A helyesírási szabályzat figyelmeztet, hogy bár átvett szó, és jelentése a méhészet körébe ránt félre (ui. herét, méhet, zümmögést-berregést jelent), hosszú óval írandó. Ám legyen. Új szó és tragikus. Ezen a nyáron az ország délkeleti régiója kapott már néhányat, melyeket szerencsésen megsemmisített a légvédelem. Eredetüket tekintve a sajtó szerint a Kreml katonai szárnya bocsátotta Romániára, Ukrajnára és a világ más sérülékeny pontjaira.
Évekkel ezelőtt alkalmam volt néhány régivágású, ókonzervatív román értelmiségivel egy társaságba keveredni. A kommunista rendszer ezeket az urakat és hölgyeket – ha nem a Duna-csatornához küldte – jobb esetben könyvtárakban dugta el. Nos ez a társaság olyan zsigeri, oly vehemens oroszellenességet prezentált, amilyennel eladdig nem találkoztam. Ha még élnek, akkor e drón cifrázta nyár még inkább tápot adott a gyűlölethez, rászolgált Putyin seregének megvetésére.
Baráti beszélgetéseim során gyakran találkoztam olyan általam tisztelt emberekkel, akik az orosz agresszor pártján állnak. Hála az orbáni propagandának, melynek lózungjai őket is megfertőzték. (Különben ártalmatlanok, mármint a barátaim.)
Ugyanakkor mondanom sem kell, nagy hőség van. Szokatlanul nagy. Erdők égnek Spanyolban és Franciában, korábban ilyet inkább Görögben láttunk-hallottunk. Tavak, folyóvizek apadnak – riasztó képeket látunk a Dunáról és a Velencei-tóról. A deltában elbújtak a halak. Erdély ebben a tekintetben talán szerencsésebbnek mondható. Van szárazság, de távolról sem lehet aszályról beszélni. A közelemben folydogáló forrás (melynek egy régi városvédő a „Jókoma-forrás” nevet adta – azóta sem használja senki sem, Vígh Károly helynévlexikona sem ismeri) vízhozama nagyjából változatlan, és az odajáró nyugdíjasok változatlanul nagy műanyag palackokkal (mikért különben kevés fityinget is adnak a beváltóközpontok) cipekednek reggelente. A Poklos-patak cérnavékony kőmederbe szorítva egykedvűen folydogál.
Szóval az időjárás errefelé produkál esőt és vihart is, szél csavargatja a fákat, ámbátor most nyár derekán gallyaznak a városi kertészet brigádjai, járnak a medvék Vármezőn és a város szélen, gyakoriak a riasztások. Alulírottnak valamiért még nem támadt kedve medvékkel szelfizni. Mondják a tenger, a Noir hűvös, 15 fokos, de van még benne víz.
E kis szünet után visszatérve a politika zátonyos vizeire, nem kevés vihart kavart Polgár Judit jelölése az államfői posztra. Egész pontosan az a felkérés, amit M. P. egyeztetés nélkül tett a világbajnok sakkmester irányába. Azt mondhatnám, hogy át nem gondolt volt a lépés, de számolnia kellett volna a kormányfőnek a lappangó gyűlölettel. Igen, azzal, amely a kelet-közép-európai társadalmakban még mindig fellelhető, hagyományozódik nemzedékről nemzedékre, gyökerei mélyre nyúlnak, akár jelen van, akár már régen nincs jelen a gyűlölet tárgya vagy inkább alanya az országban. Hivatalosan jó a viszony a közel-keleti országgal, legmagasabb szinten megtörténnek időről időre a kölcsönös a látogatások, de alacsonyabb szinten, mondjuk a pártok szintjén már kiütközik, gesztusokban, szimbólumokban, elszólásokban, nem barátkozásokban, holokauszttagadásban.
Tusványos – ingoványos volt. Ja és ezen a tavaszon-nyáron a Tisza dróntámadásai ellen a parlamentben és az államéletben a bukottak intézményei és intézőinek légvédelme – tehetetlen.
