Belseje a benne felhalmozott gaz miatt ma hozzáférhetetlen (1995-ös állapot).

A földszint homlokzati oldalát egyetlen keskeny és magas lőrés töri át. Fölötte, az első emelet magasságában egy újabb, az előbbiekkel azonos felépítésű szuroköntő látható.

A padlástér homlokzati oldalát egy kisebb lőréssel látták el. A két oldalon az első emeletről egy-egy fordított kulcslyuk alakú rés nyílik. Körülöttük téglaberakás látható, alsó, kiszélesedő nyílásukat pedig egy-egy vízszintesen elhelyezett gerendába vésték.

Az oldalfalak emelkedő peremén erős mészhabarcsból és apró törmelékekből kialakított lépcsőzetes pártadísz tűnik fel, amely – különösen a nyugati oldalfalon – meglehetősen épen fennmaradt.

Ahol a vár egy kisebb oldalbejárata nyílt

A torony homlokzatát díszítő négy, lépcsőzetes felépítésű pártadíszből csak a keleti sarokban maradt fönn némi töredék. E pártadíszek téglából készültek, és vakolat borította őket.

A torony földszinti és emeleti helyiségeibe külön ajtó nyílt; egyik az udvarról, másik a védőfolyosóról. A toronytól délre, a megközelítőleg tíz méter hosszú falszakasz felső részén két keskeny lőrés és három – az előbbiekkel formailag megegyező – szuroköntő látható.

A fal meglehetősen egyenetlen, megrongálódott peremén, a félnyeregtetős toronytól mintegy hat méterre egy háromszög alakú pártadíszmaradvány látható, bizonyságul arra, hogy egykor ez a szakasz is pártázatos volt.

A fal az alap felé fokozatosan kiszélesedik, ugyanis – az udvar töltésének nyomását ellensúlyozandó – ezen a szakaszon is köpenyfallal erősítették meg.

Ahol a köpenyfalnak vége szakad, a védőfal külső oldalán egy elfalazott, durván megmunkált kövekkel keretezett, félköríves záródású ajtó található. Feltételezhető, hogy a várnak egy kisebb oldalbejárata nyílott itt.

A falperem pártázata napjainkban is látható

A következő falszakasz, amely ettől az ajtótól a délkeleti védőtoronyig húzódik, felépítésében, védelmi berendezésében és díszítéseiben igencsak elüt az előbbiektől.

Felső harmadán nyolc, falba süllyesztett szuroköntő nyílás sorakozik, ezek fölött pedig szintén nyolc, egykor vörös festékkel keretezett lőrés nyílik.

A falperemet pártázat zárta le, ennek jelentős része napjainkban is látható. A pártadíszek a védőfalnál keskenyebbek, külső síkjuk a fal külső felületével esik egybe.

Egy lépcsőzetes díszítmény maradványa

Nyugatról keleti irányba haladva a pártázat a következőképpen alakul: közvetlenül a szóban forgó falszakasz elején három lépcsőzetes díszítmény maradványa látszik.

Utána közel négyméternyi szakaszon csak néhány bizonytalan csonk utal a pártadíszek egykori létére. Az ötödik lőrés fölött jelenik meg az első fecskefarkas pártadísz töredéke, majd közel négyméternyi szakaszon csak néhány bizonytalan csonk utal a pártadíszek egykori létére. Innen a délkeleti védőtoronyig négy félköríves és négy fecskefarkas díszítményt számlálhatunk meg, amelyek egymást váltva sorakoznak a falperemen.

A felirattöredék – Orbán Balázs szerint

A védőfal felső részén, a szuroköntők fölött több felirattöredék látható.

Közöttük díszítő jellegű rajzok is föltűnnek.

Szintén a fent említett szerző, Gyöngyössy János közléséből tudjuk meg, hogy ezeket a feliratokat, amelyeknek egy része a szomszédos délkeleti védőtorony oldalára is átterjed, a fal bevakolásakor a friss habarcsba karcolták.

A vakolat megszilárdulása után a betűket és a díszítőmotívumokat vörös festékkel húzták ki.

Orbán Balázs ezek közül két feliratot idézett: „NE SIS VERBOSUS”, valamint:

„QUIDQUID AGIS PRUDENTER AGAS ET RESPICE FINEM”.

Ami napjainkban már alig olvasható

Pontos helyüket és a feliratok közti részeket kitöltő vonalas díszítményeket azonban Orbán Balázs sajnos nem említette. Az elmúlt században még meglehetősen ép feliratok napjainkra alig olvashatóra koptak.

Szemben állva a szóban forgó déli falrésszel, balról jobbra haladva az alábbi felirattöredékeket találni: a legelső lőréstől balra, vörös betűkkel KOVÁCS GERG (…) név olvasható, amelynek utolsó betűi a lőrést kikerülendő fokozatosan emelkednek.

A hatodik lőréstől jobbra az „(…) ENTER AG (...) ET RESPICE (…) EM.” írás látható. Ez utóbbi nyilván az Orbán Balázs által lejegyzett második felirat.

Jobb oldalán díszítő jellegű töredék mellett DE NOBIS PACEM olvasható, amelyet újabb díszítő rajz követ.

A nyolcadik lőrés fölött és tőle jobbra újabb felirat áll, amely részben a szomszédos védőtorony falán folytatódik. Ebből ma csupán az alábbi fragmentum olvasható: „(…) DOMINI (AN)NO EST/PAX”.

A hatodik, hetedik és nyolcadik lőrést vörös sáv keretezi.

A délkeleti torony nyugatra néző oldalán olvasható a következő felirattöredék:

„ECCL V (…) VSENV (?) NE SIS VERBOSUS/PRO. 14. TIMOR DOMI/NI FONS VITAE (?)”.

A torony egyik szárnyfalát hozzáépítették a védőfalhoz

Az írást két oldalról kapcsos zárójelhez hasonló vörös díszítővonalak fogják közre. A torony délkeleti oldalán, a második emelet magasságában is látható egy, ma már olvashatatlan felirat.

A három szintre tagolt, enyhén trapezoid alaprajzra épült délkeleti védőtorony szervesen egybeépült az előbb ismertetett pártázatos falszakasszal, nyilvánvalóan mindkettőt ugyanazon építkezés alatt emelték.

A várfal keleti oldalának a délkeleti toronnyal való csatlakozásánál azonban tisztán kivehető, hogy a torony északra néző szárnyfala csupán hozzáépült a már meglévő védőfalhoz.

A torony udvar felöli oldalát a korábbi eredetű védőfal alkotja

Gyöngyössy szerint e két különböző építési periódust még meggyőzőbben igazolja az a tény, miszerint a torony udvar felőli oldalát a korábbi eredetű védőfal alkotja, amelynek egykor kifelé nyíló lőrései – védelmi jelentőségüket végképp elvesztve – ma a torony belsejébe nyílnak. A földszinti és első emeleti bejárat ajtónyílását szintén a korábbi védőfalba vágták.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Miért is Bölön az erdélyi unitárius templomok koronája, és erre miért büszkék titokban az ortodox liturgián és a római capitoliumi farkas történetén felnevelkedettek? 

Friedrich Philippi és Johann Michael Ackner szász evangélikus elöljárók szeretettel hozakodtak elő az átvonuló hajdani német lovagrend által épített várak, templomok és német telepek székelyföldi elsőbbrendűségével. 

Ők feltételezték, hogy az elpusztult, patak melletti falu régi bolgár lakossága is a szászokkal közösen alkothatta a mai Bölön elődjét, majd a lakosság elszékelyesedett. Erre a közel kétszáz éves történetre fejelt rá a többször leégett, méreteiben, állagában avulttá vált egyhajós, gót stílusban épített kőtemplom helyett felépített mai unitárius nagytemplom. 

Ennek az új stílusú homlokzata, megemelt fő oromfala az íves és magas ablakaival, kiemelt központi tornyának szintén íves világító betétei, fő- és mellékszentélyeinek külső, lépcsős záródásai, főhomlokzatának oszlopos portáléja megelőzi a Nagy Háború utáni új terrióriumon elszaporodó bazilikák világát. Hát erre titkon büszkék a szentjeikben és istenházaiban hívő mai erdélyi görögkeletiek és görögkatolikusok.

Pedig Pákei Lajos, az erdélyi unitárius főegyházmegye elfogadott tervezője, az akkori püspök veje, Kolozsvár korábbi főépítésze a nyugat-európai szakmai tanulmányútjáról sok új elemet és megoldást hozott magával. Itt vette át a neobizánci és török stílusjegyeket, innen számíthatjuk több száz éves kereszt alakú, egy- vagy többhajós templomépítészeti hagyományoktól való elszakadását. Felfogása szerint a hosszanti kialakítású, ülőpadsorral szembeni szentély helyett a középpontba helyezendő szószékkel és úrasztallal egy centrális rendszerű, méltóságosabb közelség alakítható ki a protestáns szertartásokban. 

Ezzel a megújított formavilágában tervezett templom idegen, mondhatni historizáló formavilágával és méretével szinte beszorult a meglévő várfalak közé. Megemlíthető érdekesség, hogy az eredeti tervek szerint a hívek lebontották volna a körítő várfalat a szebb kilátás és az új templom olcsóbb anyagfelhasználása miatt, viszont az akkori Lőfi Áron lelkész előrelátása miatt megmaradhatott a messze földön híres templomvár mai állapota, formája.

A Kárpátok keleti csücske – mint rétegződési ütközőzóna – gyakori földrengési góc.  A lekövethető 1940-es, 1977-es nagy földmozgások után talán az 1990-es volt a legpusztítóbb. Feljegyzések szerint olyannyira erős volt, hogy a kaputorony haláltánca rémítette el a menekülőket, illetve egyesek szerint a nagytemplom kupolájának lemezfedése oly erővel és sebességgel vergődött, mint „...az országban élő gyorstáncú,  együttélő nemzet, amely szaporalábú táncát járná...”. Hát így táncolhatott a kaputorony és félgömbboltozat-záródású templomtornya. 

Ilyen ördögi táncok között megedződött székelyek máig élik egyistenhitük szerint szent és sérthetetlen, autonómiamentes világukat.