Minden évben október elsején tartják az idősek világnapját. 1990. december 14-én az ENSZ Közgyűlése szavazta meg, és rögzítette 45/106. számú határozatában, hogy ez a nap legyen az idősek nemzetközi napja, először 1991-ben tartották meg az ünnepet, amelynek meghirdetett célja az, hogy felhívja a figyelmet az időseket érintő kérdésekre. Minden évben egy-egy téma köré csoportosítják a rendezvényeket. Az ENSZ idei témájának jelmondata: „A hosszú élet kora – a rendszerek újragondolása a hosszabb életekért”. Ezzel a világszervezet leginkább arra szeretné rávezetni az országokat, hogy minél előbb igazítsák az egyre növekvő átlagéletkorhoz az egészségügyi, a szociális védelmi, a nyugdíjrendszereket, valamint lakhatási lehetőségeket és a munkaerőpiacot. A cél az, hogy minél egészségesebb, aktívabb, méltóságteljesebb és biztonságos életet biztosítsanak a szépkorúaknak, és erősítsék a nemzedékek közötti szolidaritást az idősebb nemzedék társadalmi szerepvállalásával. A statisztikák szerint a 60 év felettiek száma 1980 óta megháromszorozódott, és mára a 760 milliót is túlhaladta, 2050-re pedig – úgy becsülik – eléri az 1,6 milliárdot. És ez valójában nagy feladatokat és kötelezettségeket ró az ENSZ tagországaira.
Sajnos Romániában is tapasztalható, hogy – leginkább vidéken – kiöregedett a társadalom. Falvak néptelenednek el, ugyanakkor az is tény, hogy egyre szűkebb az az aktív, dolgozó réteg, amely hozzájárulásával eltartja a nyugdíjasokat. Ez az aránytalanság alig néhány év múlva ugrásszerűen megnő, hiszen a Ceauşescu-éra „decreţel”-jei (sz.m.: az abortusz megtiltására vonatkozó, 1966. október elsején kibocsátott 770-es államrendelet) nyugdíjba kerülnek. A Bolojan-kormány többször nekirugaszkodott, hogy méltányossá tegye a hazai nyugdíjrendszert. Belebukott. Az érvényben levő nyugdíjtörvény alapján kiszámított nyugdíjak nem igazán segítik a középkategória alatt levőket. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági válság miatt egyre növekszik a családokra eső gazdasági teher. Azon előjogokkal rendelkezők kivételével, akik speciális nyugdíjban részesülnek. És ez a társadalom azon tagjaival szemben is enyhén szólva arcátlanság, akik évtizedeken át gyárakban, a mezőgazdaságban, az alulfizetett (szocialista) szolgáltatásokban gürcöltek.
Az idén az ENSZ által meghatározott célkitűzésekben szerepel az egészségügyi és szociális rendszerek erősítése is. Hát itt is enyhén szólva hadilábon áll Románia. Az évek múltával egyre több lesz az olyan idős, aki az életmódja miatt többször több betegséggel is szorul egészségügyi ellátásra, ez további terhet jelent majd a rendszernek. Az állami szociális ellátás is az elvárások alatti. Ha nem lennének a civil és egyházi szervezetek, akkor az intézmények alig tudnák ellátni az igényeket. Hogy csak két példát említsek, hónapokat kell várni, ameddig az érintetteknek helyet találnak szeretteik idősotthonban, ahol viszont az ellátási költségek meghaladják a nyugdíj összegét. Tudomásom szerint nem igazán létezik palliatív központ, amely oly nagyon szükséges, és minden civilizált országban működik. Távol állunk tehát azoktól az ideális rendszerektől, amelyeknek szükségességére az idén felhívja a figyelmet az ENSZ. Mindezek mellett azonban a legnagyobb gond a jövő bizonytalansága, kiszámíthatatlansága, amely nemcsak az időseket, hanem az őket ellátó, gondozó fiatalabb nemzedéket is érinti. Ne csodálkozzunk hát, ha elvándorolnak fiataljaink, kiürülnek falvaink, és egyre több az olyan idős, aki távolba szakadt gyerekei után sóvárogva tengeti egyedül életét.
Boldog időskort! Boldogat?
