*Antal Géza, Tánczos Barna és Novák Levente
Fotó: Nagy Tibor
Megélhetés, álomkarrier vagy csupán a szülőföld szeretete? A hazai mezőgazdaság jövőjéről és a generációváltás nehézségeiről vitázott Tánczos Barna megbízott agrárminiszter, Novák Levente szenátor és Antal Géza a Pro Agricultura Egyesület elnöke, az EPP Farmers platform alelnöke. Az elemzésük alapján egyértelmű: Erdélynek fel kell adnia a vesztes csatákat, és a tömegtermelés helyett a prémium, helyi réspiaci termékek felé kell fordulnia.
A gyimesi rend és a „vérprofi” biznisz kettőssége
Az erdélyi mezőgazdaság egy sajátos skizofrén állapotban él, hiszen egyszerre kellene megőriznie a tájképet és helytállnia a kőkemény globális piacon. Tánczos Barna rávilágított, hogy a Nyárád mente vagy a Gyimesek lenyűgöző, rendezett látványa nem a profitmaximalizálásnak, hanem az elmúlt évszázad szociális alapú, család- és tájvédő munkájának köszönhető. Az Európai Unió pontosan ezt a szociális szolgáltatást fizeti meg a gazdáknak a területalapú támogatásokkal, ahol nem a megtermelt eper kilóját vagy a szénabálák számát nézik, hanem azt, hogy a föld meg van-e művelve, mert ettől marad szép és hívogató a vidék.
A romantikus képpel szemben viszont ott áll a rideg valóság, hiszen a hús- és baromfiágazatban ma már elképzelhetetlen a siker a legmodernebb technológia nélkül. Antal Géza felvetésére az Agrikultúra 4.0 és a fehérgalléros gazdálkodás létjogosultságáról Novák Levente egy plasztikus példával reagált, miszerint amikor a koca malacozik, nincs az a szenzor, ami megmenti a malacokat, oda ugyanis emberi kéz és jelenlét kell.
Kényszerpályák: miért bukásra ítélt a gabona Erdélyben?
A kerekasztal résztvevői egyöntetűen kongatták meg a vészharangot a klasszikus szántóföldi növénytermesztés felett. Ukrajna a mezőgazdaságában jelenleg ötvenéves technológiai ugrást hajt végre, ráadásul a hatalmas ukrán földeket már rég nem kisbirtokosok, hanem tőkeerős nemzetközi háttérrel rendelkező szereplők irányítják. Novák Levente szerint teljesen felesleges Nyárádszereda környékén vagy a Csíki-medencében gabonatermesztéssel kísérletezni, mert ezt a háborút a volumen és a méretgazdaságosság miatt Erdély már elvesztette. A gabonát el kell felejteni, helyette a zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint a tejtermelésre kell koncentrálni, mivel húsz-harminc tehénnel vagy néhány hektár intenzív kultúrával egy család sokkal többet kereshet, mint a tengerentúli vagy ukrán óriásbirtokok árnyékában.
A hatékonyság másik gátja az erdélyi földszerkezet extrém aprózódottsága. Míg a déli megyékben egy gazda akár ötszáz-hatszáz hektáron termeszt egységes árut, addig Erdélyben ugyanezen a területen ezer tulajdonos osztozik. A megoldás a szenátor szerint a szövetkezés lenne, ám a történelmi kollektivizálás emléke miatt a gazdák még mindig óckodnak a közös munkától, pedig az egységes vetőmag, a közös feldolgozás és az egycsatornás értékesítés az egyetlen esélyük a túlélésre.
Járványok fogságában: segélyek helyett a polcokat kell megszerezni!
A hazai hús- és tejágazat jelenleg romokban hever a különböző állatjárványok, például a sertés- és kiskérődzők pestise miatt. Bár a romániai csirkehústermelés az uniós forrásoknak köszönhetően virágzik, a hazai fogyasztás gerincét adó sertéságazat becsődölt. Az exporttilalmak miatt a hazai feldolgozók inkább import húsból dolgoznak, az állam által épített hatalmas farmkapacitások pedig kihasználatlanul állnak.
A bürokrácia fojtogató, de a politikusok szerint a megoldást nem a folyamatos állami gyorssegélyek jelentik, hanem a piacot kell működő pályára állítani. Novák Levente hangsúlyozta, hogy össze kell kötni a hazai termelőt a nagy áruházláncok polcaival, és el kell érni, hogy a multik kitegyék a román árut, amit a saját embereik meg is tudnak fizetni. Hiába kampányolnak ugyanis a helyi termékek mellett, ha a külföldi gazda olyan nyomott áron hozza be a húst vagy a zöldséget, amivel a kispénzű hazai fogyasztó nem tud és nem akar versenyezni. Tánczos Barna ezt azzal egészítette ki, hogy a gazdának a legbiztosabb és legjobb támogatás maga a tisztességes piaci ár.
Génbank a jövőnek: az őshonos fajták szerepe
A beszélgetés vége felé egy Kolozs megyei gazda kérdésére az őshonos fajták, így a mangalica, a bivaly és a szürke marha sorsa is terítékre került. Tánczos Barna elismerte, hogy a szürke marha törzskönyvezése körüli adminisztratív vitákat sürgősen rendezni kell Bukarestben.
Bár a romániai támogatások összeollózásával, például lucernatámogatással kombinálva a pirostarkára is szép összegek jönnek ki, az őshonos fajták kiemelt finanszírozása stratégiai kérdés. Ezek a réspiaci tevékenységek a szabadpiacon életképtelenek lennének, viszont nélkülözhetetlenek, mert ha ötven év múlva a túltenyésztett hibridek helyett vissza kell nyúlni valami tiszta, ellenálló, eredeti genetikai alaphoz, akkor ezek az őshonos fajták fogják jelenteni a mentőövet.
