Hetek, sőt hónapok óta azt harsogja a sajtó minden hét elején, hogy nehéz hét várható a politikában. Valóban így van, ez a hét döntő lehet. Egyes vélemények szerint Eugen Tomac miniszterelnökké kinevezése nem véletlen, ügyes sakklépés az államfő részéről. Ezzel a gesztussal Nicușor Dan véget vethet a hónapok óta tartó blokádnak, és megmutatta a PNL és az USR képviselőinek, hogy az ország stabilitásáért felelős, nem az ő háttérérdekeikért. Ettől a pillanattól kezdve a jobboldali pártoknak meg kell magyarázniuk a lakosságnak, miért blokkolnak egy olyan kormányt, amelyet egy volt európai parlamenti képviselő vezet, és amely egyértelműen Európa-párti beállítottságú.
Kérdés, átmegy-e a Tomac-kormány, vagy előre hozott választások várnak ránk? Hiszen Románia az utóbbi évek egyik legkiszámíthatatlanabb politikai válságába került.
Az elemzők a lépést „mindent vagy semmit” fogadásnak tekintik: az elnök technokrata kormányt javasol, ami nehéz választás elé állítja a parlamenti pártokat. Ahhoz, hogy a Tomac-kormány beiktatásra kerüljön, a képviselők és szenátorok többségének támogatására van szükség. A PNL keményen bírálta a technokratákból álló kabinet ötletét, míg a PSD és az RMDSZ szkepticizmussal tekint mindenre.
De a parlamenti demokrácia valódi problémája a népakarat figyelmen kívül hagyása. Az elnök úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja azokat a pártokat, amelyek megkapták a nép legitim szavazatait, és inkább vészhelyzeti megoldásokat talál ki, mint például ez a technokratákból álló kormány. Ez az intézményes bojkott csak szítja a közvélemény haragját. Mert miközben Bukarestben a politikai vezetők pozíciókért versengenek, a kulisszák mögötti játékoknak fájdalmas következményei vannak, amiket a polgárok zsebe azonnal megérez: a költségvetési hiány hatalmas nyomást gyakorol a gazdaságra, és az ország több tízmilliárd lejt fizet az államadósság utáni kamatokra is. Ráadásul a drasztikus költségvetési csomag – az áfa 21%-ra emelésével és az osztalékadók megemelésével – drágítja a mindennapi életet. Az országos szintű politikai patthelyzet az emberek sürgető problémáit „a levegőben” hagyja. Románia mély gazdasági összeomlás, az adósságok és a személyes csőd ördögi körébe kerülhet, amelyből rendkívül nehéz vagy lehetetlen lesz kilábalni.
Eugen Tomac határozott bejelentése – miszerint kizárólag szakértőkből, nem párttagokból álló csapattal fog a parlament elé állni – a román demokrácia egy régi dilemmáját veti fel. Vajon a technokraták jelentik a mentőmegoldást válság idején, vagy csak álarcként szolgálnak, amely mögé a politikai vezetők elrejtik tehetetlenségüket? A valóságban a technokratákhoz való fordulás a hagyományos pártok kudarcának beismerését jelenti. Mivel nem képesek életképes gazdasági megoldásokat kínálni, és belső harcokba keverednek a pozíciókért, a főbb politikai erők látszólag menekülnek a kormányzás elől egy ilyen nehéz időszakban. Románia közelmúltbeli történelme azt mutatja, hogy a főbb pártok inkább a technokrata kormányt használják „villámhárítóként”. Az árnyékból szavaznak rá, hagyják, hogy népszerűtlen intézkedéseket hajtson végre, majd az első adandó alkalommal félreállítják. Valódi politikai többség nélkül a Tomac miniszterei által javasolt reformokat azonnal blokkolhatják azok a képviselők, akik már a következő választási kampányon gondolkodnak.
A parlamenti szavazáson túl a technokrata kormány nagy csapdája az állami intézményekben rejlik. Még ha egy szakminiszter jó szándékú is, soha nem jön egyedül. A javasolt miniszterek mindegyike magával hozza a saját csapatát: tanácsadókat, államtitkárokat, kabinetfőnököket. Abban a pillanatban igazi adminisztratív háború tör ki a minisztériumok folyosóin. Két tábor jön létre: a régi köztisztviselők és az újonnan érkezők. Tapasztalat, hogy a román államapparátus pontosan tudja, hogyan szabotálja a „betolakodókat”: elhalasztott határidőkkel, a papírok tologatásával egyik hivatalból a másikba, és a fontos dokumentumok aláírásának hallgatólagos megtagadásával…
Forró napok következnek tehát. A héten a közelmúlt legkeményebb tárgyalásainak lehetünk tanúi. Ezek eredménye dönti el, hogy Románia válságkormányt kap-e, vagy az előre hozott választások káoszába bukik.
