Garai Gábor Asszony a napon című versével indítom a tavasz utolsó napjait, anyák napja és a nemzetközi gyermeknap közt, lényegesen közelebb a természeti nyár kezdetéhez:
Ő vár, szül és nevel, – mást nem tehet.
A nemlét zárját fölnyitotta – hát
méltán remél egy testté lett csodát.
Kalászát veti már a 2026-os év vadvirága, a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) is. Legnagyobb állományai a Kárpát-medencében és Ukrajnában, elsősorban a Dnyeper mentén élnek, kisebb előfordulásai megtalálhatók Csehországban és Észak-Németországban, keletre pedig a Volga vidékéig. Nálunk a homokpuszták jellegzetes, sokfelé állományalkotó, tájképileg is meghatározó faja.
A „bús árvalányhaj”-ról írt Petőfi Sándor is. Számos népdalunkban, meséinkben, hagyományaink közt szerepel. A Kárpát-medencében hat árvalányhajfaj él, helyenként nagy állományokkal. Elsősorban azért védettek mind, mert egymástól való elkülönítésük a botanikusoknak sem egyszerű.
Május 29-én (1899-ben) született Cholnoky László vegyész-gyógyszerész. A budapesti tudományegyetemen 1924-ben gyógyszerész-, majd a pécsi tudományegyetemen 1930-ban vegyészdoktorátust szerzett. Gratzban a Nobel-díjas Fritz Pregl professzornál sajátította el a szerves anyagok mikroanalitikai módszereit. 1924–48 között a pécsi tudományegyetemen oktatott. 1948–1967-ben a pécsi orvostudományi egyetem tanára volt. Elsősorban a karotinoidok kémiájával foglalkozott – ezeknek az anyagoknak fontos szerepük van a fotoszintézisben; több új, általa izolált karotinoid-festék szerkezetét állapította meg. Különösen fontosak a karotinoidok növényélettani szerepével foglalkozó kutatásai. E témakörből a hazai és nemzetközi szakirodalomban 75 tudományos dolgozata jelent meg. Jelentős érdeme a fentieken kívül, hogy Zechmeister László professzorral az elsők között vezette be a kromatográfiás módszert a szerves kémiába.
A májusi napfény áldott hatása, hogy a fotoszintézis során termelt anyagok beépülnek a növényekbe, elvirágzanak a kalászosok, sok kétszikű növény kezd magot érlelni. Lassan kaszára érik a rét, s ahogy mindenki a saját kaszálóján szénáját levágta, gyakorta megesik, hogy az ösvények kaszálatlan mezsgyék maradnak. Végtelenbe nyúló taposatlan ösvények a réten. Mint az 1950. május 30-án született Kuti Dénes 1981-ben készült képén.
E kaszálatlan ösvényen indulva mai utam május utolsó napján kicsipünkösdig vezet. A pápák sokáig vonakodtak, hogy külön ünneppel megszenteljék a Szentháromság ünnepét, ám már Kálmán királyunk elrendelte megülését.
Virágos mezőkön sétálva, mikor a nap a kék égből sugároz alá, a madárdalban s a növényzet pompájában nyilvánuló élő természet jobban el szokta foglalni kedélyünket, hogysem különös figyelemre méltatnánk égitestünknek szilárd burokját, az életnek fenntartóját képező élettelen alapot, azt a hideg, egyszerű, köznapi földet magát. Pedig ez a föld az, mely reánk nézve az egész Földdel felér (…) A föld a mi tulajdonképpeni Földünk, s bizonyára nem véletlen dolog, hogy egyazon szóval jelöljük mind a kettőt.
De nemcsak nekünk, hanem egész élővilágunknak alapja a föld. A szervezetek belőle kapják az építő anyagot, a tápláléknak kimeríthetetlen forrása ez. Innét indul ki bámulatos körútjára a szilárd anyag, s az élet kialvásával ide tér vissza szüntelen.
Porból lettünk, porrá leszünk, mondja az írás, és tudjuk mindnyájan, hogy milyen kérlelhetetlen igazság ez. Az ilyen kivételt nem ismerő igazat természettörvénynek mondjuk.
A föld sorsát sem a véletlen intézi. Csak jól meg kell ismerkednünk vele, s ha titkaiba bepillanthatunk, az érdekesnek, a tanulságosnak oly gazdag tárházára találunk benne, mely a szerves világgal bátran kiállja a versenyt.
Az idézetet a Kirándulás egy homokszem körül című esszéből vettem. Nem sokat kell találgatni, hogy földtudományokkal foglalkozó írta. Nem is akárki, az 1953. május 31-én örök nyugalomra tért Schmidt Sándor, az első bányamérnök, aki doktori címet kapott Magyarországon.
Hétfőn már a meteorológiai nyárban járunk. Június névadója Juno, a gyermekáldás és házasélet úrnője, a csillagos égbolt királynője. Ovidius e hónapot „mensis Junonius”-nak, Juno istennő havának mondja. A hónap jelképe sárgászöld ruhás, repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval. Ábrázolták árpát sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval.
Június elsején, 1997-ben hunyt el Marosvásárhelyen Máthé Ákos orvosi szakíró. A Jedden született orvos idegsebészként tagja volt a Román Vöröskereszt egy segélycsapatának, amely a koreai háború után a távol-keleti országban működött. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem idegsebészetének főorvosaként vonult nyugdíjba. Úttörő módszereit a Revista Medicală – Orvosi Szemle, a Neurologie, Neurochirurgie, Psihiatrie, Studii şi Cercetări de Neurologie és a budapesti Ideggyógyászati Szemle folyóiratokban közölte.
Június másodikán, 1932-ben halt meg, 38 éves korában, Fejérváry Géza Gyula zoológus, paleontológus, a magyar herpetológia jeles képviselője. Egyetemi tanulmányai befejezése után 1913-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának munkatársa lett, közben 1915–16-ban tanársegéd volt az egyetemen. A pécsi egyetemen 1924-ben magántanárrá képesítették. 1930-tól a pécsi egyetem tanára volt. Kutatási területe az általános biológia, az állatföldrajz, a származástan; főleg az élő és kihalt kétéltűek és hüllők származástanával foglalkozott. Rövid élete alatt bámulatra méltó mennyiségű herpetológiai munkát írt: mintegy 100 publikációt, több mint 60 tanulmányt. Ő volt a 10. nemzetközi állattani kongresszus titkára, 1925–1927 között az Állattani Közlemények, 1921–1927 között a Paleontologica Hungarica szerkesztője. Tagjává választotta a Société Zoologique de France, a washingtoni National Geographic Society, a majna-frankfurti Paleontolgische Gesellschaft s a Malta Historical and Scientific Society is.
Június 4. Úrnapja: a pünkösdi ünnepkör utolsó napja. A nap központi keresztény eseménye az oltáriszentséget hordozó, nagy embertömegeket megmozgató körmenet, amely során négy kültéri oltárt állítanak fel zöld ágakból készített lombsátor formájában a négy égtáj felé, amely egyben a négy évszakot is képviseli. Ezen a napon a lányok és asszonyok védelmező, mágikus virágkoszorúkat fonnak, amellyel a házak kapuit díszítik.
Régen ez az egyház egyik legnagyobb ünnepe volt. A pap a körmenetben baldachin alatt vitte Krisztus testét, előtte Mária-lányok haladtak, és szirmokat szórtak a földre. A körmenet végén a lombsátrat az emberek szétkapkodták, és egy-egy ágat hazavittek, hogy szerencsét hozzon és védelmezzen. Tettek ilyen ágat az új ház alapjába is, sőt a nászágyba is jutott belőle. Falun a virágos körmeneteket gyakran egészítették ki határjárással, hogy megvédjék a falut a természeti károktól, és biztosítsák a jó termést.
1920-ban az I. világháborút lezáró diktátumot június 4-én íratták alá a magyar küldöttséggel a versailles-i Nagy-Trianon palotában. 2010-ben a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. A törvény szerint: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
Figyelmezve e mondatra fejezem be mai sétámat Olosz Lajos Este a Holt-Dunán című versével – a kolozsvári Ellenzék 1923. év első decemberi számában jelent meg:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
