Épített örökségünk

Háromszéki templomváraink eltűnő világa

A Kovászna megyei Uzon Sepsiszentgyörgytől tizenegy kilométerre délkeletre, a Feketeügy jobb partján fekszik. A települést az oklevelek 1332-ben említik először, Uzun néven. Az 1567-es regestrumban szereplő Wzom falu hatvannyolc kapuval volt bejegyezve, Háromszék egyik népes településének számított. 1614-ben a Bethlen-féle lustrában, később az 1635. évi, I. Rákóczi György rendeletére készített összeírás idején a lakosság többsége a szabad székelyekhez tartozott. Területe ősidők óta lakott. A Feketeügy teraszán bronzkori telep nyomaira bukkantak. 1612-ben a szászok dúlták fel, 1704-ben a labancok a faluval együtt porig égették, 1706-ban a kurucok ostromolták. A faluban 1717 és 1719 között pestisjárvány pusztított. 1764-ben itt eskették fel a császár iránti hűségre a bevonuló székely határőröket, ettől kezdve zászlóaljparancsnoki székhely lett. 1738-ban a vártemplomot földrengés rongálta meg. Az 1802. évi újabb földrengés után 1819-ben lebontották, mai temploma 1829-re lett készen. Harangtornya 1844-ben épült a régi kaputorony helyén. Védőfalait 1901-ben lebontották. Az uzoni/kökösi csatában esett el 1849. július 2-án Gábor Áron honvédőrnagy, a székely tüzérség parancsnoka. 1910-ben 1777 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott.

A pápai tizedjegyzék is említi a román kori templomot

Az uzoni református templom a falu központjában található. Egykor a helyén magas védőfallal körülvett középkori templom állott. A vár bejárata a templomtól külön épült torony alatt nyílt. Első román kori templomának meglétére a pápai tizedjegyzék is utal. A helyére a 15. században gótikus stílusban felépítették a magas várfallal körülvett középkori templomot.

Amiről a korabeli dokumentumok is beszámolnak

A templomvár ostromáról és elpusztításáról a korabeli dokumentumok is beszámoltak, azt is feljegyezték, hogy 1612 karácsonya után Michael Weiss brassói királybíró csapataival az uzoni templomvárat megtámadta. 

Nagy Szabó Ferenc Memorialéjában így írt róla: „…a brassaiak öreg ágyukkal kijövének és megronták Uzonnak kastélyát, és megvevék a füst alatt, mig a székelységnek és a fejedelemnek hire lön benne: és felprédálák és magokat levágák s békével bémenének Brassóba és ott kótyavetyét hányának…”

A „drága szépségű” templom pusztulása

Egyes följegyzések szerint 1704‐ben nagy tűzvész pusztított a faluban, amely a templomvárra is átterjedt, a „drága szépségű” templom is akkor pusztult el, a romladozó várfal még átvészelte a viharos eseményeket. Más dokumentumokban az olvasható, hogy a templom és a várfal az 1704‐es labanc támadás alkalmával rongálódott meg.

1706‐ban, egy újabb ostrom következtében, az épületegyüttes állapota tovább romlott.

Tüdős S. Kinga Erdélyi védőrendszerek a 15–18. században című könyvében leírja: „…a székelyföldön harcoló dévai kuruc kapitány Csiki András és katonái ellen Háromszékre kiküldött brassai rácok megijedvén az uzoni templomba menekültek, amelynek bár kőkerítése azelőtt régen hosszan egy darabig leomlott vala, azon a törésen beszaladának, és a templomból székeket hordván ki, a törést hamar becsinálák, (…) s ki kezdenek puskázni a kurucokra…”

1819-ben lebontották a megrongálódott templomot

A támadások okozta károkat, rombolásokat csak egy évtized múlva javították ki. 1710‐ben, a Rákóczi‐szabadságharc befejezése után kezdtek hozzá a templom helyreállításához. Az 1738‐as földrengés a tornyot megrongálta, de kevéssel utána megjavították. 1802‐ben, az újabb földrengés után az épület veszélyessé vált. 1806‐ban a középkori eredetű tornyot, majd 1819‐ben a templomot bontották le. Az új templom 1829‐re készült el, a mai harangtornyot csak 1842‐re sikerült felépíteni. Az erődítményt az 1802-es földrengés után megközelítőleg egy‐két méterrel visszabontották. 1901‐ben a megmaradt falakat is lebontották, így az utolsó középkori elemétől is megfosztották az épületegyüttest. A munkálatok során megtalálták a reformációt követően lebontott sekrestye alapfalait. A templomvár történetével Kővári László és Orbán Balázs foglalkozott, építéstörténetét Kónya Ádám ismertette.

Az Orbán-féle feljegyzés

A 19. század elején épült templom nagyrészt a korábbi, gótikus templom alaprajzát követi.

A középkori átépítés idejére tehető az egykori kaputorony és a várfalak építése is. A korabeli felvételek alapján a torony a templomtól külön, nyugatra épült, hangablakos felső részét hagymasisak fedte. A romladozó falak lőréses felső része hiányzott, süllyesztett szuroköntői azonban még megvoltak. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében található fényképet Gere István készítette kevéssel a várfalak lebontása előtt, 1898‐ban. Cserei Mihály krónikája szerint a templom udvara terjedelmes lehetett, mivel ott nemcsak a lakosság, hanem még másfélszáz ló és lovas is hosszabb ideig tartózkodhatott. Az egykori, terméskőből felrakott, magas, a templomfedél csúcsáig felérő védőfalról Orbán Balázs az alábbiakat jegyezte fel: „…az ostromot látott ódon falak köridomú 250 lépés kiterjedésben körítik a templomot, s még most is 5‐6 öl magasságban állanak…”

A templom értékei

A műemlék templom különálló tornya a régi kaputorony helyén épült.

A mai istenháza nem őriz középkori stílusjegyeket, csupán a sokszögzáródású szentély keleti része utal az egykori szentély alaprajzára.

A templom értékes tárgyai közé tartozik az 1853‐ban készült ónkanna, valamint a kelyhek. Berendezéséből kiemelkedő még a négyregiszteres orgona. Tornyában két harang van elhelyezve.

Amit még tudni kell

Uzon lakói szabad székelyek voltak, akik Brassó közelségének köszönhetően korán megismerték és követték a reformáció tanítását.

A falu történetében az idők során igen jelentős szerepet töltött be az innen származó Béldi család, mely sok jeles hőst adott a hazának.

A Béldi–Mikes-kastélyt jelenleg a Mikes család mint örökös lakja 2004-es visszaigénylése óta. A nemzeti örökséget bevonta a turisztikai életbe, így nem egy megközelíthetetlen állami gazdaság részeként kerülgeti a falu és az idelátogató érdeklődő. Említésre méltó adat, hogy 1706‐ban, a Rákóczi-féle szabadságharc idején a brassói német parancsnok néhány száz katonával az uzoni vártemplomban torlaszolta el magát, ekkor Csáky András ostrom alá fogta a várat, mely a két napig tartó ostrom alatt igen megrongálódott, a templom zsindelyteteje leégett.

Az iskola és más épületek

Az uzoni iskola a Tatrangi Sándor nevet viseli, így őrizve meg az iskolaépítő emlékét.

Az Uzoni Református Egyházközség honlapján olvasható, hogy Tatrangi Sándor és neje, Benke Juliánna 1856‐ban 12 ezer ezüst húszast, egy bennvalót épületestül és huszonhét hold szántóföldet adományoznak az iskolaalapnak.

A Temesváry család nevét a kastélyban működő óvoda őrzi.

Szintén az ő nevükhöz kapcsolódik az 1895‐ben épült szeszgyár. A községhez tartozó falvak: Bikfalva, Lisznyó, Lisznyópatak, Sepsimagyaros, Uzonfüzes és Szentivánlaborfalva. Lakói többnyire mezőgazdasággal, gabona‐ és burgonyatermesztéssel foglalkoznak. Bár a szeszgyár, valamint a brassói gépgyárak közelsége a múltban igen sok családnak nyújtott megélhetést, mára sokan munkanélkülivé váltak, és újra a földművelés felé fordultak.

A művelődési élet

A Jókai Mór Művelődési Egyesület, a Szivárvány női kórus, valamint a színjátszó csoport az ország határain túl is sikeresen képviselte a községet, számos elismerő és dicsérő oklevelet kaptak.

Az Atlantisz fúvószenekar és mazsorettcsoport közel száz tagja minden rangos hazai és külföldi rendezvényen jól szerepel.

Uzonban az utóbbi években immár hagyománnyá vált az évenként megrendezett kórus‐ és fúvószenekari találkozó.

A jelenkor emberei az ősök emlékét is tiszteletben tartják.

Dr. Nagy Géza tanulmányából tudjuk meg, hogy az évfordulók alkalmával ünnepélyesen elhelyezik az emlékezés koszorúit az I. és II. világháborúban elesett hősök emlékművénél, az 1848-as szabadságharc hőseinek emlékhelyénél, valamint a honfoglalás 1100. és a magyar kereszténység 1000. évfordulója alkal-

mával emelt emlékműnél.

Az Uzoni Református Egyházközség lelkipásztorai

Hilibi Nagy László 1569–1582; Sáfár János 1648–1658; Jancsó Péter 1658–1667; Abalai Márton 1667–1672; Papolczi Miklós 1672–1677; Csabai László 1677–1689; Zágoni András 1689–1709; Koré Tamás – bikfalvi, 1709–1710; Lisznyai Intze István 1710–1744; Vásárhelyi János esperes 1744–1761; Intze Dávid 1761–1798; Intze Sámuel, a Dávid fia 1798–1826; Egerpataki Basa Mihály 1826–1828; Kisgalambfalvi Vékás József 1829–1848; Sükösd Sámuel 1848–1849; Kisbaczoni Benedek Ignác 1849 –1867; Uzoni Pünkösti Ferenc 1867–1898; Uzoni Pünkösti István 1899–1948; Nagyobb Péter 1949–1959; Szabó József 1959–1992; Zsold Béla 1993–2002; Ungvári Barna András 2003.

Híres uzoni emberek

Innen származik az uzoni gróf Béldi család, amelynek számos neves tagja született itt: 1871‐ben Erdélyi Lajos nyelvész; 1888‐ban Kováts Benedek pedagógus és író; 1927‐ben Beke György író, műfordító, újságíró; 1950‐ben Veres István újságíró, műfordító; Uzoni Jankó Boldizsár 18. századi református egyházi író; Uzoni Fosztó István (1729–1777) unitárius lelkész, történetíró; Uzoni Béldi Mátyás (1707–1804) latin nyelvű elégiaszerző; D. Veres Jenő (1882–1968) református lelkipásztor, egyházi író, szerkesztő és műfordító; Kovács Benedek (1888–1975) tanár, író, műfordító; Kelemen Lajos (1888–1968), a Bukaresti Magyarság című újság társszerkesztője; Pünkösti Gergely (1820–1912), 1848–49-es őrnagy; Pünkösti Pál (1804–1868) őrnagy a 8. huszárezredben; Pünkösti Ferenc (1835–1898), református pap személyesen fogadta a községbe érkező Jókait, róla készített fényképfelvételt Orbán Balázs, amikor Uzonnal és környékével ismerkedett; Pünkösti László (1912–1940) mártírhalált halt vezérkari százados.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Uzun yol, azaz hosszú az út, mondja az ótörök időktől máig is a török. Ezért is az „uzun” vagy „uzon” szó valamilyen hűvös múltat rejt. Meg is értjük ezt a helyi sejtelmet, hiszen a környező vidék és maga a falu is őriz valami megmagyarázhatatlan titkot. 

Eldugta a világ elől a rejtegetett középkort a régi erődtemplomával, várhelyével köréje telepítette a házait és a kertvégi zöldségeseket, majd a gyümölcsösöket és szántóföldeket, amelyeket körben a legelők és rétek szegélyeznek az erdőkig, a messze dombokig. 

Ma is jól meghatározható a délnyugat–északkelet tájolású ovális várkerület központi településrajzolata, amelynek félköríves patkóvonala még napjainkban is kiolvasható. Így hurkolja védő ölébe a Feketeügy az ősi székely települést.

A hajdani templomvár viszontagságait, a kétszeri kuruc uralom sínylődéseit legpontosabban egy korabeli feljegyzés alapján követhetjük, 1704-ben „…14 április elégett drága, szép és ritka templomunk, s egész falunk…”, majd 1706-ban „…a lakosok részt szerint hazatelepedvén, kezdettek az ecclesia építéséhez…”. 

Nemcsak az erődtemplom múltja jelzi a hajdanvolt világ kalandjait, a szomszédságában meglapuló Béldi-kúria is hitelesen regél. 2016-ban egy kiásott kőlatrinában találtak egy textilbugyellárist értékes numizmatikai és egyéb, pénzhamisításra való leletekkel, anyagokkal. 

Volt itt ezüst szalaglemez és próbaverő is, amelyekkel II. János Kázmér lengyel király udvarából származó garasutánzatokat verhettek. Erre nagy szükség is lehetett, hiszen II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratakor uzoni Béldi Pál tatár fogságba esett, akit csak busás váltságdíj megfizetésekor engedtek szabadon 1661-ben. Ehhez kellett az ilyen és hasonló székely rafináltság, furfang.

Micsoda örökség!

Mára megváltozott az egykor védelemre beállt falu. Főútja mentén tájidegen tömbházak sora szorítja hátrább a régi világot. Pedig még él a helyiek emlékezetében a Hídontúlnak nevezett rész, amely rég elpusztult gátjával eltüntette a zakatoló vízimalmokat. Ezen az akkori állatpiacon tartották évente ötször a sokadalmat, a szent napok nagyvásárait. Volt a templom melletti piactéren is hasonló, mára csak a templompark nagy fái emlékezhetnek rájuk. 

A régi székely vármegye részét alkotó helyi értékeket szeretettel bemutató közösségnek hála, ismer-

etterjesztő kis könyv jelent meg, közhírré téve a hely örökölt szellemi és kulturális értékeinek sokaságát. Tippeket kaphatunk a környéken való kirándulásokhoz, túrautakhoz turistatérképes ajánlatokat, amelyekkel megszerezték a jegyzett minősítést. Említésre érdemes, hogy Jókai Mór mint a korabeli Sepsiszék országgyűlési képviselője kortesútjai során kétszer is járt Uzonban. Ilyenkor az örmény kereskedő Temesváry család kúriájában szállt meg. 

A falu ránk hagyott értékeit növeli a 48-as Pünkösti huszárőrnagy mára teljesen felújított, a faluházat befogadó kúriája. A rendszerváltozások hullámai megviselték védett értékeinket, életterünket, emlékeinket is. Néha még a kő sem marad, hiszen ne is keressük ezen derék székelyek sírkövét, csak az erősödő emlékeket találjuk.

Mit kívánhatnánk ezek után? Csakis: Uzun yillar, azaz „hosszú éveket”, illetve „hosszú életet”! Micsoda örökség!

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért és a segítségért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek, dr. Kálmán Attila tanár-történésznek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.