Számomra nem volt kétséges, hogy az államelnök-választásban ki kell nyerjen. A politikai irányzatoktól és más tényezőktől befolyásolva sokféle vélemény hangzott el különböző társaságokban a személyes beszélgetésekben, még több a közösségi médiában mindkét jelöltről, és ahogy ilyenkor lenni szokott, az érzelmi töltetű hozzáállás felülírta a józan logikát. Túl vagyunk a nehezén! – szusszanhattak fel mindazok, akik az európai irányzat mellett tették le voksukat, de ahogy maga a jelölt is, miután biztosra vált nyeresége, elmondta, a munka csak most kezdődik. Nem azokról a politikai, gazdasági és társadalmi teendőkről szeretnék reflektálni, amelyek nem könnyű feladatot jelentenek majd a megalakulandó kormánynak, hiszen úgy a külföldi, mint a belpolitikai ingatag helyzetben kell valóban megszorító intézkedéseket hozni, ami hosszútávú stabilitást biztosít a térségben és az országban. Ebben a kontextusban várható, hogy a vesztesek minden eszközt bevetnek azért, hogy destabilizálják az országot, ami senkinek nem jó. Ha a választási arányokat nézzük, akkor elszomorító, hogy a szavazók 46,4 százaléka tudott azonosulni a vesztesek politikai ajánlatával. S tették mindazok ellenére, hogy a jelölt és az általa képviselt értékek a nacionalizmus, az idegengyűlölet, a kirekesztés, az önkényuralom enyhén szólva nem igazán vállalhatók a mai társadalomban. Mi több, a második fordulót megelőző kampányban az „aranyos” jelölt nem egy gesztusa viselkedésbeli zavarokról tanuskodott. Ennek ellenére – bár kevesebb szavazatot nyert, mint az első fordulóban – továbbra is nagy a támogatottsága, legalábbis a voksok szerint. Merem hinni, hogy azért ez nem tükrözi a román társadalom gondolkodásmódját. És abban is bízom, hogy aki pillanatnyi „felindultságában”, valamiféle helyzeti, politikai „bosszúból” a két alternatíva közül a populistábbat választotta, rövidesen meggyőződik arról, hogy mégsem állt a jó oldalra, és elfogadja azt a kínálatot, lehetőséget, amely a választás után mind politikailag, mind társadalmi opcióként kialakult. Ebben az összefüggésben büszkén mondhatjuk el, hogy az erdélyi magyarok példát statuáltak. Az RMDSZ-szel vagy nélküle egyértelműen letettük a voksunkat az európai értékek és szellemiség mellett, még akkor is, ha „kapun” belül vannak nézeteltérések bizonyos kérdésekben. A szavazók, a nép okosabb, mint a politikusok, és ez most is beigazolódott. Erkölcsi kötelességünk kitartani, támogatni azokat az elöljárókat, akiket helyi és országos vagy európai szinten az előző választások alkalmából megbíztunk, hogy képviseljék érdekeinket. Példát statuáltunk a román társadalomnak, hogy – félretéve a véleménykülönbségeket – bajban össze tudunk fogni, és ezáltal irányt mutathattunk. Az elkövetkezendő időszakban is szükség van erre az összefogásra, a bizalomra, a türelemre, mert ez a hozzáállás igazolja, hogy jól döntöttünk. És talán végre a többségiek is beláthatják, hogy mi nem teher, hanem érték vagyunk az országban, akik a történelmi kötődésünk során mindig Nyugat felé tekintettünk. Szavazatunkkal újra igazoltuk, hogy megkerülhetetlenek vagyunk. És legyünk is azok, nemcsak a politikában, hanem mindenki a maga városában, szakmájában, baráti társaságokban és mindenhol, ahol büszkén vállalhatjuk hovatartozásunkat. És ez a jó példa felbecsülhetetlen értéke.
