Sok száz játszani szerető, humorban, kreativitásban cseppet sem szűkölködő, de elcsendesedni, befele figyelni is képes fiatal ünnepelte hétfő délutántól szombat estig Marosvásárhely utcáin, bel- és külterein Jézus nevét. A tizedik Ő az út! ifjúsági keresztény fesztivál résztvevői újra megtapasztalhatták, amit többségükben valószínűleg eddig is tudtak: a Megváltót dicsőíteni társasjátékozva, kincset keresve, sportolva és néptáncolva is lehet, a lélekemelő koncertek és beszélgetések pedig még teljesebbé teszik az égi és földi dimenziók érintkezésének élményét.
A rendezvénysorozatot egy pörgős játék- és karaokédélután nyitotta meg a Posta utca 2. szám alatt. Megannyi stratégiai kihívás, mókás kártyajáték és csocsó is szerepelt a gazdag felhozatalban, ami a tizen- és huszonéves, illetve idősebb korosztály számára is felszabadító szórakozást nyújtott. A hangulatot talán az egyik résztvevő Facebook-bejegyzése érzékelteti a legpontosabban: „Még ha nem is versenyeztem, de nekem nagyon tetszett az új társasjáték, aminek az volt a neve, hogy Robbanó cicák, amit kipróbáltam, és nagyon élveztem. Jó volt együtt barátnőkkel társasozni. Én ma nagyon jól éreztem magam.”
Szintén hétfő délután ugyanezen a helyszínen rapidrandin csodálkozhattak rá egymásra az egyedülállók és a párok. A kölcsönös egymásra figyelést, a megnyílást és meghallgatást játékos feladatok segítették, a résztvevőknek például egy vicces vagy meglepő, családban vagy baráti körben megélt történetet kellett elmesélniük, és arra is válaszolniuk kellett, hogy véleményük szerint mi az, ami egyedivé teszi őket.
Buszjegy és pisztácia
Kedden tovább fokozódott a hangulat, amikor több mint 15 csapat vágott neki a városi kincsvadászatnak. Az izgalmas játék alatt többek között egy cetlire leírt szentírási igerésszel kellett megajándékozni egy arrajárót, szelfit kellett készíteni egy pappal, ugyanakkor egy darab pisztáciát, egy buszjegyet, egy kottalapot, egy névjegykártyát és egy külföldi pénzérmét is be kellett szerezni. A feladatok között a fesztiválhoz kapcsolódó videók készítése, valamint egy idegennel folytatott, vicces tanáccsal gazdagító beszélgetés is szerepelt.
Különleges, telt házas előadói est tette még felejthetetlenebbé a második fesztiválnapot. A GCaféban két színésznő, Varga Enikő és Tarjányi Krisztina Irma az improvizációs játékok szabadságát kóstoltatta meg a főként fiatalokból álló közönséggel, majd Krisztina színházélménnyel felérő, a líra finomságát a prózai humor elemeivel találkoztató vallomása következett Istennel való kapcsolatának megszületéséről és pályaválasztásában irányt mutató, megtartó erejéről. A kereszténység és a színészet összehangolhatóságáról, a belső vívódások utáni feloldozásról szóló előadásra a későbbiekben visszatérünk. Az együttlét végén a két színésznő Hinták című közös műsorából nyújtott ízelítőt.
Fotók: Nagy Tibor
Kérdezz–felelek, versenyek és dallamok
A szerdai fesztiválnap a kövesdombi református templom udvarán kezdődött, ahol Lukács Vilmos István református lelkész és Tuzson Attila katolikus pap válaszolt tabuk nélkül a fiatalok megannyi témakört érintő kérdéseire. Az alkalmat a kövesdombi zenecsapat és a MFK (Magvető Fiatalok Közössége) zenés dicsőítése tette igazán ünnepivé ezt követően a templomtérben.
A csütörtöki sportbajnokságok idejére a Víkendtelepre költözött a rendezvény. Több mint kétszáz fiatal mérte össze tehetségét, ügyességét labdarúgásban, kosarazásban, röplabdázásban, asztaliteniszezésben, kerékpározásban vagy éppen egy különleges buborékfoci-mérkőzésen. Ugyanekkor a Posta utca 2. szám alatt fergeteges táncház várta a felcsíki dallamokra és tánclépésekre kíváncsiakat, valamint azokat, akik Kásler Magdától a tájegység népdalaiból szerettek volna megtanulni néhányat. A talpalávalót a Műhely Banda húzta.
A fesztiválhangulat a hétvégi Színház téri – értékes beszélgetésekkel színesített – koncertsorozat alatt érte el a tetőfokát. A szervezőcsapat péntek délelőttől azon szorgoskodott, hogy a délutáni kezdésre minden a helyén legyen, aki pedig a kora délutáni órákban áthaladt a főtéren, már a fellépő együttesek hangpróbájából is elcsíphetett néhány akkordnyit.
Pár órával a zenei program kezdete előtt az aprónép már belakta a teret: a gyereksziget sátraiban egyebek mellett fakockákból lehetett építkezni, és színezésre, pecsételésre, valamint társasjátékok kipróbálására is volt lehetőség.
Hálaadás színpadon, falon
A dicsőítő koncertek sorozatát a marosvásárhelyi alsóvárosi református egyházközség ifjúsági zenekara, az Újkérüsszó szolgálata indította. Ekkora már szép számban begyűlt a közönség, a színpad előtt éneklő, táncoló fiataloktól néhány méterre a szebbnél szebb pillanatokat telefonjukon megörökítő vagy felemelt kézzel daloló középkorúakat és idősebbeket is bőven lehetett látni, utóbbiak közül többen a hátrább sorakozó székeken foglaltak helyet.
„Szívemben élsz, szabadság vár” – énekelte egy órával később az udvarfalvi Reménység zenekar. A koncert alatt mindegyre új arcát mutatta a tér: az egyik pillanatban két apró kislány kézen fogva ugrált a fülbemászó dallamokra, aztán hirtelen fogócskázni kezdtek, egy másfél-két év körüli fiúcska a földön ülve figyelte a föléje magasodó világot, három tizenéves lány „Free hug” (azaz Ingyen ölelés) feliratú táblával keringett a koncertezők között, egy negyedik pedig színes krétával Jézus nevét rajzolta az aszfaltra.
A színpadtól nem messze imasétára hívogató sátor fehérlett, a tér másik, elülső részén pedig egyre sokasodtak a hálafalon a köszönetek: „a szüleimért és a barátaimért”, „a nővérem kisfiáért, a kisöcsémért”, „a szolgálati lehetőségemért”, „azért, hogy Isten megteremtett”…
Ahol mindenki boldog…
A falnál két 17 éves önkéntessel, Simon Dorottyával és Kibédi Izabellával beszélgettünk. Mindketten a nyárádremetei Harcos Ifjak ificsapat tagjaiként kerültek az idei fesztivál életre hívói közé, korábban négy évvel ezelőtt voltak még az Ő az út! önkéntesei.
– Az első napokban raktárosi teendőink voltak, például a sportversenyek kellékeire vigyáztunk, illetve kalácsot osztogattunk. Ma a hálafalnál vagyunk, azt, hogy mi lesz a holnapi feladatunk, még nem tudjuk – mondták a lányok, akiktől azt is megkérdeztük, mit szeretnek a leginkább ebben a rendezvényben.
– Számomra az emberek, a közönség látványa jelenti a legnagyobb élményt – válaszolta Iza, Dorottya pedig így összegzett: – Nagyon tetszik a hangulat, az, hogy végig szól a zene, mindenki boldog és nyitott. A hétköznapokban általában nem vagyunk ennyire közvetlenek egymással.
A Reménység koncertjét pár perces dicsőítő tánc követte, majd Sterczer Hilda hegymászó, mentálhigiénés szakember, a gyermekek számára fejlesztő falmászást biztosító Hópárduc Alapítvány vezetője tartott előadást a szakadék szélén megtapasztalható hit erejéről. (Erre a későbbiekben részletesen visszatérünk.)
Az est utolsó koncertje előtt Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere az Ő az út! fesztivál iránymutató szerepéről szólt; Lőrincz Attila, az Üvegcentrum igazgatója fiatalkori, meghallgatott imáira emlékezett vissza, és arra biztatta a tizenéveseket, hogy legyenek céljaik, amelyeket megáldhat Isten; a Shalom katolikus közösség egyik tagja, az egy éve Magyarországon élő brazil Lucas pedig arról mesélt, hogyan változott meg a sokáig céltalannak érzett élete. Ezután a közkedvelt keresztény rapper, Tibes mozgatta meg testileg, lelkileg a fiatalokat.
Csodatevő erőforrások
Az utolsó fesztiválnapot többek között a motorbalesetet túlélő Buzai Tamás tanúságtétele tette emlékezetessé (erről Hétköznapi történet rovatunkban lehet majd olvasni), és Sterczer Hilda, valamint Bencze Edit pasztorálpszichológus, pár- és családkonzulens is tartott előadást. A koncertélmények sorát a gyerekekhez szóló Landol zenekar nyitotta meg, majd a Magvető & MFK, a Sófár Dics. Iskola tanárai, Azapeet, valamint a Dics Suli Band dalait hallhatták az egybegyűltek.
Bereczki Zsolt főszervezőt arra kértük, összegezze a tizedik Ő az út! tapasztalatait:
– Meglepett, hogy minden programunk telt házas volt, és hogy a mai világban nem igazán divatosnak számító üzenettel sikerült ennyire megmozgatni a fiatalokat. A másik nagy érték számomra az volt, hogy a különböző felekezetek képviselői – aktívabban hat református lelkész és négy katolikus pap – példásan együttműködtek a cél érdekében. Már áprilisban volt egy ötletelős, tervezős találkozónk, amelyen olyan jó volt megtapasztalni, hogy a jelenlevő tíz ificsapat mindenike elhozta és megmutatta a kincseit. A fesztivál megvalósulását közel száz önkéntes segítette, nemcsak Marosvásárhelyről, hanem a megye más településeiről is. Három dolgot emelnék ki, ami a közös erőforrásunk volt: Isten vezetését, a fiatalok nyelvén való szólás képességét és az inspirációt, isteni szikrát adó imádságot. Azt, hogy sikerült együtt gondolkodni, és minden így összeállt, igazi csodaként éltem meg. Hála van bennem, ilyet ugyanis eddig még soha nem tapasztaltam.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
