Csanáddal – közösen választottuk a sovány, szép szemű kiskamasznak ezt a „művésznevet” – múlt pénteken reggel ismerkedtem meg a marosvásárhelyi Hangya lépcső környékén. Korai bevásárlási akcióm alig egy méternyire tőle fulladt kudarcba, a megpakolt nejlonszatyor ugyanis felmondta a szolgálatot, a tartalma pedig szanaszét gurult. A közeli padon sziesztázó fiú gondolkozás nélkül odasietett, és fürge mozdulatokkal segített menteni a menthetőt, aztán kihalászott az iskolatáskájából egy másik, strapabíróbbnak tűnő műanyag szatyrot. Felém nyújtotta, és biztatott, hogy pakoljak bele nyugodtan, neki úgysincs rá szüksége.
– Mamámnak a táskámban is el tudom majd vinni az ebédet, elfér kényelmesen, mert ma nem tettem be a füzeteket. Szabadnapot adtam magamnak – nézett rám cinkosan.
– Hogyhogy? – kérdeztem, de nem a felelősségre vonó felnőtt hangján, inkább mint egy kíváncsi új barát.
– Felmérő lett volna ma matekból és románból, úgy gondoltam, jobb, ha ezt most kihagyom. Egyik tantárgyból sem vagyok túl jó, és anyuék már így is haragszanak a jegyeim miatt. Nem akarom mobilmegvonással kezdeni a vakációt. Amúgy nem vagyok egy „lógós” típus, amikor például a fél osztály lelépett biológiaóráról, én maradtam. Igaz, utólag kicsit meg is bántam, mert akik elmentek, sokáig csúfoltak minket, amiért nem tartottunk velük. Nem mintha annyira érdekelne a véleményük. Elég nekem, hogy otthon meg kell felelnem a szüleim elvárásainak.
– Testvéred van? – kérdeztem a hirtelen beálló csendben, mielőtt zátonyra futott volna a beszélgetés.
– Egy nővérem. Sokkal idősebb nálam, idén végez. Anyuék folyton vele példálóznak, mert elsős korától első tanuló, most is csupa kilenc-tízese van. Neki könnyű, mert semmit sem szeret úgy, mint olvasni, és még betegen sem akar hiányozni az iskolából. Valahányszor átjönnek hozzánk a barátnői, csak a sulis életről folyik a duma. Engem egészen más dolgok érdekelnek, a szüleim nagy bánatára.
– Például mi?
– A képregények: a Fantasztikus Négyes, a Hihetetlen Pókember és még pár hasonló sorozat. Amikor kedvem van hozzá, én is ki szoktam találni ilyen szuperhősös sztorikat, és le is rajzolom, amit elképzelek. A barátaimnak mindig megmutatom a művem, általában tetszik nekik. Meg mamámnak is bejönnek a rajzaim. Ő nagyon jó fej, csak egy kicsit süket, ezért is kell neki elvigyem az ebédet suli után. Anyuék befizettek egy étkezdébe, ahonnan futár szokta kiszállítani a menüt, de mamához hiába csengetne be bárki, mert nem hallja. Nekem van kulcsom a lakásához. Nála mindig jól kipihenem magam, engedi, hogy tévézzek, és közben beszélgetünk. A nappalijában van egy édességes fiók, ott mindig vár rám egy zacskó chips vagy valami finom csoki. A szüleim nem örülnének, ha tudnák, hogy mielőtt hazamennék ebédelni, mamánál jól „feltankolok” a jóból, de persze nem áruljuk el nekik. Ez is egy a közös titkainkból.
– Azt is elmeséled nagymamádnak, hogy ma kihagytad az iskolát?
– Simán, ő biztosan megérti, hogy miért döntöttem így. Sajnos a szüleimnek is be kell vallanom, mert az oszi úgyis ráír anyumra, hogy megérdeklődje, mi volt ma velem. A lógás igazi okát azonban nem tárhatom fel előttük. Majd azt mondom, hogy nem éreztem jól magam, és ezért félúton az iskola felé visszafordultam.
– Milyen terveid vannak a vakációra? – tettem fel az utolsó kérdést, mert közben nagyon elszaladt az idő.
– Szeretnék minél többet kint lenni a barátaimmal, jönni-menni, biciklizni velük. Húsvétkor nagy nálunk a nyüzsgés, főleg a nővérem miatt, reggeltől estig érkeznek hozzá a locsolók. Amikor kisebb voltam, apu magával cipelt a rokonokhoz, és az öntözés mellett mindenhol verset is kellett mondanom, pár éve azonban észrevette, mennyire unom ezt a közös programot, úgyhogy szerencsére lemondott róla. A barátaimmal el szoktunk menni egy-két lány osztálytársunkhoz, a nap végén pedig mindig mamámnál kötök ki. Piros tojást, csokinyuszit és egy ötvenlejest kapok ilyenkor tőle. Nekem a nála töltött idő a legjobb az ünnepből, és nem csak az ajándékokért.
Indulnom kellett, így elköszöntem újdonsült ismerősömtől. Ő még maradt, elővette a mobiltelefonját, és játszott rajta valamit. A készülék ritmusos pittyegése szinte beleolvadt a közeli fák madárkoncertjébe. Teljes szabadságában ébredezett a tavasz.
