*Forrás: az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Facebook-oldala
Ali király ünnepi vacsorája, avagy „aki szeret, az etet”
Az idei évad utolsó bemutatójával ajándékozta meg közönségét június 14-én, szombaton a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház. Az Ali király ünnepi vacsorája című mesejátékról rendezői minőségében Bonczidai Dezsőt kérdeztük.
– Hogyan született az előadás?
– Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója kért fel az Ali király ünnepi vacsorája megrendezésére. A dramaturgiai és a tervezői feladatokat az ottani bábszínház kiváló munkatársai végezték, a mi hozzájárulásunk a zene és a rendezés volt. A bábszínházi produkciók előállításakor az egyik legnagyobb anyagi terhelést a bábok, kellékek, díszletek előállítása jelenti. A magyarországi bábszínházakban az ilyen típusú együttműködés nagyon gyakori, vagyis két külön szereposztással rendezik meg az előadást, de a bábokat, díszleteket, kellékeket csak egyszer gyártják le. Most megvolt az itthoni bemutató, augusztusban visszavisszük Pécsre a szükséges eszközöket, sor kerül ott is a bemutatóra, és kijátsszák az előadást. Nálunk januárban lesz újra műsoron. A gyakorlati oldala mellett amúgy ez egy nagyon izgalmas munkafolyamat. Két külön szereposztással dolgozunk, az előadás felépítése ugyanaz, de a bábokat életre keltő bábosok hozzáadják a saját habitusukat, játékosságukat. Mindkét társulatban tehetséges, alázatos, elkötelezett és kreatív bábszínészek dolgoznak, így sosem születhet két teljesen egyforma előadás. A produkció a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával valósult meg.
– Mesélj kicsit magáról a történetről, amelynek szerzője Simonfalvi Ancsa. Hogyan talált rátok ez a mese?
– Simonfalvi Ancsa egy pécsi kortárs szerző, mesekönyvének címe Ali király karácsonyi vacsorája, a kötet a Pagony Kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban. A könyvért a szerző az Év Gyerekkönyve díjat is megkapta elsőkönyves kategóriában. Be kell vallanom, nem ismertem a mesét, a pécsi bábszínház ajánlotta, és miután többször elolvastam, éreztem, hogy a történet és a karakterek színpadért kiáltanak. Adott volt egy nagyon bájos történet, tele szerethető karakterekkel, ilyen például Ali király, aki az unokáival játszik, és az ünnep alkalmával megvendégeli az alattvalóit. A mesét Papp Melinda dramatizálta bábszínpadra. Aki ismeri Melindát, tudja, hogy nagyon jó vele együtt dolgozni. Az volt a koncepciónk, hogy Ali király ne az a tipikus uralkodó legyen, aki csak parancsokat osztogat, megköveteli a tiszteletet, vagy bölcsen ítélkezik, hanem legyen az unokájával hógolyózó nagyapa, aki egy merőkanállal üti lovaggá a kiválasztottat, és számára az a legfontosabb, hogy megetesse a népet, mert aki szeret, az etet. Azt hiszem, én még ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek nagyon ismerős az az élethelyzet, hogy amikor valaki hazamegy, az anyukája már a kapuban mondja, hogy „milyen sovány vagy, fiam, eszel-e te rendesen, mit készítsek neked?”. A törődést, gondoskodást sokféleképpen ki lehet fejezni, az én szüleim szeretetnyelve ezzel rezonált. De természetesen az aktualitásokra is reflektáltunk. A király és a nagyapa mellett olyan érdekes karakterek jelennek meg, mint a sárkány, aki imádja a hawaii pizzát, vagy az a figura, aki csak mirelitet eszik.
„Mindkét társulattal öröm dolgozni”
– Milyen volt a próbafolyamat?
– A pécsi csapattal már áprilisban megkezdtük a próbát, ott május közepén volt egy házi bemutató. Az előadásban a bábok életre keltése mellett a díszletelemeket folyamatosan mozgatjuk, így alakulnak ki a terek. A fizikai állóképesség mellett ez nagyfokú koncentrációt is igényel, de mindkét társulattal öröm dolgozni. Mindig lelkesek, jönnek a saját ötleteikkel, és ez engem is végig feltölt, motivál.
– Milyen a mesejáték látványvilága?
– Az előadás tervezője szintén Pécsett dolgozik, az ottani bábszínház munkatársa, Nagy-Kovács Géza, aki elképesztő bábokat és díszletet készített. Nekem már volt szerencsém többször együtt dolgozni Gézával, egyszerűen zseniális a szín-, arány- és formaérzéke. Amúgy az előadás bábjai már önmagukban is műalkotások.
– Beszéljünk kicsit a zeneiségről is.
– A zenét Apostolache Kiss Zénó írta, a próbafolyamat első hetében ő segített megtanulni a dalokat a bábszínészeknek. Zénóval amúgy könnyű együtt dolgozni, mert mindig elérhető, gyors, és ha bármikor változtatást vagy egy új dalt kérek, ő rendelkezésünkre áll.
– Hány éves kornál kezdődik az előadás célközönsége?
– A mesejátékot négyéves kortól ajánljuk, de a kisebb gyerekek számára is könnyen követhető a történet.
– Amikor rendezőként vagy jelen egy bábjáték megszületésében, ahogy korábban Az ellopott hegedűben is, mennyire hiányzik a színpadi játék?
– Néha szívesen a kezembe vennék néhány bábot, és játszanék, de ilyenkor tudatosan figyelek arra, hogy rendezőként vegyek részt a próbafolyamatban. Összességében ez sokkal nagyobb felelősség, illetve egy állandó tanulási folyamat. Bábszínészként mindig rábízzuk magunkat a rendezőre, aki összefogja a színészek, az író, a dramaturg, a tervező, a zenész munkáját. Számomra fontos, hogy ennyi ember súrlódás nélkül tudjon együtt dolgozni, és a végén egy jó előadás szülessen.
