Időutazás a gernyeszegi kastélyban

Teleki Kálmán gróf idegenvezetésével

*Fotók: Nagy Tibor

Közel két hete számoltunk be a gernyeszegi Teleki-kastély teljes megújulásáról, az augusztus 1-jei, szombati (holnapi) nyitóünnepséget is előrevetítve, amelynek részletes programja a mai Műsorkalauz mellékletünkben található. Az A kategóriás barokk műemlék épület jelenének és közeljövőjének körvonalazása után ezúttal múltbeli idősétára hívjuk olvasóinkat. Idegenvezetőjük nem más, mint maga Teleki Kálmán gróf, aki, bár az államosítás korában az arisztokrata világtól idegen körülmények között nőtt fel, szívügyének érezte felmenői egykori otthonának új életre keltését.

A gróf az augusztus első napjára időzített rendezvénysorozat apropóján július 16-án kalauzolta végig a kastélyban és az ahhoz tartozó parkban a médiaképviselőket. Érdekességekben gazdag tájékoztatójából néhány szemelvényt igyekszünk felidézni. A kastély helyén egy vár állt, amit 1675-ben ajándékozott a családnak Apafi Mihály fejedelem – tudtuk meg az épület bejáratától induló séta első perceiben. A várat az 1700-as évek elején bontatta le Teleki László, hogy helyébe egy barokk kastélyt építsen.

Teleki László felesége, Ráday Eszter egy ugyanilyen, úgynevezett Grassalkovich-stílusú kastélyból származott Pécelről, Budapest mellől. Általában 100-150 évvel később érkeztek Nyugat-Európából Erdélybe a művészeti stílusirányzatok, a gernyeszegi műemlék épület ennek jó példája, ugyanis a létrejöttekor már rég nem építkeztek barokk stílusban Európa nyugatabbi részén – jegyezte meg idegenvezetőnk, aki a továbbiakban arra hívta fel a figyelmet, hogy a felújítás után jól látszanak az ablakok szép kőkeretei, a kődíszítés, a díszbalkon. Arról, hogy soha nem volt az élet egyszerű, és pénz mindig kevés volt, egyes oszlopok árulkodnak, amelyek kétféle kőből készültek. 

Teleki Domokos köve

A gróf a kapualjban ideiglenesen elhelyezett faragott köveket is megmutatta: egyiken a Teleki, a másikon a Toroczkay család címere látható. A két család egy házasságkötés révén rokonságba került egymással, az utóbbi követ valószínűleg akkor faragták. De ennél is érdekesebb a római sírkő, ami szintén a földszinti átjáró folyosón található.

– Nagyapám, Teleki Domokos nagy ásatásokat végzett, és többek között egy római kőgyűjteménye is volt, amelynek itt a legszebb példánya látható. A sírkő eredetileg kicsivel nagyobb volt. A kommunizmus elején fogták, és kidobták a köveket, a gyűjteménynek ezt a darabját teljesen véletlenül találtuk meg a kertben – mesélte a gróf, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a gernyeszegi kastélyban született Bethlen István, Magyarország egykori miniszterelnöke, akinek az édesanyja Teleki lány volt. Erről emléktábla tájékoztatja a betérőt.

A műemlék épület udvarán megállva, a kapualjjal szembefordulva idegenvezetőnk a Grassalkovich-stílus jellemzőit vette sorba: a nagy kupolát, a sötét folyosót, amin át kell haladni ahhoz, hogy a látogató felmérhesse a kastély nagyságát, valamint az épületet körbevevő parkot. A zöldövezet egykor sokkal rendezettebb volt – jegyezte meg Teleki Kálmán, majd hozzátette: bízik benne, hogy a jövőben pályázati pénzből az épülethez hasonlóan a park is megújulhat.

Az „aranyat” hullató fa   

A gróf a továbbiakban a park két érdekes lakóját mutatta be: egy magas tölgyfát, amelynek az ágai nem a megszokott módon vízszintesen, hanem függőlegesen, felfele nőnek; és egy ősi fajt, a ginkgo bilobát. Ennek a fafajtának nő- és hímnemű egyedei is léteznek, a gernyeszegi kastélyparkban szerencsére egy hímnemű példány található, a nőneműek gyümölcse ugyanis nagyon kellemetlen szagú. A ginkgo biloba másik érdekessége a legyezőszerű levélzet, amelyben nincsenek erek. Ősszel ezek a levelek elég hamar aranysárgává változnak, majd az első hidegebb éjszakán lehullanak, és így aranyszőnyeg terül a fa köré. Teleki Kálmán azt is hozzátette, hogy ez a fafajta nagyon jól bírja a légszennyezést, ezért Nyugat-Európában igen keresetté vált. 

A restaurátorok legnagyobb kihívása

A kastélyba visszatérve idegenvezetőnk elmesélte, hogy a szülei a második világháború utolsó előtti évében, 1944 szeptemberében maguk mögött hagyták az otthonukat, és amikor 1945 márciusában visszajöttek, egy teljesen üres épület fogadta őket. Először a falubeliek, aztán a szovjet katonák vették kezelésbe a kastélyt, utóbbiak a lovaikat is beköltöztették a földszinti helyiségekbe.

Ennek a kuriózumnak a birtokában érkeztünk a kastély barokk díszítésű termébe, amelynek falait az 1800-as években festették, a mennyezete az 1905-ös renováláskor újra lett festve. A historizáló szecesszió jegyei fedezhetők fel ezen az állatalakokat, különösképpen a Teleki-címerben szereplő kecskét megjelenítő felületen. A kastély felújításakor ez a helyiség adta a legnagyobb munkát a restaurátoroknak, a falakat ugyanis meg kellett szabadítani a kommunizmus alatt rákerült olajfestéktől ahhoz, hogy a barokk pompa újra láthatóvá váljék – tudtuk meg a gróftól, aki a kastélyba szintén 1905-ben került eredeti muránói csillárokra is felhívta a figyelmünket. A középső csillárnak jelenleg nyolcvan díszítőeleme van, ez körülbelül a fele annak, ami eredetileg volt. Érdekesség, hogy a csillárokat soha nem használták, a kastélyba ugyanis nem volt bevezetve a villany a múlt század első felében. 

A továbbiakban a Teleki család gernyeszegi ágát bemutató, nagy méretű családfapannóhoz vezetett az út, majd az úgynevezett Teleki-szobában is megfordultunk, amelyet látogatásunkkor még nem rendeztek be, és ahol a család művész leszármazottjainak alkotásai kapnak helyet.

Játékmentes gyereksziget

Mint ismeretes, a kommunizmus alatt tüdőbeteg gyermekek preventóriuma működött a kastélyban. Arról, hogy hogyan nézett ki a kis lakók barátságosnak semmiképpen sem nevezhető, szinte csak ágyakból álló élettere, egy 1993-ban készült fotó mesél. Három évvel később némileg gyerekbarátabbá festették át a szobákat, ennek emlékét az egyik helyiség most is őrzi. 

Teleki gróf a kuriózumok közt azt is megemlítette, hogy a kastélyban csak egy fürdőszoba volt, és minden szobában egy mosdási alkalmatosság állt rendelkezésre. 

Egy irodának berendezett helyiségben ugyanolyan fekete bútorok láthatók, mint a Bernády-emlékszobában. Teleki Kálmán egy barátjától kapta ezeket az erdélyi darabokat.

Erdélyi kastélysorsok keresztmetszete

Túránk vége fele – mielőtt beléptünk volna a szebbnél szebb népviseleteket, Máté Mária Erzsébet gyűjteményét felsorakoztató kis múzeumi térbe – a valaha volt erdélyi Teleki-kastélyok történetét összefoglaló pannó előtt is megálltunk. Az ismertetőtábla tartalmát frissíteni kell, egyes épületek sorsa ugyanis lényegesen megváltozott az elmúlt években, a koltóit és a paszmosit például nagyon szépen rendbe tették, a pribékfalvi pedig renoválás alatt áll – mesélte a gróf, majd azt is elmondta, hogy bizonyos esetekben éppen ellenkezőképpen alakult a történet, a brassói Teleki-kastély helyén például ma már szántóföld van. Teleki Kálmán szerint a romos állapotban levő marosújvári egykori úri hajlék is hamarosan eltűnik. A gernyeszegi műemlék épület ezzel szemben minden jel szerint új virágkora elé néz.