Ha hinni lehet a legújabb elemzéseknek, akkor a játékban maradt két elnökjelölt támogatottsága között csökkent a különbség az első közvetlen vita nyomán, így biztosabb, hogy megfordíthatóak az erőviszonyok, bármi lehetséges a vasárnapi második fordulóban.
Soha nem volt még ekkora tétje választásnak ebben a jobb sorsra érdemes országban, mert a szocik gondoskodtak róla, hogy olyan válság álljon elő, amilyen példátlan a haza történetében. Az állam élén álló két legfontosabb közméltóság, az államfő és a szenátus elnöke ideiglenes megbízatású, azaz korlátozott hatáskörű, és a szocik kormányrúd mellőli lelécelésével a kormány is ügyvivő lett, korlátozott hatáskörökkel, legfeljebb 45 napig maradhat hivatalban. Elvileg, mert itt bármi és annak az ellenkezője is lehetséges, erről a szintén a szocik tenyeréből legelésző alkotmánybíróságot kell kérdezni.
És ebben a helyzetben a vasárnap megválasztandó új elnök különösen erős lesz mandátumának elején. Túl azon, hogy az állam vezető tisztségviselői közül ő lesz az egyetlen teljes hatáskörű döntéshozó, a szokványos elnöki jogköröknél is nagyobb hatalma lesz az új kormány felállításában. Alapesetben az elnöknek nincs sok mozgástere egy teljes jogkörű kormánnyal szemben, hacsak nincs a holdudvarában egy erős parlamenti párt is. Viszont ebben a helyzetben az elnöknek jócskán van mozgástere a következő kormányfőjelölt kinevezésében. A szabályok szerint konzultálnia kell a parlamenti pártokkal, és ennek a folyamatnak a nyomán meg kell bíznia egy parlamenti többséget háta mögött tudó jelöltet az új kormány felállításával.
Már ebben a játékban is jócskán van mozgástere egy játékos kedvű elnöknek, és ez a befolyás még tovább növekszik, ha nincs egy világos többség a parlamentben. Olyan meg elvileg nagyon nincs. Eddig egy nyugatbarát koalíció kormányzott, amelyik a legerősebb pártjának kilépésével elvesztette a többségét, és a még számba jöhető nyugati orientáltságú erővel kiegészülve sem tud többséget alkotni. Az állítólagos szuverenista – valójában a szociknál vörösebb – oldal sem tud önmagában kormányzóképes többséget alakítani. Így a mérleg nyelve –vagy a királycsináló –az pont az a párt, amelyik éppen most ugrott félre a kormányrúd mellől, nem utolsósorban azért, mert a felelőtlen költekezésével békeidőben példátlan gazdasági válságba kormányozta az országot az utóbbi szűk évtized alatt, és jól tudja, hogy nehéz idők jönnek, amikor ők már hagyományszerűen háttérbe vonulnak, és másokra hagyják a szennyes kimosását.
Szóval az új elnöknek fel van adva a lecke, és egyben biztosítva van egy széles lehetőségekkel rendelkező játszótér is a kormánycsináló játszmához. Mert afelől nincs kétség, hogy ez kell legyen az első dolga, az államháztartási helyzet gatyába rázására képes kormányt kell állítani, mert másképp elzárják az uniós pénzcsapokat, és újabban már a hitelezők sem tolakodnak ide kölcsönt adni, mert csődszag van, egyre büdösebb. A jelenlegi erőviszonyok mellett ebben a kormánycsinálásban minden benne van, ami csak elképzelhető, akár az előrehozott parlamenti választásokig. Kire bízzuk a hatalmat, hogy ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet kezelje, az itt a kérdés. Hogy erre egy főállású fociultra, vagy egy milliós várost ellenszélben vezető közszereplő alkalmasabb-e, abban nincs kérdés.
