Talált kép

*Fotó: Egypár a helikoni örökséget népszerűsítő kötetekből

Helikoni találkozó – 100

Tegnap óta zajlanak Marosvécsen a Helikon 100 emlékév csúcsrendezvényei. A szombati nap legfontosabb eseménye a szoboravatás, de a száz évvel ezelőtt először megrendezett marosvécsi írótalálkozó centenáriumát és annak felbecsülhetetlen szellemi hozadékát még számos más élménynyújtó, rangos megnyilvánuláson idézik fel ma és holnap a Kemény-kastélyban, a kastélyparkban és más helyszíneken a meghívott írók, irodalom- és művészettörténészek, helikoni leszármazottak és természetesen az érdeklődő irodalombarátok, akik évente ilyenkor nyáron ott voltak, vannak ezeken a megemlékezéseken. Minderről részletesen szóltunk már lapunkban, most személyesebb húrokat pengetve próbálok visszatekinteni több mint negyedszázados messzeségbe, 2000 tavaszára, amikor a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány, az egykori szabad írói tömörülés örökségének, üzenetének további éltetője hivatalos bejegyzéssel megerősítve, megalakult. Báró Kemény János és felesége, Augusta Paton legkisebb fia, a Marosvásárhelyen élő Kemény Miklós (1940–2010) kezdeményezte az alapítvány létrehozását édesapja emlékére, irodalomszervező munkásságának, szellemi hagyatékának és az 1926 nyarán Vécsen összejött helikoni íróközösség örökségének gondozására. Az alapítvány gondolata már akkor felvetődött benne, amikor örökösként a rendszerváltás után elindította a családi birtok visszaszolgáltatásának éveken át tartó keserves procedúráját. Persze, mint minden ilyesmi Romániában, az alapítványt hivatalossá tevő eljárás sem volt zökkenőmentes, de hamarabb megvalósult az örökség visszajuttatásánál. Annál is inkább, mivel ennek az elképzelésnek sok támogatója akadt. Többen azok közül, akik Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Kolozsváron, majd egyre távolabb is szívügyüknek tartották az erdélyi magyar kulturális élet igényes fellendítését, úgy érezték, segíteniük kell báró Kemény Miklósnak az alapítvány szervezésében. Így mire a Helikon – Kemény János Alapítvány hivatalossá vált 2000 márciusában, a Kemény-kastélyt még nem, de a kastélyparkot már ismét a család birtokolhatta. Nyilván megannyi megbeszélés, egyeztetés, eszmecsere előzte meg az alapítványi szervezkedést, a szervezők mindazokat igyekeztek bevonni a tervek kidolgozásába, majd programja működtetésébe, akik valamilyen módon kötődtek az Erdélyi Helikonhoz, illetve az ezzel kapcsolatos tematikához. Alulírott például újságíróként, szerkesztőként, a helyi művelődési mozgalom egyik aktív szereplőjeként akkoriban jelentette meg az Impress Kiadónál a Helikoni arcképcsarnok című emlékkönyv Hunyadi László plakettjeit is felsorakoztató I-II. kötetét, jelenléte tehát magától értetődőnek tűnt a szervezkedők sorában. És az alapítvány többi leendő mindenese is valahogy ekképpen vált lelkes szervezővé, támogatóvá. Amikor csak lehetett, összeültünk tervezgetni, kuratóriumi tennivalókat körvonalazni, világot megváltani. Olykor fotó is készült egy-egy ilyen összejövetelről, noha akkor még szó se volt okostelefonról, digitalizálásról. Persze az ember a papírra rögzített felvételeket is megőrizte emlékezetében, sőt azokat inkább, mint a mai okostelefonnal készítettek sokaságát. Így jutott eszembe a centenáriumra készülve, hogy valahol a saját fotógyűjteményemben is meghúzódhat néhány ilyen kép. Hosszas keresgélés után egy fotó tényleg előkerült, szép, színes, nem tudom ki készítette. Aligha profi fotós, de az amatőr lelkesedés szerencsére arra késztette, hogy kézbe vegye a fotókészüléket és megörökítse a hat-hét magyar jövőbe néző összehajlását. Fotója pedig kiérdemli, hogy Talált kép címmel megihlessen egy jegyzetet. 

Olyan szögből fotózott, hogy bizonytalan a helyszínen levő személyek száma. Az asztalt körül ülők közül csak ketten felismerhetők biztosan, baloldalt az asztalfőn Kemény Miklós és mellette, a fotóssal szemben Nagy Miklós Kund. A takarásban két jelenlevő ottléte sejthető, háttal viszont a memória megerősítése szerint is a könyvtártudós, irodalomtörténész Mészáros József és a jogász Lokodi Edit Emőke ismerhető fel. A fáradhatatlan bibliográfus 2004-ben hunyt el, a később megyei tanácselnökként derekasan helytálló Lokodi Emőke régóta Magyarországon él. De ott volt ezen a csodás ivói környezetben lezajlott megbeszélésen a házigazda, az alapítvány első elnökségét vállaló Bogyó Levente és az emlékeim szerint ebben a kezdeményezésben is jelentős szerepet betöltő Kilyén Ilka színművésznő. És ha az emlékezetem nem csal, Böjte Lídia, Szászrégen kulturális mozgalmát évtizedek óta éltető tanárnő is. Na meg persze Adamovits Sándor, a helikoni jelenség megszállott kutatója, az alapítvány titkára, majd éveken át elnöke. De erre a baráti, szakmai összejövetelre még a hivatalos jóváhagyás előtt került sor. A fotó előterébe egy olyan fiatal kis fenyő került, amely egy korhadt öreg fa odvába eresztett gyökeret, és abból táplálkozva kezdett növekedni, erősödni. Jelképként is odaillett a ma már százéves marosvécsi kezdeményezést felújító szándékhoz. A Helikon–Kemény János Alapítvány tiszteletbeli elnöki tisztjét egyébként Sütő András vállalta. A vezetőséget képező tagok közül nem hiányozhatott Marosi Ildikó irodalomtörténész sem a maga rendkívüli tájékozottságával és a szintén nagy tudású helytörténész, Sebestyén Spielmann Mihály. Utóbb a dr. Nagy Attila költő, majd H. Szabó Gyula könyvkiadó elnökletével, N.M.K. alelnökletével működő csapat számos marosvécsi, helikoni fogantatású rendezvényt tett hagyományossá a községben, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, más központokban. Legnépszerűbbekké a helikoni leszármazottak többnapos találkozói váltak, de nagy visszhangot keltettek a helikoni írók kerek évfordulói alkalmából rendezett megemlékezések, a művészeteket egybehangoló egész napos események is, amelyek kezdetben a kastélyparkban, majd visszaszolgáltatása után a Kemény-kastélyban emelték magasba a Mecénás, Kemény János és íróbarátai nimbuszát. A megemlékezések stafétája az idő teltével sem szakadt meg, sőt a családi nemzedékváltás, az unokák kitartó igyekezete még teljesebbé tette az elődök értékes hagyatékának közösségi hasznosítását. A remények szerint ehhez a mostani centenárium újabb lendületet adhat.