*Feljutást ünnepelt Marosvásárhely női kézilabdacsapata
Fotó: a városi sportklub közösségi oldala
Véget értek a csapatjáték-bajnokságok minden sportágban, eljött a mérleg ideje. Marosvásárhelyt a 2025–2026-os bajnoki idényben hét csapat képviselte különböző sportágakban felnőtt korosztályban (most a színamatőr alapokon működő amerikaifutball-csapatot nem számítjuk ide), négy a legmagasabb bajnoki szinten, három a másodosztályban. Lehet, hogy ez is számított (mármint a vélhetően kisebb közegellenállás), de az utóbbiakból kettő kellemes meglepetést okozott, különösen, hogy mindkettő szinte a semmiből bukkant fel a város sporttérképén. A négy élvonalbeli együttes közül azonban három csalódást okozott a szurkolóknak. A negyedikről ezt nem állítanánk, bár az idényt az utolsó helyen zárta, így ennek a szereplésében sem volt igazán nagy elégtétel. Lássuk akkor sportáganként, ábécésorrendben.
Kézilabda (nők)
Későn derült ki, hogy Marosvásárhely a városi sportklub révén női kézilabdacsapatot nevez az A osztályba, meglepetés volt, hiszen évek óta nem működött felnőttcsapat ebben a sportágban a városban. Azonban már az első barátságos meccsre felkaptuk a fejünket, hiszen az élvonalból önként visszalépő Nagydisznód ellen elsöprő győzelmet aratott. Hamar kiderült, hogy a bajnoki szinthez képest ütőképes együttes gyűlt össze, ukrán és montenegrói légiósokkal, amely a bajnokságban is sorra gyűjtötte be a győzelmeket. Noha eredetileg nem volt cél a feljutás, ez az idény során megváltozott az eredmények következtében. Azonban nem ment simán minden, a csapatnak edzőt kellett váltania, a felnőttegyüttes irányításában tapasztalatlan Gergely Ákos vette át Laurențiu Pop helyét. A kezdeti könnyed sikerek után megjelent a lélektani teher is, így a meccsek egyre nehezebbeknek tűntek. Az idény alatt azonban újabb erősítések érkeztek, mint Tóth Krisztina vagy Munteanu-Korodi Krisztina, és a csapat akkor szenvedte el első (és egyetlen) vereségét az idényben, amikor már szinte biztos volt a feljutás. A Románia-kupában viszont az élvonalban szereplő CSM Rm. Vâlcea kissé észhez térítette a csapatot, a 19-50-es (!) végeredmény a Virágok Ligája és az A osztály közötti különbséget is jelezte. Összességében a marosvásárhelyi csapatsportok közül az idény legkellemesebb meglepetése. A Virágok Ligája viszont már egy egészen más szint.
Kosárlabda (férfiak)
Hatalmas várakozás előzte meg a városi sportklub férfi-kosárlabdacsapatának idényét, különösen, hogy két év után törölték el az átigazolási korlátokat, a csapat pedig kiemelt támogatást és figyelmet kapott a klub és a szponzorok részéről. Faragó Péter vezetőedző terve az volt, hogy a helyi veteránok (helyinek tekintjük Martinićot is, noha a szabályok idegenlégiósnak számítják) és fiatalok mellé ponterős és atletikus külföldieket hoz, akikkel évek után ismét felsőházba juthat a csapat. Az idényt azonban látszólag megmagyarázhatatlan formaingadozások tarkították. Néhány szenzációs győzelmet olyan vereségek követtek, amelyekre senki nem számított. Jött ilyenkor a fogadkozás, hogy legközelebb majd nem így lesz, de egyre világosabb lett, hogy az öltözőt belső feszültségek feszítik. Kiderült az is, hogy az egyik amerikai (Sampson) nem üti a minimális szintet, aki pedig a helyére érkezett (Miković), többnyire sérült volt. Faragó Pétert egyre többen támadták kívülről, de érezhető volt, hogy az öltöző bizalmát sem élvezi maradéktalanul, így elkerülhetetlen volt a lemondása, amikor a célkitűzés elérhetetlenné vált. A volt másodedzőkkel a csapat aztán hatalmas szégyenbe futott bele az alsóházi rájátszásban a Petrolul elleni sorozatban, és a kiesés szélére sodródott. Noha ezt végül sikerült elkerülni, a kosárlabdasport marosvásárhelyi barátai élték meg az idény legnagyobb csalódását, ami a közönség lassú fogyásában is mérhető volt: a végére még ezren sem gyűltek össze a máskor zsúfolásig tele csarnokban.
Labdarúgás (férfi és női)
Akárcsak a női kézilabda esetében, az, hogy Marosvásárhelynek 2. ligás felnőtt-labdarúgócsapata lesz, a meglepetés erejével hatott. Ehhez az kellett, hogy a nyárádtői városvezetés rájöjjön, nem tudja fenntartani a csapatot, ezért azt szőröstül-bőröstül felajánlották egy marosvásárhelyi vállalkozónak, amely megszerezte az ASA név használati jogát. Sokan aggályukat fejezték ki a tranzakció kapcsán, amely kissé „megerőszakolta” a szabályzatot, ám a sportági szövetség nem talált benne kivetnivalót, elsősorban azért, mert egy helyhatósági alárendeltségű (tehát feljutási jog nélküli) csapatot egy magánjogú klub váltotta fel. Sok reményt senki nem fűzött a szerepléshez, a klub komoly szervezési nehézségekkel is küzdött az elején, azonban a pályán váratlanul jó eredmények születtek. Annyira, hogy adott pillanatban az első helyen állt az FC ASA a 2. ligában, és a felsőház biztosnak tűnt. A téli szünet „erősítései” azonban fordítva sültek el, a csapat kimaradt a legjobb hat közül, és mint kiderült, amúgy sem juthatott volna fel, mert az „akadémiája” (valójában innen-onnan kölcsönvett ifjúsági csapatok gyűjtőhelye) nem üti a megkövetelt szintet. Az első idény azonban így is kellemes meglepetésnek tekinthető, ám azt is megmutatta, mire lenne szükség a feljebb lépéshez. (Pénzre – mondhatja bárki, azonban ez nem elég: arra is szükség van, hogy ezt okosan költsék el. A szervezéshez pedig, a marketingtevékenységhez, a sajtóval való kapcsolattartáshoz, a közönségszervezéshez hozzáértő profikra van szükség.)
A klub női csapata a 2. ligában szerepelt, ahol átvette a Ladies (ACS Marosvásárhely) helyét, hiszen női csapatot is kötelező szerepeltetnie annak a klubnak, amely a férfiaknál az első két szinten szeretne játszani. Ez a csapat az idény során egyre jobb eredményeket ért el, a tavaszi idényben egy meccset sem veszített, és nyert az élen végző és feljutó CSU Craiova ellen is. Ezzel a 2. csoport 3. helyén végzett. A következő bajnokságban derül majd ki, hogy ez a fejlődés tudatos odafigyelés eredménye-e, avagy csak konjunkturális események sorozata.
Röplabda (nők)
Miután visszajutott az A1 osztályba, a CSU Medicina női röplabdacsapata ismét megpróbált ütőképes keretet kialakítani. Edzőként az orosz–olasz kettős állampolgár Dmitrij Pancsenkót szerezte meg, azonban miután kiderült, hogy a bajnokság végén senki nem esik ki, a keret összeállítása óvatosan történt, csupán három idegenlégiós érkezett, egyikük sem képviselt kiemelkedő szintet. A 19 éves Alina Afinogenova számára inkább egyfajta dobbantónak számított a marosvásárhelyi csapat a későbbi karrierjéhez. Nagyon gyorsan világossá vált, hogy ez kevés lesz, bár a szakvezető számos összeállítást, kombinációt kipróbált. Taktikailag is újított, azonban ez csak arra volt elég, hogy megszorongasson néhány ellenfelet. Végül az idényt az utolsó előtti, 9. helyen zárták, azt a Kolozsvárt megelőzve, amely az első néhány forduló után már csak helyi fiatalokra alapozott. Összességében csalódás az idény, bár amennyiben Pancsenko marad, az alap lehet az építkezéshez, akár kevés pénzből is.
Teremlabdarúgás
Nagy reményekkel vágott neki a bajnoki idénynek a városi sportklub teremlabdarúgó-csapata, hiszen válogatott szintű játékosokkal erősített a tavalyi bronzérmes, ráadásul kiderült, hogy az előző idény ezüstérmese, Székelyudvarhely anyagi háttere megrendült, a csapat pedig szétesett. Ekkor mindenki Galac – Marosvásárhelyt döntőt vizionált. Csakhogy mindjárt az első fordulóban beleszaladtak egy 1-9-be Galacon, a szakosztályban feszültségek keletkeztek, Cosmin Gherman felállt a kispadról, helyét Kacsó Endre vette át, olyan játékosok pedig, mint Covaci és Pogăcean elhagyták a klubot. Az eredmények továbbra sem voltak meggyőzőek, ráadásul a szürke ló – a kizárólag helyi játékosokkal felálló Sepsi SIC – egyre eredményesebbnek bizonyult. Közben mindkét dévai csapat erősített menet közben, és meglepő győzelmeket értek el a marosvásárhelyi csapat ellen. A rájátszásban aztán mélyen a várakozások alatt teljesített Kacsó Endre csapata, és kikapott a kupa elődöntőjében is, összességében nagy csalódást okozva. Sajnos, a folytatás előjelei sem igazán biztatóak.
Vízilabda
Több év után iratkozott be ismét a Szuperligába a városi sportklub pólócsapata. Az előző ciklustól eltérően, amikor számos fiatal bukaresti tehetség is itt játszott (néhányan ma a válogatott tagjai), és ezzel sikerült megszerezni az 5. helyet, ezúttal kizárólag helyi játékosokra alapoz az együttes. Ennek megfelelően nagy reményeket nem fűztek a szerepléshez, annyi volt az elvárás, hogy a mezőny második feléhez tartozó ellenfelekkel próbáljanak egyenlő félként játszani. Ez néha sikerült, többnyire azonban nem. Megszületett az első győzelem a Szuperligában a Kolozsvári Politehnica ellen, ami elég volt ahhoz, hogy a helyosztón pályaelőnyt élvezzen az alakulat. Itt viszont erős játékvezetői ellenszélben hazai vereséget szenvedett, végül a 8., azaz utolsó helyen zárt. A szereplést azonban nem minősítenénk csalódásnak. Jelenleg ez a szint. Innen már csak felfelé van (ha van) út.
