A dekódoló
2026-05-22 09:00:00
- Bölöni Domokos
Kutyanyelv (27)
(Kultúrbelterj’)
Az emberekkel nem lehet büntetlenül jót tenni, sóhajtja Rodin.
Mondd meg, mit véstél a fejedbe egy könyv olvasása közben, és megmondom, ki vagy. Vélekedik egy Henry de Montherlant nevű nemesúr.
Az olvasó csak azokra a részekre összpontosít, amelyek őt ábrázolják. Feuerbach szerint minél inkább növeljük jó könyvekkel ismereteink körét, annál inkább leszűkül azoknak az embereknek a köre, akiknek a társaságában kedvünket leljük.
Ma sem fér a fejembe, gondolja Illyés Gyula, vagy ha belefér, földre nyom az a gondolat, hogy valaki csirkefogó tud lenni, ha valaha elolvasta a Háború és békét.
*
Ha elmesélném neked, ki ez a... Ahogy ez tud dekódolni. A magas kultúrát. Minden tárlatra eljár, leküzdhetetlen izgalmat érez, hogy megmerítkezzék a kultúrbelterjben. Ahol is sokatmondóan biccenthet a fontos(abb) médiaemlősöknek, eminens kurátoroknak, kedélyesen hátba veregeti az éppen kiállító művészt, aztán pedig ádázul csahol „ezek” ellen, azokkal, akik éppen nem állítanak ki.
Álnokul blamálja azt, akivel előbb még nyakszirti puszit váltott. Róla egyébként mindenki tudja: különc zseni, ír, rajzol, fest, fotózik, szobrot is tud – papírból.
Utálja a reprezentatív középszert, amely mindenütt grasszál. Viszont soha senki nem látta egyetlenegy művét.
*
Egyszer elrontják a játékát. Bejönnek valami falusi turisták. Két busznyi népség. Azt mondják, a művész, az a bohém, felelőtlen, léha, komolytalan, meggondolatlan, csapodár, könnyelmű, link, züllött, svihák, megbízhatatlan munkakerülő, rest, semmittevő, naplopó, tétlenkedő, renyhe, lustálkodó, lusta, haszontalan, tunya, tétlen, dologkerülő, szájtáti, léhűtő, tohonya, ingyenélő, henye, hanyag, rendetlen, léha, trehány, mihaszna, lomha, lógós, henyélő, ráérős, huncut, csintalan, akasztani való, gazfickó, mihaszna, gézengúz, rosszcsont, pernahajder, csirkefogó, kópé, csibész, haszontalan, bitang, bajkeverő, lókötő, csalafinta, jómadár, ebugatta, hitvány, rosszalkodó, zsivány, ebadta, komisz –, szóval a száz nullás nóném, a Hotyák úr – az ő falujukból származik.
Dekódolható az is, hogy a jámbor pórok csak a ragadványnevét ösmerik, hiszen a Hotyák voltaképpen a Hogyhíjjákól deriválódik. Milyen jó, hogy...
Aki már nem él. De nicsak – bezzeg: már dicsőül.
De ezenkívül mit tudhatnak a tahók? Semmit. Hát ismerik ezek a Mester magánéletét, magánhalálát? A trükkjeit, az eljárásait?
Ezek, te jó Isten, minden képet megnéznek. Van, aki körüljárná, ha lehetne... Orral megy a rámának.
Aztán valami főparaszt kivág egy rigmust, és köpni kell.
Nincs nejlon pohárból vörösbor, ásványvíz, sóstangli, pogácsa. Rabvallató kisüsti van és kalács – pfúj, egérszagú.
A tárlat urbán szekciója nemesen utálkoz’, ellenben a rurál törzs megilletődve, fénylő arccal fürdik az atyafiságos csodálatban.
Minden kettő magyaráz vagy áradozik, vagy diheg-dohog – két vagy három másiknak.
*
A dekódoló rosszul érzi magát. Ezek belecsináltak az ő családi belterjébe. Felháborító, hogy teljesen fölösleges mint személy, mint résztvevő, mint látogató. Mint egyetlenegy ÉRTŐ.
Hogy itt rajta kívül is van néző, holott a művészet az égvilágán senkit sem érdekel. Mint akit szépen kizsűriztek.
Vagyis beleléptek.
Káromkodna, de az mégis olly’ vülger.
Hát mi lesz, egyéb is kelletik egy very táunban.
Nagykutyaparty. Menedzs’, analit’, piac-smink, szilikon szleng.
Politplety’, sampány.
Plecsniztetés.
*
Nem érti, miért őt szondázzák. Hiszen már tisztára hipózta a múltját.
Akiket áztatott, elmállottak.
Akiket befújt, már maguk is fújnak.
Miért büdös ezeknek. Az uborkafa albinóknak.
Ő!
Nézik, elfordulnak, hincz és kuncz. Kuncogják a dekódolót.
Kényszergeti a képzetét. Eszmei rúgás, farba.
Repül.
*
A repülés ájszthézise. Elszállni ideális. Váu, de a szorongás törött szárnyán?!...
A közröhej apoteózisa.
Cidrizni örökösen.
*
Az előszobában orvul nárciszozza a tükröt. Buborékok pattannak az orra hegyén.
Mikor fürtnyi gyűl, szivárványosan szétpukkan.
Otthon is, az ágyban. Gondolj bele, csirkefogóm.
Pierre Bezuhovval történhetett volna ilyesmi?!
Szentülne kicsit, kell az ájtath.
Tolsztojért nyúlkál – pizsamában.
Se háború, se béke.
