Mielőtt valaki azt fejtegetné, hogy valamilyen orvosi kifejezésről van szó, elárulom: a társadalomtudomány és a politológia foglalkozhatna ezzel a hipotetikus, de valós jelenséggel, amelynek bizonyos megnyilvánulásaira még Machiavelli is rávilágított a munkáiban. Tulajdonképpen a háttérhatalom machinációinak eredményeként termelődnek ki azok a balekok, akiket a tényleges hatalmat gyakorlók előtérbe tolnak, s akiket a hiúságukra, kishitűségükre és a hatalomvágyukra – mint velünk született emberi gyarlóságokra – alapozva kifényesítenek. Közben megtesznek „értük” mindenféle lépést, hogy helyzetbe hozzák s ezáltal lekötelezzék a balekokat maguknak, a madzagrángatóknak. Miközben a potenciális ellenlábasokat vélt vagy valós információkkal – a jelenlegi társadalmunkban online álhírekkel – ellehetetlenítik és hiteltelenítik, még akkor is, ha az, amit ők kínálnak, sokkal jobb, mint azoké, akik ily módon hatalomra kerülnek.
Az említett „tudományág” esettanulmányaként a korábban leírtak szemszögéből is elemezhető a romániai kormányválság és kormányváltás. Íme az „elmélet” néhány gyakorlati eleme: a hatalomból kiszoruló PSD mindenféle egyezséget felbontott, és megbuktatott egy olyan kormányt, amelynek része volt, és amely – a megszorító intézkedések ellenére – gazdaságilag jó irányba terelte volna az országot. Társult az amúgy is érzelmi manipulációval és szélsőséges retorikával politikai teret nyerő AUR-ral, amelyet ebben a „hiteltelenítési” küzdelemben előtérbe helyeztek, miközben a PSD-sek „hallgattak” – jobbára nem cáfolták, de nem is ellenezték mindazt, amit a közszférában a megbuktatott kormánnyal szemben elhintett az AUR. Aztán a szociális színezetű propagandájukkal, „országmegváltókként” fellépve és a parlamenti szavazatarányukkal a PSD-sek kivéreztettek minden olyan kormányfőjelöltet, aki vállalta volna a Bolojan-kormány intézkedéseinek folytatását. Hangsúlyozom, ezek valóban a szegényebb rétegeket sújtották volna, de tegyük hozzá: keményen beletrafáltak – az USR-vel együtt – azokba az előjogokba, amelyeket a korábbi PSD-kormányok törvényekkel szentesítettek, és amelyek valójában veszélyeztették a háttérhatalmat, vagy ahogy még mondják, a „párhuzamos állam” létét. Felfedték a maffia típusú összefonódásokat, amelyeknek köszönhetően az évek során eurómilliárdok tűntek el a közszférából a magánvállalkozásokba. A PSD-sek jól kitervelt lépésekkel és az előre hozott választásokkal fenyegetve abba a kényszerhelyzetbe hozták a józanul gondolkodó politikai elitet, hogy „utolsó esélyként” el kellett fogadniuk Luca Niculescut, a „balekot”, akit előretoltak, és aki mögé felsorakoztatták a PSD-s miniszterjelöltek sorát. Őket természetesen a háttérből a párt korifeusai irányítják, akiknek az az érdekük, hogy megállítsák a párhuzamos állam felszámolására irányuló kísérleteket. Mert minden a saját érdekről, a pénzről és a hatalomról szól…
Luca Niculescu immár miniszterelnökként a kedd esti sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy „más pártok végül nem vállaltak kormányzati szerepet, de a parlamentben támogatták a kabinet beiktatását (…)”. Nos, gondolom, a nyilvános kijelentésen túl Luca Niculescu önmagában ezen nem lepődött meg. Erről Fülig Jimmy jutott eszembe, amikor a kocsmai verekedés után volt pofája visszatérni a matróz hátába szúrt késéért. A hasonlattal élve: valójában a PSD hátba szúrta politikai partnereit, kizárólag a saját – és nem az ország – érdekében, és nemhogy „visszajöttek volna érte”, hanem még forgatták is a politikai partnerek hátában az élét. Ebben a szituációban a parlamenti pártoknak nem maradt más választásuk, mint „támogatni” a „balek” kormányát. Mert ha Luca Niculescu és jelölt kormánya is megbukott volna, az elkerülhetetlenül előre hozott választásokat eredményezett volna, ami tovább mélyítené volna az ország gazdasági válságát.
Hogy mire lesz képes ez a kormány, majd kiderül, de a kialakult helyzet továbbra is arra mutat, hogy az ország a 2028-as választásokig viharba került hajóként fog sodródni, amelyen igen sokan kapnak majd tengeribetegséget. Még jó, hogy nem mindenkiből tudnak balekot csinálni! Reméljük…
