A pápaválasztás közismert mondatát (Habemus papam!) parafrazálva elmondhatjuk, hogy hétfőn vagy kedden valószínűleg végre törvényes kormánya lesz Romániának, és lezárul a majdnem fél évig tartó bizonytalan politikai helyzet. Elméletileg. Amint korábban említettem, ez a döntés abból az elkerülhetetlen kényszerhelyzetből születik majd meg, hogy el kell fogadni az ország jövő évi költségvetését, és kézben kell tartani a gazdaságot, hiszen minden hazai és európai mutató igazolja, hogy igen mélyre süllyedt a nemzetgazdaság. E józan rációt figyelembe véve a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az RMDSZ bejelentette, hogy megszavazza a kormányt, amelynek tagjait nagyrészt a PSD jelölte – kivéve néhány „technokratát”. Az USR érthetően nem támogatja a Niculescu-kormányt, hiszen nyíltan PSD-ellenes politikát folytat. Az AUR, a Bolojan-kormány megbuktatója valószínűleg felsorakozik a PSD mellé, így végre kijöhet az a parlamenti többség, amely legitimálhatja a Niculescu-kormányt.
A faramuci helyzet az, hogy Sorin Grindeanu, a PSD pártelnöke sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, mintha ő lenne a kormányfő. Bejelentette, hogy PSD-s prioritásként „kidolgozzák” a 2027-es állami költségvetést, a nyugdíjak indexálására vonatkozó törvénytervezetet, és elindítják a közigazgatási reformot, „amelyek bekerültek a Niculescu-kormány programjába”. Mi több, gazdaságélénkítő programról is beszélt, és többek között azt ígérte, hogy kiszámíthatóbbá teszik az adópolitikát. A szociális jellegű célkitűzések között szerepelnek „a téli energiaellátás biztosítását szolgáló intézkedések, a nyugdíjak – köztük a katonai nyugdíjak – indexálása, valamint az egészségbiztosítási járulék eltörlése a kismamák, a veteránok és a fogyatékossággal élők esetében”.
Ez mind szép és jó – tehetnénk hozzá –, csakhogy a nagy kérdés továbbra is az, hogy lesz-e miből. A Bolojan-kormány igen szigorú, de hatékony intézkedései ugyanis pont azt a célt szolgálták, hogy ezek mielőbbi alkalmazása talpra állítsa az országot. A PSD segédletével megbuktatott kormány csak részben tudta ezt megvalósítani, a reformok elodázása pedig újabb nehézségeket okozott a gazdaságban, amelyeket nem lehet olcsó, populista ígéretekkel megoldani. Persze mindezek jól hatnak majd a népszerűtlen intézkedések és az elhúzódó politikai hercehurca miatt elégedetlenkedő szavazótáborra, amelyet vélhetően most megpróbál magához édesgetni a PSD.
Az ellenzékbe vonuló pártok várhatóan továbbra is vegzálni fogják a szocdemekkel „felduzzasztott” Niculescu-kormányt, és vélhetően nem fog átmenni egy olyan törvénytervezet sem, amely a PSD ázsióját növelné, illetve ellentmondana annak az európai irányú törekvésnek, amelynek mentén a korábbi, többpárti kormánykoalíció elindult. Az RMDSZ-nek különösen oda kell majd figyelnie a tervezett közigazgatási reformra. Ez részben elkerülhetetlen, hiszen a költségvetési megtakarítások miatt a település-összevonás valójában szükségessé válhat, azonban az a fajta regionális összevonás, amelyet szintén e megfontolásból dolgoztak ki immár több évtizede, a romániai magyarság érdekei ellen szól. És biztosan akad még néhány olyan javaslata a PSD-s infúzióval átitatott Niculescu-kormánynak, amely erősen hátrányos lesz a kisebbségekre nézve.
A pápaválasztáskor a bejelentés úgy kezdődik, hogy „Annuntio vobis gaudium magnum” (nagy örömet hirdetek nektek); azt hiszem, a Niculescu-kormány esetében ez a bejelentés – képletesen szólva – nem így fog kezdődni.
