Templomok Erdély déli határánál

Épített örökségünk

Álmodjuk vissza őseink életét és diadalát!

Erdély legnagyobb parasztvára Barcarozsnyón található. Mai formájában a város szász lakossága építette ki a 15. században és Báthori Gábor az 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe, és itt, egy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méter vastagságúak. A várudvaron lévő száznegyvenhat méter mély kutat 1623 és 1640 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthori Gábor ostrománál kudarcot vallott. A felső várban 1650-ben épült a 2000-es években újjáépülő kápolna. 1718-ban a vár leégett, 1802-ben földrengés rongálta meg. Ezután építették az alsó várban ma látható épületeket. Sonkát és szalonnát tároltak benne. Utoljára 1848-ban használták a város polgárai védelmi célra, amikor ide menekültek Bem serege elől. A vár, kedvező fekvésének köszönhetően, nyaranta látogatott turistacélpont. Az utóbbi években gyorsan halad felújítása, a várudvar egyik épületében pedig kiállítást rendeztek be. Evangélikus templomát eredetileg a 13. században építették, de mai formáját inkább a 15. századi gótikus átalakítás határozza meg. 1831–1833-ig várfal vette körül. A város régi román külvárosában áll az 1384-ben emelt ortodox templom – Erdély délkeleti részén a legkorábbi fennmaradt görög rítusú vallási építmény –, mely régebbi a brassói Szent Miklós-templomnál. Tornya 1773-ból való. Ikonosztázát 1775-1778 között készítették. Szép falfestmények díszítik. A 19–20. század fordulóján még egy különös helyi szokás tiltotta el a hajadon román nőket a templomba járástól.

Emlékeztető

Erdély egyik legnagyobb erődítménye Brassó és Törcsvár között, egy százötven méter magas sziklán trónolva vigyázza a környéket.

A szász lakosság által épített és kisebb városnyira kibővített vár a középkorban a környék szinte teljes népességének otthont tudott adni vész esetén. Az elmúlt években történt rekonstrukciónak köszönhetően igazi középkori időutazásban lehet részünk a vár látogatásakor.

Amit a várról még tudni kell

Az erődítmény a 14. században épült egy, a német lovagrend által épített vár helyén. A várat a szász lakosság kibővítette a 15. század kezdetén, hosszú időn át több ízben mentette meg támadóitól Barcarozsnyó népét.

A nem túlzottan nagy kiterjedésű vár őrtoronnyal is bírt, kis létszámú katona szállásolt benne.

Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnök által a rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból tudjuk meg, hogy bár 1612-ben Báthori Gábor fejedelem elfoglalja, de egy esztendő múlva visszaadja a szászoknak. 1658-ban sikerrel dacol a krími tatárokkal is.

Ekkor már a város anyagi áldozatainak köszönhetően kiterjedtebb épületegyüttes terül el a sziklás dombtetőn. A támadások idején a falu szinte teljes lakossága a várba költözött, és az erős falak védelmében egy új falut épített fel magának.

Az ide menekített lábasjószágoknak külön legelőparcella, a hosszabb ostrom esetén lelkészlakás és kápolna is rendelkezésre állt. Volt idő, amikor nyolcvan lakóház, iskola és templom is működött a várban.

A rekonstrukciónak köszönhetően nagyrészt visszanyerte eredeti fényét

Több ízben éri tűzkár – egy esetben a császári csapatok is felgyújtják –, majd 1802-ben egy nagyerejű földrengés súlyosan rongálja. A kápolna és az őrtorony is összeomlott. Ezután hosszú évtizedekig üresen, elhagyatottan áll.

Napjainkban kezdődött gyorsütemű rekonstrukciója, melynek során nagyrészt visszanyerte eredeti fényét.

A széles rónaságból markánsan kiugró vár napjainkban előszeretettel választott úticél jó megközelíthetősége miatt. A százötven méter magas sziklán, a vár alatt már messziről látszik a Hollywood feliratra emlékeztető nagy Râşnov felirat.

A várat gyalogosan, a városka főutcájáról nyíló lépcsősoron vagy autóval a túloldalról közelíthetjük meg.

A vár egyik épen maradt épületében helytörténeti kiállítás kapott helyett a vár és a város történetéről, néhány helyen még magyar feliratokat is találunk.

A várfalakon belül mintegy harminc kis épület segítségével próbálják rekonstruálni a középkor mindennapjait, egy kis ódon városkát építettek ki utcácskákkal, lépcsőkkel.

A vár falairól, bástyáiról káprázatos panoráma nyílik a városra és a Kárpátok hegyeire.

Az evangélikus templom védőszentje Szent Mátyás

A 13. századi templom eredetileg háromhajós volt, de a sok átalakítás után csak törpe mellékhajói őrizték meg az eredeti boltozatot. 1394-ből (és 1404-ből) templomának védőszentje is ismeretes: Szent Mátyás. Késő gótikus bordáinak gerincei csörlődött gyámkövekre futnak.

Az egyik zárókövön Rozsnyó címerét faragták ki: korona fölött három rózsa, alatta pedig egy. Egy másik zárókő dísze kehely.

A templom több ízben is megsérül

A templom építési idejét a 13. századra, a későbbi gótikus átalakításokét a 15. századra teszik.

Legkésőbbi a sekrestye ajtókerete, amelynek egyszerű reneszánsz keretelése bizonyítja, hogy a prázsmári és szászhermányi ajtókeretek mesterétől származik. A mennyezetfestmény 16. századi.

Léstyán Ferenc a Megszentelt kövek című könyvében tesz említést arról, hogy a karzat északi falán 1500-ból Jézus szenvedése címmel festményjeleneteket őriznek, ezeket később, a reformkor idejében mésszel fedték el.

A barcarozsnyói templomot falakkal erősítik, ezeket a meglévő védelmi elemekkel együtt az 1831 és 1833-as évek során lebontották.

A templom az 1587, 1623 és 1718-as tűzvészek során súlyosan megsérült. Felújításokon esett át 1669 és 1694 között, ám eredeti küllemét az 1773-1775-ös munkálatok alapozták meg. Ekkor cserélik ki a tetőzetet, magasítják a főhajó falait, és ablakait is átalakítják.

A munkálatokat 1775-ben fejezték be, amikor is a nyugati torony egy emelettel bővült.

1776-ban lecserélik a régi oltárt

1682-ben az oltár számára nyolcvan forintot adományoztak. 1776-ban a régi oltárt egy kőből faragottal cserélik le, ennek predelláján a Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájának festett másolata található.

Az új oltár központi darabja egy feszület, mely fölött a mindent látó szem ábrázoltatott. Jobb és bal oldalán Szent Péter és Pál apostolok szobrai állnak.

A főhajó északi oldalán található szószéket 1826 körül stukkókkal díszítik. Az orgonára vonatkozó legkorábbi bejegyzés 1680-ból való, majd ezt a későbbiek során, az 1718-as tűzvész után egy újabbal helyettesítik.

Ugyancsak Lestyán Ferenctől tudjuk meg, hogy az 1718-as pusztító tűzvész során a toronyban a harangok megolvadtak, így két év elteltével egy újat öntöttek, majd ezt 1926-ban az Apoldról megvásárolt két haranggal helyettesítették.

Az 1802-es földrengés után a tornyot megjavítják, majd 1870-ben egy új órát építenek be.

Az ortodox templom

1384-ben épült a barcarozsnyói románság számára ez a kőtemplom, amely a Barcaság legrégebbi ortodox vallási célokat szolgáló épülete.

Az egyszerű szerkezetű, gótikus épület egy téglalap alakú hajóból és egy nyolcszög öt oldalával záródó szentélyből áll.

Legrégibb része maga a szentély, amelyben egy 1384-es évszámmal ellátott feliratos kő is látható.

A templom építését a szakirodalom rendszerint I. Radu Basarab havasalföldi fejedelem vagy utódja, I. Dan személyével szokta összefüggésbe hozni.

Egy 1500 táján bekövetkezett pusztítás következtében a templomot a falmagasság felétől újjáépítik. 

Ennek nyomai ma is jól láthatók a különböző falvastagságok, valamint a faragott gyámkövek és a téglaboltozatok bordáinak találkozásainál.

A 16. századi átépítést követően a falakat bizánci ihletésű falképekkel borították.

A középkori épület a közösség új, 19. századi templomának használatba vételét követően romossá vált. A két világháború közti időszakban újították fel, amikor is katonai helyőrségi templom lett.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

A Leánykahavas lábánál, Brassótól és Predeáltól egyenlő távolságra fekvő Rozsnyó nem tévesztendő össze a felvidéki Kassa-közeli, szintén Rozsnyó városával. Erre a Barcasághoz tartozó tájegység kiemelkedő településére is – a többihez hasonlóan – a 14. században szivárogtak át délről a bizánci, azaz görögkeleti liturgiájú aromán-bolgár pásztornépek. 

Korabeli feljegyzések bolgár, valach ill. oláh néven emlegették őket. Így lehetséges, hogy több településen az általuk elfoglalt részeket, vagyis a városok külterületeit Bolgárszegnek nevezték el. A Barcarozsnyó délkeleti részén letelepedettek Szent Miklós tiszteletére szentelt szép, utólag kívül-belül kipiktált kőtemplomot építettek hitük, családjuk és népük összetartására. Itt emelnék ki egy kis ellentmondást a templom oltárán fennmaradt 1384-es évszám és a valóság között. A barcasági Vasile pópa 1628-ban megjelent Wallachische Historie krónikájában leírtak nyomán a brassói Radu Tempea – talán a helyi Tompa-hegyhez köthető nevű – esperes, az ortodox egyházközség történetírója csak az állítólagos 1392-es bolgár bevándorlás évétől datálja az erdélyi ortodoxia kezdetét. Ugye látható az évszázadokon át fejekbe küpült évszámok matematikai elégtelensége, azaz az „ad absurdum” teóriája.

Talán hozzánk közelebb álló emlék is fűződik Barcarozsnyó városához. Egy meleg június hónapfordulójának vasárnapján az 1848-as esztendőben történtek a következők. Rozsnyótól úgy bő húsz kilométerre, a határútat képező Predeáli főút mentén elhelyezett sibothi határállomás épülete környékén heves harcok alakultak ki a határvédő honvédek és muszkák meg azokat pásztorúton átvezető oláh pásztorok között. A védállásokat hátbatámadók és helyi határvédők között két napig tartó öldöklés alakult ki. 

Álmodjuk vissza őseink életét és diadalát!

A Tuzson János vezette székely gyalogosok végül a lovassággal karöltve visszaverték az aljas betörők harci törekvéseit. A két ágyúval és mindössze három századdal ottfelejtett és utánpótlás nélkül hagyott védők a lőkészletük fogytán visszavonultak Barcarozsnyóra, majd Háromszékre. Ezzel időt és készletfeltöltést nyertek, bebizonyítva a székely virtus, góbéság felülkerekedését a többnemzeti túlerő erőszakosan elnyomó cselszövései és erőszakos gépezete ellen. Mintha a mai korok hibás nemzetpolitikai szemlélete villanna elő a múltat elfátyolozó, néha erőszakhullámaiba vesző, kis nemzeteket eltipró, össznemzetek gőgbirodalmát hirdető erőszak dac- és pöffeszkedésszemléletében. Ezért jó néha visszaálmodni őseink életét, diadalát.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.