Említettük már e hasábokon, hogy a kormány megszorító intézkedéseinek második körében az állami vállalatok kerülnek célkeresztbe. Ehhez kezdte melegíteni a hangulatot kedden a kabinet üzleti szférából érkezett kormányfőhelyettese egy sajtó előtt bemutatott jelentéssel, amelyből finoman szólva bicskanyitogató részletek derülnek ki.
Közhelyszámba megy, hogy az állam rossz gazda, de ez esetben nagyon igaz, ha minden tényleg úgy van, mint itt elmondták. Több mint 1300 cég van teljesen vagy részben az állam birtokában, úgyhogy teljesen érthető, hogy tartanak egy, ezeket a vállalatokat felügyelő ügynökséget is. Valószínűleg dísznek. Mert most kiderül, hogy az állam vállalatainak csaknem a negyede egyszerűen nem közöl információkat a tevékenységéről. A privát világban, ha a sarki fűszeres a kisvállalkozásának nem adja le idejében a jelentéseit az államnak, úgy megbüntetik, hogy csillagokat lát, erre fel meg állambátyónak több száz olyan cége van, ahol ilyen „apróságokkal” nem is foglalkoznak. Az már csak természetes, hogy ahol a gazda – ez esetben az állam a korábbi kormányok képében – ennyire figyel az üzleti ügyeire, az eredmények sokadrangúak. Pedig egy felelősen gazdálkodó kormány kezében az állami vállalatok komoly bevételeket termelhetnének az államkassza számára, amit vissza lehet forgatni az adófizetők javára számtalan úton, a közberuházásoktól kezdve a szociális juttatásokig.
A jelentéssel bemutattak egy sor adatot is, de ezekben mazsolázni nincs sok értelme, mert az eredményeket kontextusban kell értékelni, ha a lényeget akarjuk belőlük kihámozni. Csak egy példa, hogy a legnagyobb bevételt termelő állami cég a vízerőműveket működtető társaság, de hogy ennek az eredményei mennyire értékelhetők jónak, azt csak a szakterület más cégeivel összevetve lehet érdemben értelmezni. Ennek a jelentésnek pedig nem az volt a lényege, ezek az adatok a közvéleménynek szóltak, a kormány a bizalmi indexét is javítani akarja a bevételein túl azáltal, ha az állami szféra jó pénzért gyenge munkát végző szakijaira sújt le.
Ami világos, hogy az állami cégszféra teljesítménye senkit nem érdekelt az illetékes döntéshozók közül. A kormány az eddigi jelek szerint ezeknek a cégeknek a kiadásait veszi górcső alá, és igyekszik majd lefaragni belőlük. Ez anyagilag sem egy kis kérdés, mert ebben az ezres cégbázisban százezres alkalmazotti gárda van, és ezeknél a vállalatoknál az alapszintek felett nem minimálbér szerepel a fizetési cédulán, hanem középvezetőktől felfele annak a többszöröse. Azonkívül a vezetőtanácsokban, felügyelő testületekben is zsíros juttatások járnak a munkáért, aminek az eredménye világosan láthatóan a kutyát nem érdekelte. De az anyagiakon túl ez a kérdés politikailag is egy darázsfészek, mert ezeknél a cégeknél a kényelmes és jól fizetett állásokat pártkönyvvel, jellemzően szoci politikai hátszéllel lehet elfoglalni, nem véletlen, hogy ők viselkednek a leginkább ellenzéki módon a megszorításokkal kapcsolatban. Ez a cégszféra az ő klienseiknek a paradicsoma. Anyagilag milliárdos, politikailag igen kényes lesz ez a megszorító menet a kormány számára. De ha komolyan végigviszik, és a mostani kiadáslefaragásokon túl rendet raknak ezeknek a vállalatoknak a gazdálkodásában is, az hosszú távon is komoly hasznot jelenthetne az adófizetők számára.
