Több mint 300 táncosnak szólt a muzsika

*Fotók: Mezey Sarolta

A lelkesedés élteti a mezőbergenyei tánctábort 

A Kincsásó Egyesület az elmúlt héten tizedik alkalommal szervezte meg Mezőbergenyében a Székely-mezőségi Népzene- és Tánctábort, amely évről évre több fiatalt vonz Erdélyből és a határon túlról. Az intenzív tánc- és népdaloktatáson kívül számos program, előadás színesítette az elmúlt hetet, s a kánikulai hőség sem szegte kedvét a táborozóknak. A bergenyeiek pedig az egyesület köré tömörülve, saját szabadidejüket feláldozva segítettek abban, hogy olajozott legyen a tábori élet és jó legyen a hangulat az idén felújított és kibővített óriási csűrben. 

Tartalmas hét volt, délelőtt és délután is folyt az oktatás, a táborozóknak napi 5 óra táncoktatást és egy óra népdaléneklést iktattak be. Este előadások voltak, dr. Pocsai Zsolt és Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperesének előadását hallgathatták meg a helyiek és a táborozók. Köllő Melinda gyógyszerész a bibliai gyógynövényekről tartott előadást. Benő Barna Zsolt, a Bekecs Táncszínház igazgatója a népi kultúra szerepéről beszélt a nemzeti identitás megőrzésében. Szombaton délután tábori vetélkedők voltak, este pedig a Bekecs Táncszínház lépett fel a Táncolva öröklődik című fergeteges előadásával. A nap minden este táncházzal zárult, amibe a helyiek is bekapcsolódtak. A zárónapon a helyi református templomba istentiszteletre hívták a táborozókat, majd délután a részt vevő csoportok gálaelőadása zárta a rendezvényt.

A mezőmadarasi forgatós dinamikája 

Kásler Magda, a Maros Művészegyüttes vezető művésze kezdettől fogva részt vesz a székely-mezőségi tánctáborban, ahol táncot és éneket oktat, a táncot Fazakas Sándor Csabával közösen. Évről évre a szomszédos falvak táncanyagát tanítják: sorra kerültek a mezőpaniti, a mezőkölpényi, idén pedig mezőmadarasi táncok. Az oktatások közötti szünetben sikerült pár percre beszélgetni a művésznővel, amikor a fiatalok éppen kifújták magukat, merthogy a nagy hőségben a tánc bizony „keményen” megdolgoztatta őket.

– Aki most találkozik először forgatós táncokkal, annak nehéz, akinek már van egy kis tapasztalata a forgatós táncok terén, annak sem egyszerű, mert a székely-mezőségi táncok a forgatós táncok közül különösen izgalmasak, változatosak, és tánctechnikai tudást igényelnek. Azoknak is kihívás, akik már foglalkoztak forgatós táncokkal. Szerencsére több internetes adatbázisban is lehet filmeket találni, bárki számára elérhető, és mindkettőnknek van már olyan táncgyűjteményünk, amiből tudunk ihletet meríteni. Érdekes, hogy nagyon régen foglalkozunk ezekkel a táncanyagokkal, a mezőmadarasival, a mezőpanitival, a mezőkölpényivel, rendszeresen ránézünk ezekre a táncanyagokra, foglalkozunk velük, s mindig felfedezünk bennük valami újat. Szinte mondhatom, hogy kimeríthetetlen ez a kincsestár. A táncanyag mintha élne, tele van energiával, folyamatosan van új felismerés – fogalmazott Kásler Magda.

– Mi a nehézség a forgatós táncokban? 

– A nehézsége és szépsége a forgatós táncoknak abban rejlik, hogy nagyon kiforrott viszony kell legyen a párok között. Mindketten egy olyan tudással kell rendelkezzenek, ami igazából megtölti a táncot tartalommal. Ez a tánc nem a külsőségekről szól, nem csak arról, hogy szép, látványos, hanem nagyon izgalmas energiák vannak benne, nagyon jó a pár közti dinamika, s ha nincs meg ez a belső erő, ez a dinamika, akkor valami hiányzik belőle. S ez a valami tölti meg tartalommal a tánclépéseket. Úgy érzem, hogy oktatópárommal, Fazakas Sándor Csabával együtt ezt meg tudjuk fogalmazni. Érdekes, hogy a két ember mozgása az egymás közötti folyamatos kölcsönhatásból adódik. Kétségtelen, hogy a férfi a tánc irányítója, a mozgásától függ az, hogy a lány mennyire szépen, mennyire látványosan tud forogni, táncolni. Nem elég, ha a pár csak egyik tagja táncol jól, az kell, hogy a két táncos egymásra találjon. Nem kell nagyon látványos táncanyag, elég néhány egyszerű motívumot táncolni, viszont legyen benne dinamika. 

Kérdésünkre, hogy Mezőmadarason táncolják-e még az emberek ezeket a táncokat, vagy csak színpadi táncról beszélhetünk, elmondta, hogy nagyon sok táncos kiválóság, akiknek a táncát rögzítették, és akiket felvételek őriznek, már nem él. Körülbelül a nagyszüleivel egyidősek lehettek. Ma is táncolnak Mezőmadarason, viszont azok, akiktől tanulták a táncokat, egy korábbi generációhoz tartoznak. 

Ami a közös éneklést illeti, olyan mezőmadarasi dalokat tanultak meg, amelyeket Kásler Magda helyi emberektől hallott. – Nem azon van a hangsúly, hogy minél több éneket tanuljanak meg a táborozók, hanem azt a párat, amit tanulnak, úgy sajátítsák el, hogy majd énekeljék máskor is – mondta. 

A táborban Bartis Zoltán és zenekara muzsikált. Mellettük van Majláth Zoltán, egy helyi tanonc is, aki minden évben bekapcsolódik, és a zenészekkel együtt játszik. 

Rendkívüli vállalkozás és közösségi élmény 

Minden közösség mögött, amely valami rendkívülit tud létrehozni, egy olyan ember áll, akinek van víziója, aki a kezdeményező, és aki nagyot tud álmodni. E mögött az ember mögött ott van egy asszony, aki háttérben vállalja a munkát, aki megpályázza, elszámolja, aki elvarrja az elvarratlan szálakat, s mögöttük is van egy nagyon erős közösség, amely úgy érzi, hogy idejét, fizikai és szellemi energiáját valami nemes célra akarja szentelni. Ezek azok az emberek, akik jelen esetben zöld pólóban főznek, cipekednek, vagy tartályban szállítják a vizet, hogy lehessen inni, zuhanyozni, akik szerelik a hangfalakat, egyszóval zsírozzák a kerekeket, hogy működjön ez a tábor. Ez a lelkesedés élteti a tábort. Az ötlet a Gálfi Attiláé, amit felesége, Gálfi Gizella támogat, maguk köré vonva a Kincsásó Egyesület tagjait, a helyieket, a támogatókat.

– 260-an jelentkeztek be a táborunkba, de többen vannak, akik a szomszédos településekről érkeznek, nem alszanak itt a sátortáborban, velük 300 körüli a táncosok száma. Itt van a Zsúrló néptáncegyüttes Marosvásárhelyről, a Seprődi János ifjúsági tánccsoport Kibédről, a Csipkebogyó néptánccsoport Mezőbándról, a székelykáli néptánccsoport, a Katorzsa néptáncegyüttes Gyergyóból, a Gilice néptánccsoport Paptamásiból, a Berkenye néptáncegyüttes Szilágycsehről, a Tűzrevaló néptáncegyüttes Újvidékről, a Kincses néptáncegyüttes Backamadarasról, a Kis-Bekecs néptáncegyüttes Nyárádszeredából, az ifi Hargita Néptáncegyüttes. Itt voltak Magyarországról a zsolcaiak és a kisbarcsiak is. A kisgyőriek, Bergenye testvértelepüléséről érkező vendégek egy székely kaput faragtak a táborban – mondta Gálfi Gizella. 

Negyvenen is „megfordultak” a konyhán

A faluból nagyon sokan jelentkeztek segíteni, főként konyhai segédmunkákra, tálalásra, merthogy tábori szakács volt Gagyi Annamária és férje, Fazakas Tivadar.

Látogatásom alkalmával pörköltet főztek, amihez több mint 30 kilogramm húst használtak fel. 

– Próbálunk változatosan főzni, főként a helyi jellegzetességeket készítettük el a táborozóknak. Volt gulyás, vörös káposzta oldalassal, babgulyás, lucskos káposzta, zöldpaszulyleves, pörkölt, bergenyei túrós puliszka, ami nagyon ízlett, és miccs. Mindenből nagy mennyiség készült – számolt be a táborvezető. 

A jubileumi tábort sokan támogatták, köztük Mezőpanit község önkormányzata, a Magyar Művészeti Akadémia, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, a Mezőbergenyei Református Egyházközség, a Domino Construct Expert, az SVT Electronics, a Jó Felújítás Kft., a Kraftszer, a Lanka, az Artezi, a Timko, akik a kenyeret és a péksüteményeket szolgáltatták, a Terran, a Bioeel, a Surtec és a helyi lakosok.