Bekecsi Lovas Napok

Emlékezés, összetartozás, ünneplés

Huszárcsapatok, főhajtás, zászlófelvonás, néptánc és vigasság volt jellemző a huszadik alkalommal megtartott bekecsi emlékezésre és lovas napokra. A gyönyörű őszelő is hozzájárult ahhoz, hogy kellemes hangulatú, sikeres és méltó rendezvényen emlékezzenek a hegytetőn a 109 évvel ezelőtti csaták hőseire, akik áldozatukkal megtanították számunkra: a szabadság érték. „Amikor 2005-ben a torboszlói kopjás lófő székelyek elindították ezt a hagyományt, egy szikrát gyújtottak, amely azóta évről évre lángra lobbantja közösségünk szívét” – hangzott el a hegyen.

Igazi gyönyörű őszi nap köszönt rá szombaton a Bekecsre igyekvőkre, autók, szekerek, lovasok sora kígyózott fel a hegyre, emlékezni az első világháború egyik sikeres csatájára, egyúttal örülni a találkozásnak, a természetnek és a látnivalóknak. 

A nyárádselyei Faluerdeje fölötti sírkertnél idén sokan elfelejtettek megállni, ezúttal csak tucatnyian emlékeztek itt, pedig 27 magyar és két bosnyák katona nyugszik a lombsátor alatt. A bekecsi hadisírokat gondozó marosvásárhelyi 23. magyar királyi határvadász zászlóalj hagyományőrző csapata részéről Benkő József történész tekintett vissza az 1916. szeptember 28. és október 6. közötti eseményekre, amikor az Erdélybe betört román hadsereg a Parajd–Szováta–Nyárádremete vonalon elérte a Bekecset, ahová azonban a magyar hadvezetés harcedzett katonákat tudott küldeni: a kassai 9. és miskolci 10. gyalogezredek katonái, kiegészülve egy bosnyák zászlóaljjal, véres harcok árán feltartóztatták és visszaverték a négy román zászlóalj támadását, ami után aztán a román csapatokat gyorsan kiszorították Erdélyből. Az elesett katonákat a Bekecsen temették el, számukra a nyárádselyei frontharcosok állítottak síremléket az 1940-es években. A katonák áldozatukkal lehetővé tették, hogy ma itt békében emlékezhessünk – hangzott el.

A hősökről nemcsak a történelem, hanem a hit szavai is szóltak Nagy Béla nyárádselyei református lelkész révén, aki emlékeztetett: akkor a bekecsi erdők csendjét verte fel a fegyverek zaja, ma pedig tőlünk nem messze,  a szláv testvérháborúban is halnak meg magyarok. Szívünk aggodalommal tekint a jövőbe, pedig jobb volna szebb holnapot remélni, azt mondani, hogy van értelme élni, dolgozni. Jézus Krisztus igazsága azonban állandó, és Ő ad szívünkbe hitet, reményt, hogy építsük nemzetünket.

„A magyarság élni akar!”

A tisztelet koszorúinak elhelyezése után az emlékezők a hegytetőre vonultak, ahol a rendezvény központi eseménye zajlott. Ünnepi köszöntőjében Kacsó Lajos, Nyárádmagyarós község polgármestere arra mutatott rá, hogy itt nemcsak az elesett honvédekről emlékezünk meg, hanem magunkat is emlékeztetjük arra, hogy a béke, amelyben élünk, nem magától értetődő. Az ő áldozatuk teszi lehetővé, hogy szabadon, biztonságban építsük közösségünk és gyermekeink jövőjét. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Soós Zoltán konzul kiemelte: a magyar honvédek példája, a lármafák tüze, a kápolna szentsége ugyanazt üzeni: a magyarság élni akar. A Bekecs a székely magyarság erős szívdobbanása, egyszerre a múlt, jelen, jövő. 

„A fellobbanó lármafa tüze vezessen bennünket, a honvédek példája emlékeztessen, hogy a hűség nemcsak szó, hanem cselekedet is” – mondta a diplomata. „Az ő vérükben, áldozatukban ott van a mi szabadságunk. Az ő bátorságunkban ott rejlik a mi tartásunk. Az ő történetükben találjuk meg életünk iránytűjét” – mutatott rá Novák Levente szenátor, aki szerint a Bekecsi Lovas Napok nem csupán egy rendezvény, hanem találkozás ember és ember, múlt és jövő, emlékezés és remény között, és ezek a napok mindannyiunk számára élmény, erőforrás és hitvallás.

Az ünnepség folytatásában a nyárádselyei elemi és a nyárádmagyarósi általános iskola tanulói mutattak be műsort Emlékezés címmel, majd felvonták a Bekecs-hegy piros-fekete zászlaját, és meggyújtották a lármafát, amelynek lángja a közösséget jelképezi, és figyelmeztet, hogy együtt meg tudjuk őrizni a békét, és építeni a jövőt, amelyre gyermekeink vágynak.

„Megállj, ez a mi földünk!”

Az ünnepség a Körtövés mezején folytatódott, ahol a szovátai barantások és a huszárcsapatok vezetésével vonult fel az ünneplő tömeg az itt nyugvó hat honvéd sírjához. Itt Benkő József ismét felidézte az 1916-os bekecsi eseményeket, hozzátéve személyes pénteki élményét, miszerint a hegyen nyugvók rámosolyogtak a sírokat gondozókra. Nagy Béla lelkész imája után Csüdör Imre jobbágyfalvi plébános emlékeztette az ünneplőket: a világháborús hősök áldozata „nem maradt meddő szomorúság”, mert ma szabadság van ezen a magyar vérrel öntözött szent földön.

Ezt követően az emlékműnél a tisztelet virágait helyezték el Nyárádmagyarós, valamint a testvér- és partnertelepüléseinek (a magyarországi Sellye, Bekecs és a felvidéki Kisújfalu) képviselői, a Nyárád és Kis-Küküllő völgyének bekecsalji közösségei Szovátától Nyárádgálfalváig, a barantások, huszárcsapatok, a Történelmi Vitézi Rend marosszéki és szovátasóvidéki szakaszai, katonai hagyományőrzők, és első alkalommal ünnepelt és tisztelgett itt egy, a lengyelországi Laszkowából érkezett hagyományőrző lovas katonacsapat.

Az ünnepség kulturális műsorral folytatódott, színpadra lépett a nyárádszeredai Bekecs Táncszínház és az általa oktatott néptánccsoportok, valamint a körtvélyfájai Bokréta néptáncegyüttes, a programot a harasztkeréki Varázspatkó lovarda lovas bemutatója zárta.

Hívja őket a hely szelleme

A 15. Mátyás huszárezred szovátai hagyományőrző csapata idén is megszervezte a bekecsi emléktúrát és lovas napokat. Az Erdély több pontjáról érkező huszárcsapatokat pénteken este fogadták a szovátai huszárlaktanyában, ahol vacsora után zeneszó mellett nótáztak. Szombaton kora reggel Köllő Tibor szovátai plébános adta áldását a bekecsi emléktúrára, imádkoztak a résztvevők épségéért. A lóháton és gyalog felvonuló huszárok a hegyen részt vettek a megemlékező ünnepségen, majd a hősök emlékművénél koszorút helyeztek el a bihari, gyergyó-, udvarhelyszéki és szovátai huszárok, valamint a helyi barantások. Ebéd után a hegyen berendezett táborhelyen beszélgettek, nótáztak, este meggyújtották a huszárok tábortüzét. Reggel huszármisén vettek részt a bekecsi kápolnában, majd táborbontás után visszatértek Szovátára, ahol ebéd után megbeszélték a következő időszak teendőit, rendezvényeit, hiszen a következő hétvégén lesz a szentegyházi Őszi hadjárat, rá két hétre pedig az agyagfalvi székely nemzetgyűlésre emlékeznek – számolt be a Népújságnak a huszárok programjáról a szovátai Máté Miklós hadnagy.

A bihardiószegi Gróf Széchenyi István huszárszázad küldöttei tizedik alkalommal vettek részt a bekecsi megemlékezésen, bár ezúttal csupán két huszár, Gellért Ákos főhadnagy és Kis Géza huszárkapitány képviselte őket. Utóbbi lapunknak elmondta: évente eljönnek ide, hogy tisztelegjenek az elesett hősök előtt. Egyben viszonozzák az itteni huszár bajtársaik kedvességét, hiszen azok is elmennek a bihardiószegiek meghívására a Kis Pál-emléktúrára és a huszáros pincemustrára, amikor tizennégy pincegazda nyit ajtót a huszárok előtt, hogy azok végig-

kóstolják az Érmellék Diószegen tárolt borait. Itthon érzik már magukat a Bekecsen, nagyon jól fogadják őket a Maros megyeiek, tetszenek nekik az itt eléjük tárt történelmi értékek és az, ahogyan megértetik mindenkivel, hogy miért kell feljönni erre a hegyre – akár először, akár tizedszer. Minden alkalommal érzik, hogy ennek a helynek egyedi az ereje, az elesett katonák szellemiségét lehet itt érezni.