Értékőrző padlásmúzeum nyílt

*Nagy érdeklődés közepette nyitották meg a Nyárádmente Fesztivált is
Fotók: Gligor Róbert László

A vidék múltját mutatja be

A Nyárádmente Fesztivál keretében szinte minden évben felavatnak valamit Nyárádszeredában. Rendhagyó módon ezúttal nem intézményt vagy épületet, hanem egy közösségi értéket hordozó tárlatot nyitottak meg.

Szerdán délután nagy érdeklődés közepette hivatalosan is megnyitották a Nyárádmente Fesztivált, és egyúttal egyedi értékmegőrző gyűjteményt mutattak be az egykori magyar királyi járásbíróság, későbbi árvaház, ma vállalkozói inkubátorház tetőterében. 

Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester szerint ilyen eredmények születhetnek abból, ha a magán- és közösségi kérdések egymásra találnak: ez a gyűjtemény nemcsak a Nyárádmente, de akár az egész megye egyik múzeuma is lehet, ha a Visit Maros Egyesület a szárnyai alá veszi az új látványosságot – mondta.

A héten folyó Nyárádmente Fesztivál fő támogatója, a Maros Megyei Tanács elnöke szerint külön értéke a múzeumnak, hogy egyetlen ember szenvedélyéből született, nem kötelesség hozta létre, hanem belső igény. „Ma már nemcsak tárgyakat őriz a padlás, hanem emlékeket és életszemléletet, annak a nemzedéknek a bölcsességét, amely megtanulta megbecsülni a tárgyakat. A Nyárádmente ismét megmutatta, hogy a múlt értékeinek megőrzése összefogással vállalható” – fejtette ki Péter Ferenc, aki örömét fejezte ki, hogy az egykori kirakodóvásár fesztivállá, az egész régió igaz ünnepévé nőtte ki magát.

Az ünnepségen Aszód város küldöttsége mellett az ugyancsak magyarországi másik testvérváros, Szerencs és térsége országgyűlési képviselője is jelen volt, immár hivatalosan is. A két várost több mint két évtizede összeköti a történelmi múlt és Bocskai István fejedelem személye, de dr. Koncz Zsófia hosszasan beszélt arról a mélyreható barátságról is, amely a két város vezetői és polgárai között létrejött, és arról a meghatározó élményről, amikor sok nyárádszeredai a szerencsi várban tette le a magyar állampolgársági esküt. Náluk egyelőre elképzelhetetlen az, hogy egy 35 éves fiatal ilyen dolgot fontosnak találjon, összegyűjtse, és padláson megőrizze azokat az értékeket, amelyek másnak már értéktelenek. Közös emlékeket megőrző hely ez, amely nemcsak egy családnak, hanem akár az egész nemzetnek fontos lehet, és amely száz év múlva is üzenetet hordoz – tette hozzá az országgyűlési képviselő.

A közjót szolgálja

Biró Zsigmond Sándor, a gyűjtemény tulajdonosa úgy érzi, még nem illő a múzeum megnevezés, de mindenképp a közjót szolgálja a „közös értékeinket” bemutató kezdeményezés.

A fiatalember 13 évvel ezelőtt kezdte el a gyűjtést a család örökségből származó tárgyak egybehordásával, amit a házuk padlásán tárolt, de egyre több szomszéd is átengedte tárgyait, így idővel a megsokasodott állományt az új lakásuk tágasabb padlására költöztette át, de ez is szűknek bizonyult. Így kereste meg a polgármestert az ötlettel, hogy a felújított járásbírósági épület padlására helyezzék át, és szélesebb kör számára is látogathatóvá tegyék a gyűjteményt. A költözés tavaly ősszel kezdődött el, de csak napokkal ezelőtt került mostani állapotába a padlástéri kiállítás. A folyamatot az önkormányzat mellett az egyház és a barátok is felkarolták, igazi közösségi ügy lett, de gyűjtést is indítottak az új tárlat kialakítására, amelyre 35 ezer lej érkezett, miközben a kiadások már elérték a 60 ezer lejt.

Több mint háromszáz év

A fiatalember kezdetben a paraszti kultúra tárgyait kezdte gyűjteni, de magával ragadó volt a világháborús tárgyak felkutatása is, s bár nem tervezte, a közelmúltban egy-egy kis sarokban helyet kaptak polgári és egyházi tárgyak, és a kommunizmus idejéből származó tárgyi emlékek is. Így a paraszti gazdaság eszközeitől és a bölcsőtől a világháborús öltözetig és okiratokig, iskolai bizonyítványoktól a régi televízióig és diavetítőig, kötetgyűjteményektől egykori postai és közigazgatási térképekig, a szentképtől a toronygombig több ezer tárgy sorakozik a város legnagyobb padlásán. A legrégebbi tárgy egy 1705-ből származó lőporszaru. A tárgyak túlnyomó részét a Nyárádmentéről szerezte be a gyűjtő, de akad néhány tárgy Erdély és a történelmi Magyarország egy-egy pontjáról is. 

Amint a gyűjtő elmondta: ezeket a tárgyakat nagyrészt már a múlt rendszerben sem használták, de az emberek kötődtek hozzájuk, nem váltak meg tőlük, nem dobták tűzre őket, sajnálták a családi örökséget, mégis szívesen engedték át neki, mert tudták, hogy megfelelő helyre kerülnek.