Felbolydult a világ, mert kiderült, hogy az elmúlt évek pazarló költségvetése csődközelbe taszította az országot, és elfogyott a csalipénz. Nem lesz mivel etetni a felduzzasztott közalkalmazotti klánok kiváltságigényeit. A demokrácia fintora, hogy a munkavállalók érdekképviseletének leple alatt a politikusokkal bratyizó szakszervezeti csúcsvezérek pimaszul aránytalan meggazdagodását eredményezte a látszatharc. Hol van már az egyenlő munkáért egyenlő bér elve! Az ország gazdaságát működtető termelő-szolgáltató, versenyszférának is mondott ágazatban dolgozók bére átlagban ezer-ezerötszáz lejjel kisebb, mint a hasonló munkakört végző közalkalmazottaké. És még nem beszéltünk a százféle, mondvacsinált veszélyességi pótlékokról. Például az ülőmunka, a képernyőhasználat, az idegrendszert terhelő körülmények jó ürügyek voltak a hivatalnokok bérkiegészítésére. De ezek mind aprópénzek a pártpreferenciák szerint vezetőtanácsokba, felügyelő bizottságokba juttatott barátok, rokonok, jófiúk-lányok gyűléspénzei mellett. Havi néhány órás ülésért az országos átlagbér többszörösét zsebelik be. Esetenként a juttatás egy része visszavándorol a pártkasszába. Nehéz lenne az évtizedek alatt felépített, minden politikai erő érdekeit szolgáló kártyavárat megbolygatni. Az alabárdos tekintetű kormányfőnek is beletörhet ebbe a bicskája. Ezért vajúdnak annyit a második megszorító csomag felvállalásával. Politikai pávatánca nem biztos, hogy megmenti a kabinetet a koalíció szakítóképességét próbára tevő bizalmatlansági indítványtól. Közben megkezdődött az igazságszolgáltatásban dolgozók bojkottja. Joguk van elégedetlenségüket kifejezni, mint bármely más ágazatban dolgozónak, csak a jogszolgáltatás működését biztosítani kell – nyilatkozta az igazságügyi miniszter a minap. Egy olyan törvénytervezet ellen tiltakoznak, amely hatása gyakorlatilag egy évtized múlva lesz érezhető. Az Európai Unió országaiban a bírák és ügyészek 65-70 éves korukban mennek nyugdíjba. Romániában 47 évesen, miközben minden más ágazatban 65 évesen. Az átlagnyugdíjuk 5000 euró, ami az aktív években kapott fizetésük 90 százaléka. Más országokban ez alig 60 százalék. Könnyű a válasz arra, hogyan jutottunk ide: a korrupciós ügyekbe keveredett politikusokkal szolidáris párttársaik olyan törvényeket fogadtak el, amelyek egyes bírák és ügyészek jóindulatára hatva a bűnelkövetőt megmentették. Ezért vannak százával lezáratlan vizsgálati ügyek, az ítélethozatal időpontjáig elévülő korrupciós vádak. Talán sehol az unióban nem dolgoznak ennyire rossz hatékonysággal a bíróságok. Ezért ne reménykedjünk, hogy valaha is felelősségre vonják az ország jelenlegi sanyarú gazdasági állapotokért, a költségvetési pénzek elherdálásáért felelős piramisjátékosokat. Pedig nem lenne nehéz megtalálni őket. Ott ülnek a törvényhozásban.
