Az egyik kedvenc gimnáziumi emlékem az, amikor egy barátnőmmel iskola után átmentünk az iskolánk melletti játszótérre. Meglepetésünkre a játszótéri két hinta éppen üres volt. Nevetve futottunk oda, ledobtuk a táskáinkat, felpattantunk a hintára, és órákon át beszélgettünk, hintáztunk. Végül anyukám hívott, hogy kész az ebéd, ideje hazamenni.
A gimnázium után sokáig nem jártam arra, egészen tavalyig, amikor a párommal sétáltunk a környéken, és megmutattam neki a kedvenc parkomat. Arra számítottam, hogy gyerekzsivaj tölti be a teret, de meglepődve láttam, hogy bár voltak kisgyerekek a szüleikkel, a nagyobbak (kis- és nagyobb iskolások) inkább a padokon ültek, és a telefonjukat nyomkodták.
Hogy jobban értsem a gyerekek médiahasználatának pszichológiai hatásait, dr. Bakk-Miklósi Kinga pszichoterapeutát, egyetemi tanárt, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézetének vezetőjét kérdeztem. Beszélgettünk a képernyőidő hatásairól, a szülői szerepekről és arról is, hogy milyen jövő várhat azokra a gyerekekre, akik a digitális világban nőnek fel.
Elsőként arról kérdeztem, milyen hatással van a gyerekek pszichés fejlődésére, ha inkább képernyő előtt töltik az idejüket ahelyett, hogy a szabadban játszanának. Dr. Bakk-Miklósi Kinga szerint ez nemcsak a figyelmet és az alvást befolyásolja, hanem a szociális készségek fejlődését is. Kiemelte, hogy az online kommunikáció nem helyettesíti az emberi kapcsolatokat. Mint mondta: „A kapcsolódást nehezíti, elmegy egy nagyon fontos szelet az életükből, ami az embertől emberig, lélektől lélekig való kapcsolatfelvételt jelezné, azt, hogy tudok valamit kezdeni a tekinteteddel, a testeddel, a közelségeddel (…) Tudok mit kezdeni, nemcsak a te testeddel, hanem a magam testével, a kezemmel, lábammal, a vállammal(…)”. Szerinte ezt a típusú kapcsolódást tanulni vagy újratanulni szinte lehetetlen.
Kincsesbánya
Ezután a klasszikus és digitális játékok szociális hatásait vettem górcső alá. Szerinte a klasszikus játék egy kincsesbánya. Több olyan helyzet van, például akár egy társasjáték esetében, amivel a nagybetűs életben is találkozhatnak. Megtanulnak harcolni, illetve kiállni magukért, megtanulják kezelni a vereséget éppúgy, ahogy a győzelmet, és megtanulják akár azt is, hogy hogyan reagáljanak például a másik fél vereségére. Ahogy ő mondta: „Ezek olyan dolgok, amelyekre a játék megtanít, a játékhoz való viszonyulásunkban a gyerekkorban leképeződik a világ. Egy csomó mindent ki lehet próbálni és sok mindent meg lehet élni. Ez az, amit a digitális játék nem ad. Van, amit ezekből meg tud adni, de messze nem annyit.”
A mozgáshiány mentális következményei is szóba kerültek
A szakértő rámutatott, hogy a test passzivitása az érzelmekre is kihat: bezár, fásulttá, szomorúvá tehet. A mozgás szerinte nemcsak sportolás lehet, hanem akár a városi gyaloglás vagy biciklizés is. „A közlekedést határozattan lehetne a mozgás nevében tenni. Ezzel azt mondom, hogy arra kell kapacitálni a gyerekeket, hogy gyalog vagy biciklivel járjanak. A városban való közlekedés is lehet egy mozgásforma, még akkor is, ha a gyermek nem jár sportolni.”
Ahogy a mozgáshiány hatásairól beszélt, egyre jobban foglalkoztatott, hogy hol lehet a határ a még egészséges és a már ártalmas képernyőidő között. Dr. Bakk-Miklósi Kinga szerint iskoláskor előtt egyáltalán nem lenne ajánlott az okoseszköz használata. Alsó tagozatos korban legfeljebb napi egy, felsőben három óra lenne az egészséges határ. Hozzátette: „ (…) ehhez képest, hogyha a gyermekek – de nem csak gyermekek, merthogy ez egy korprobléma – képernyőidejét nézzük, az sokszor öt, nyolc, tíz órát tesz ki”.
A digitális függőség jelei hasonlóak más addikciókhoz
A gyerek ingerlékeny lesz, ha el kell tennie a telefont, visszahúzódik a közös programoktól, és már nem lel örömet más tevékenységekben. Beszéltünk arról is, hogy a közösségi oldalak is veszélyforrást jelentenek, nem csak a játékok – a gyerekek gyakran követnek olyan influenszereket, akik nem nekik való mintákat mutatnak. Előfordul, hogy éretlen koruk ellenére „felnőttesen” viselkednek, de egy komolyabb helyzetben mégis tanácstalanul reagálnak.
A beszélgetés végén a pszichoterapeuta a szülők szerepét hangsúlyozta. Úgy véli, az okoseszköz mellé „használati utasítás” is járna – amit a gyerekek nem tudnak maguktól megtanulni és alkalmazni. „Ez a szülő kezében van elsősorban” – emelte ki.
Megkérdeztem azt is, hogy hogyan hat a digitális világ a gyermekkori barátságokra. Szerinte kizárólag online kapcsolatok nem helyettesítik az igaziakat – hiszen lehet, hogy egy hamis profil mögött lévő egyénnel beszélget a gyerek. Kiemelte : „Ha választani kell, akkor inkább csak az offline”.
A szülői minták
Végül szó esett a szülői mintákról is: a gyerekek digitális és valódi világhoz való viszonya nagyban függ attól, mit látnak otthon. A szabadban töltött idő minősége is számít – fontos, hogy ne csak telefonozzanak, hanem valóban jelen legyenek egymás számára, akár egy közös kirándulás során. Beszélgessen és érezze jól magát a család együtt.
Zárásként szóba került az is, hogy egyre több szülő próbálja visszaszorítani az eszközhasználatot azzal, hogy „butatelefont” vesz a gyermekének. Dr. Bakk-Miklósi Kinga szerint ez jó irány, hiszen „valamit vissza lehet hozni a normalitásból”.
Sófalvi Szidónia
