Várható volt, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) bizalmatlansági indítványt nyújt be a kormány ellen, miután a Bolojan-kabinet hétfőn felelősséget vállalt a parlamentben az első deficitcsökkentő csomagról szóló törvénytervezetért. Az indítványt felkarolták az SOS Románia és a Fiatal Emberek Pártjának (POT) frakciói is. A politikai játszma része ez a lépés, amelyet a kormányt támogató parlamenti többség elvetett, így egyelőre a kormány véghez viheti a szükséges intézkedéseket. A politikai csatározáson túl minden bizonnyal elégedetlenségi hullámot vált ki az intézkedéscsomag, amely különböző, eddig privilegizált társadalmi csoportokat érint majd. Erre mondják, hogy könnyű a jót megszokni, abban úszkálni, majd, amikor a száraz partra vetődünk, akkor bánjuk meg, hogy kiszálltunk a csónakból. Csak hát míg vígan eveztünk, arra nem gondoltunk, hogy elfogyhat a víz – folytathatnánk a metafórát. Válságos helyzetben nem egyszer előfordult, hogy a szakszervezetek szót emeltek az általuk képviselt szakmai kategóriák érdekében. A kormány és a szakszervezetek közötti érdekellentét akár egyfajta zsarolássá is fajulhat, ha bizonyos követeléseket nem teljesítenek a döntéshozók. És ez lehet annak a bizalmatlansági indítványnak az egyik csapdája. Ugyanis, amennyiben a szakszervezetek a kormány ellen fordulnak, az általuk kezdeményezett munkabeszüntetések egyáltalán nem segítik a kormány azon törekvését, hogy helyrehozzák a gazdasági helyzetet. Amúgy hol voltak a szakszervezetek, amikor bizonyos szakterületeken indokolatlan anyagi előjogokat biztosítottak bizonyos kategóriáknak? Természetesen szükség van pótlékokra olyan munkahelyeken, ahol valóban indokolt, de kíváncsi vagyok, mit szólnak vajon az érdekképviselők az igazgatótanácsi és egyéb „bizottsági” juttatásokhoz az olyan vállalatoknál, mint az Electrica, E-on, CFR, Romsilva, amelyek évtizedekig „állam az államban” stílusban működtek félig-meddig az adófizetők pénzén. És azt is érdemes megnézni, hogy némelyik országos szakszervezeti vezető mennyit zsebel be… Na, ne legyünk irigyek…
A bizalmatlanság másik csapdája, hogy az indítványozók populista retorikájával aláássák azt a hajszálnyi győzelmet, amelyet az európai irányultságú pártok arattak az államelnök-választáskor, és ennek köszönhetően sikerült egy stabilnak mondható koalíciót alakítaniuk, amely felelősséget vállalt az intézkedésekért. És ez ma nagy szó, hiszen társadalmunk egyik rákfenéje, hogy nem igazán vállalunk felelősséget tetteinkért, a lakótársulásoktól kezdve a felelősségteljes beosztásokig, a törvény ingatagságára, értelmezhetőségére és egyéb mentségekre hivatkozva. A kormányt kritizálóknak ezt is figyelembe kellene venniük, mert a korábbi kormányok nem igazán intézkedtek felelősségteljesen, teret adva mindazoknak a kibúvóknak, amelyek miatt elburjánozhatott a korrupció és egyéb „rendellenességek”, amelyek miatt a jelenlegi gazdasági helyzetbe kerültünk. Ne üljünk fel arra a lóra, amelyet a nacionalista ellenzék ugrat, mert hadba állítana azokkal szemben, akik végre meghúznák azt a gyeplőt, amelyet oly sokáig szabadon engedtek. Mert ha elszabadul a ménes, akkor ennél nagyobb baj is lehet.
