Többször is írtam arról, hogy Marosvásárhely kulturális szempontból a környező, szűkebb (és talán tágabb) vidékekhez képest kivételes helyzetben van. És bár az ismétlés rendszerint nem tartozik a szerkesztői erények közé, akadnak dolgok, amelyeket érdemes időről időre újra szóba hozni. Különösen abban az esetben, ha néhány nap leforgása alatt három olyan nemzetközi rendezvény követi egymást, amelyek külön-külön is meghatározó szerepet játszanak a város kulturális életében.
Vasárnap délután véget ért a 34. Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál, amelynek utolsó napján már kezdetét vette a fennállásának huszadik évfordulóját ünneplő Tiberius nemzetközi kamarazene-fesztivál. Csütörtökön pedig megnyitja kapuit a 32. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amely méreteit, közönségét és programkínálatát tekintve talán a legjelentősebb a három rendezvény közül. Film, zene és irodalom, három különböző művészeti ág, három, évtizedeken át épített, bővített, fejlesztett kulturális eseménysorozat – egyetlen városban, alig két hét alatt.
Az 1993-ban indult Alter-Native a rendszerváltást követő erdélyi kulturális élet egyik fontos kezdeményezéséből nőtte ki magát nemzetközileg jegyzett filmes eseménnyé. Harmincnégy év alatt alkotók nemzedékeinek biztosított bemutatkozási lehetőséget, és olyan filmeket hozott el Marosvásárhelyre, amelyekkel a közönség másként aligha találkozott volna. Az idei programban a versenyfilmek mellett többek között Reisz Gábor, Pálfi György és Tudor Giurgiu alkotásai szerepeltek, a zenei kínálatot pedig Hobo fellépése is gazdagította. A fesztivál mára jóval több egy filmes seregszemlénél: találkozási pont, amely évről évre bekapcsolja Marosvásárhelyt a nemzetközi filmművészeti élet vérkeringésébe.
Hasonló jelentősége van a húszéves Tiberius fesztiválnak is, amelynek köszönhetően a kamarazene világszínvonalú képviselői váltak visszatérő vendégekké a Kultúrpalotában. Az idei jubileumi rendezvény meghívottjai között találjuk Perényi Miklóst, Christian Lindberget, James Campbellt, Lakatos Györgyöt és Gulyás Mártát. Olyan nemzetközileg elismert művészeket, akik a világ legrangosabb koncerttermeiben és legjelentősebb zenekaraival is rendszeresen felléptek. A november 15-ig tartó, ingyenesen látogatható hangversenysorozat ismét bizonyítja, hogy a nemzetközi zenei élet krémjéhez tartozó előadók fellépése nem csak a világhírű kulturális központok kiváltsága.
A csütörtökön kezdődő könyvvásár pedig a maga harminckét éves történetével külön fejezetet érdemel. Az idei, Fény a léleknek mottóval meghirdetett rendezvényen 29 kiadó és könyvkereskedés, valamint több mint nyolcvan esemény – közöttük 39 könyvbemutató, a bántalmazás irodalmi feldolgozásáról szóló kerekasztal-beszélgetés, színházi előadások és közel 800 diák részvételével zajló olvasójáték is – várja a látogatókat. A könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, gyermekprogramok és előadók, előadások sorában pedig többek között a Tompa Andrea, Markó Béla, Bartók Imre, Berg Judit, Cserna-Szabó András, Babarczy Eszter, László Noémi, Lövétei Lázár László, Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba nevével is találkozhatunk. A könyvvásár az elmúlt évtizedekben az erdélyi magyar könyvkultúra egyik legfontosabb találkozóhelyévé vált, ahol szerzők, kiadók és olvasók generációi találkoztak egymással.
Kérdés, hogy milyen lenne ma Marosvásárhely kulturális élete e három rendezvény nélkül? Hány száz vagy ezer alkotóval, előadóval, filmmel, koncerttel, könyvvel és személyes találkozással lennénk szegényebbek? Hány olyan művész nem jutott volna el ide, akinek a neve révén a város bekerült a nemzetközi kulturális kapcsolatok hálózatába? Mert ezen szemlék eredménye nem csupán az, ami a színpadon, a vetítővásznon vagy a standok között történik – legalább ennyire fontos az a három évtizedes munka is, amelynek során Marosvásárhely neve egyre több alkotó, intézmény és kulturális szervezet számára vált ismerőssé, hiszen a város hírnevét nem csupán történelmi épületei és múltjának személyiségei alakítják, hanem azok is, akik évről évre képesek a hétköznapokat új, értékes tartalommal megtölteni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a helyi kulturális életnek ne lennének hiányosságai, vagy hogy az értékes kezdeményezések fenntartása ne járna állandó nehézségekkel. Éppen ellenkezőleg: a három fesztivál története is emlékeztet arra, hogy mennyi kitartás, szervezőmunka és sokszor bizonytalanságokkal terhelt erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy egy rendezvény ne csupán megszülessen, hanem évtizedeken át fenn is maradjon.
Harmincnégy, húsz és harminckét esztendő. A számok önmagukért beszélnek, ám úgy igazán akkor értjük meg a jelentőségüket, ha belegondolunk, mennyivel szegényebb lenne nélkülük a város, amelyben élünk. És hogy e kulturális rangot nem egyszer s mindenkorra örököltük, hanem rajtunk is múlik, hogy ami eddig megmaradt, az a következő évtizedekben megőrződik-e.
