Nagykároly története nemcsak a régi utcákban, hanem a falakban, tornyokban és templomokban is tovább él. A város múltját évszázadokon át formálták a háborúk, a hit, a nemesi családok és azok az építkezések, amelyek máig meghatározzák arculatát. A hajdani végvárból kinövő nemesi központ, a várost védő bástyák, valamint a különböző felekezetek templomai együtt mesélnek arról a korról, amikor Nagykároly a vidék egyik legfontosabb települése volt.
Emlékeztető
A város központjában emelkedő Károlyi-kastély eredetileg erődített várként szolgált. A 15. század végén kezdődött építése, majd a török veszély idején bástyákkal, vizesárokkal és paliszádokkal erősítették meg.
A vár nemcsak katonai szerepet töltött be, hanem a Károlyi család hatalmának és befolyásának jelképe is lett. Később a hadi funkció háttérbe szorult, és az egykori erődítményből elegáns kastély alakult ki, amely ma is a város egyik legfontosabb jelképe.
Nagykároly vallási életének szintén mélyek gyökerei
A város legrégebbi katolikus templomáról már 1264-ben említés történik, a középkori plébánia pedig a 14. században is szerepelt az egyházi feljegyzésekben.
A török idők pusztításai után mindenszentek tiszteletére új templom épült, amely később a vallási viszályok idején a reformátusokhoz került.
A Károlyi család azonban ismét megerősítette a katolikus életben a jelenlétét, és hozzájárulásával új templomok, kápolnák, valamint iskolák épültek a városban.
A város egyik legismertebb egyházi épülete a Kalazanci Szent József-templom, amely szorosan összefonódik Nagykároly történetével.
Nagykároly vára és templomai nem csupán épületek, hanem a város múltjának őrzői
A templom mai formáját a 18. század második felében nyerte el, amikor a Károlyi család támogatásával barokk stílusban átépítették. A templom mellett piarista rendház és iskola is működött, amelyek hosszú időn át meghatározták a város szellemi és vallási életét.
Nagykároly vára és templomai így nem csupán épületek: a város múltjának őrzői. Falai között kirajzolódik a történelem, amelyben egyszerre van jelen a védelem, a hit, a nemesi pompa és a közösség ereje.
A fogadalmi templom
A jelenlegi piarista templom 1769 és 1779 között fogadalmi templomként épült. Ezt tanúsítja az 1769. május 11-én lerakott alapkő mellé elhelyezett, aranyozott réztáblára vésett latin emléktábla felirata is, amelyből kiderül, hogy Károlyi Antal a templom építtetésével Kalazanci Szent József iránti háláját akarta kifejezni, mivel a szent közbejárásának tulajdonította azt, hogy Harruckern Jozefával kötött tízévi gyermektelen házassága után 1768‐ban fia született. Az új, nagyobb templom építése amiatt is szükséges volt, hogy a katolikus lakosság számbelileg jelentősen növekedett.
A nagykárolyi Kalazanci Szent József piarista templom és plébánia épülete a város keleti részén, a Kossuth tér közvetlen közelében, a Mezőfényi, a Kaplonyi, az Állomás, a Iuliu Maniu és a Petőfi utca által határolt telken helyezkedik el úgy, hogy a templom nyugati homlokzata a Petőfi utcával, déli homlokzata pedig, akárcsak a hozzákapcsolódó L alaprajzú rendház főhomlokzata a Iuliu Maniu utcával párhuzamos.
Alaprajzát tekintve a templom kelet–nyugat tájolású, centrális elrendezésű, hajója oválisba írható nyolcszög alaprajzon emelkedik.
A nyolcszög déli és északi oldalán egy‐egy szélesebb kápolnafülke található, ezeket két‐két keskenyebb, a templom falába mélyülő kápolnafülke fogja közre.
A templom hajója a központi kápolnák között a legszélesebb, a szentély, illetve az orgonakarzat felé összeszűkül.
A templom hajója keleten apszisban végződik.
Az apszis két oldalán egy‐egy téglalap alaprajzú sekrestye található, emeletükön egy‐egy oratóriummal. Ezeket egy kétszintes szentélykörüljáró kapcsolja össze. Az oratóriumokba felvezető lépcsők a szentélykörüljáróban találhatók, a sekrestyék szomszédságában, ezek keleti oldalán.
A körüljáró eredetileg nem állott kapcsolatban a rendház épületével
Mai formáját az Ybl Miklós által vezetett felújítási‐restaurálási munkálatok során nyerte el.
Ekkor a szentély, pontosabban a főoltár mögött egy ajtót nyitottak, melyen keresztül az újraépített rendház folyosójára lehetett jutni.
Bara Júlia közlése szerint a templom homlokzatain késő barokk, enyhén klasszicista jellegű stílusjegyek jelennek meg. A nyugati homlokzat meghatározó eleme az erőteljes koronázó párkány fölé emelkedő, szobrokkal, urnákkal, volutákkal, valamint a Károlyi család grófi címerével díszített, díszes kialakítású, egyenes záródású nyílászárókkal és ión fejezetű pilaszterekkel tagolt torony, mely a hajóhoz az orgonakarzat által meghatározott keskeny térrésszel kapcsolódik, ezért kívülről szinte teljesen elrejti a mögötte húzódó templomot.
A mesterek egy része Bécsből érkezik
A templom belső díszítésében fontos szerepük volt az itt dolgozó asztalos‐, műmárványozó‐, stukkó‐, festő‐ és aranyozási munkálatokat végző mestereknek, akiknek egy része Bécsből érkezett.
A templom oltárképei ugyancsak Bécsből származnak, Johann Ignaz Cimbal festőművész alkotásai.
Külön figyelmet érdemel a főoltárkép, amely a piarista rend alapítóját ábrázolja. Kalazanci Szent József jobb karjával a felhők között megjelenő istenanyára mutat, míg balját a mellette álló, kezét imára kulcsoló kisfiú vállán pihenteti, akiben az oltárkép készítésekor körülbelül tízéves gróf Károlyi Józsefet azonosíthatjuk.
Mögötte egy felnőtt férfi jelenik meg, nyakában szalagra fűzött katonai érdemrenddel, kezében széthajtott papírtekerccsel. Ő gróf Károlyi Antal, a templom építtetője.
Alig látható a két másik rendtag alakja, egyikük áhítattal figyeli a rendalapító tanítását, a másik pedig, a kép hátterében, a nézőnek hátat fordítva olvas.
Demján László műemlékvédő építész kiegészítése
Nagykárolyban sem hazudik a statisztika. A hajdani Szatmár vármegye második legnagybb városa a nagy háborúig a rá mért, királyságon belüli fejlődésből mintha jobban is kivette volna részét.
Természetesen, mint egykori megyeközpont, nagy segítséget kapott környezetéből adódóan a nemesi Károlyi családtól. Maga a város fejlődése a vármegyeközponttá válással indult be.
Annyi míves és híres középületet építettek az akkor közel 16 ezres partiumi városka piactere és kastélyparkja köré, hogy a bő száz esztendő sem volt elég azok eltüntetésére.
Talán emiatt van az, hogy az elmúlt ezredévi politikai és többszöri határváltás időszakában sem igen változott tömbmagyar őslakosságának száma és aránya, de még a főtér arculata sem.
A helyi magyar őslakosok létszámát nem lehet letagadni
Valahol eltűnt és leapadt a szorgos zsidó és sváb lakosság, helyettük újabb betelepítettekkel próbálták szinten tartani a számszerűséget követelő hatósági nyilvántartást.
Annyi még történt ugyan, hogy a hajdani híres mesterségek mellé, mint a csizmadia, szabó, szűcs, varga, kötélverő, takács, asztalos, kőműves, bognár, fazekas, szíjgyártó, gombkötő, nyereggyártó, kádár, ács vagy kalapos helyett ma a központ épületein a bankok, pénzváltók, gyógyszertárak vagy közjegyzők, ügyvédek ajánlatai tobzódnak. Hát csakugyan ennyi történt?
Ha megnézzük a mai iskoláztatási kimutatást iskolákra és osztályokra bontva, akkor döbbenhetünk csak rá igazán a rejtett valóságra. Azt már nem veszi senki figyelembe a halhatatlannak hitt mostani hatóságok részéről, hogy a több mint háromszáz éves helyi piarista oktatású városban a mostanában indított évfolyamok számára miért kellett az állami nyelvűek esetében az osztályszámokat megduplázni. A helyi magyar őslakosok létszámát nem lehet letagadni. Nagykárolyban sem hazudik a statisztika.
Mindenkinek hite szerint is joga van tanulni
Szóval a nagykárolyi első iskola elindulását jelentő katolikus rendház 1724-ben lerakott alapköve óta máig mutatja, hogy mára nemcsak a szegényebb sorsú helyi diákokat lehet és kell buzdítani az anyanyelvi oktatásra.
Mindenkinek hite szerint is joga van tanulni. A keresztény kultúrát terjesztő szerény piarista rendet megbízó gróf tudott valamit, amikor az alapkő mellé arany- és ezüstpénzt hitelezett, elásva az utókornak, illetve a latin nyelvű aranyozott réztábla mellett írott formában is közreadta nemes adakozó gondolatait: „A fölséges Úr Istennek dítsőségére és az áitatos iskolák fundatorának Kalazanti Szent Jósefnek emlékezetére maga és régi nagyméltóságú nemzetsége Nagykároly mező várossában hálaadó és a Szentekhez viseltető tiszteletének örök bizonysága jelére az Istenes életre tanító iskolák szerzetének és a nagykárolyi nép buzgóságának alkalmatosságára egyházat akarván építeni a nagy méltóságu, nagyságos úr nagykárolyi gróf Károlyi Antal … méltóságos báró Harrukker Josefa asszonnyal…” Milyen megható!
A templom formavilága a megálmodott építészeti szépséget menti az utókornak
Az eléggé nagy károkat okozó 1834-es földrengés után felocsúdva, immár körkörösen egyemeletessé bővített rendház épülete mellett egy császárvárosi megbízott építész nagyvárosi stílben új alaprajzú és díszes felépítményű templom terveit fogadták el.
Az ennek építésével meglepett vármegyeközpont a helyi pallérok és vállalkozók jónevű sokaságát foglalkoztatta. Megemlíthetjük Sieber Ferencet és fiát, Xavér Ferencet, akiknek keze munkáját felismerhetjük még az óbrassói fellegvár-hegyi, úgynevezett Mártonhegyi evangélikus templom bővítési munkálatainál is.
A későbbi belső átalakítgatások és főjavítások inkább szépészeti beavatkozásoknak számíthattak a nagykárolyi piarista templomnál, mivel a templom mai formavilága inkább az eredeti tervlapokon megálmodott építészeti szépséget mentette át az utókornak.
A méltó gesztusok, melyek lélekben építették és vitték előre kis nemzetünket
Ide illik a 19. század második feléből fennmaradt egyházi írásos beszámoló levél, amelyben az akkoriban elvégzett munkálatokról ad egy kis ízelítőt:
„1860. év tavaszán ismét megkezdődött templomunk csinosítása, melylyel ő nagyméltósága egyházunk és tanintézetünk kegyes védnöke gr. Károlyi György Ybl pesti építészt bízta meg. Ez Pestről hozta az aranyozókat és márványozókat … mit a szakértők dicsérettel, a hívek örömmel szemléltek … de nem csak a bel, hanem a kül csinra is gond fordíttatott … ugyanakkor nyert házunk új fényt, új díszt…”
Mennyire szép és öröm most is olvasni egy szépen elkészült munka fenséges dicséretét. Még egy minket érintő jelzés felénk, a főoltárt uraló és a képen látható rendalapító szent patrónust áhítattal hallgató tanítványok mind magyar nemesi ruházatot hordanak, a kor jellegzetes színvilágában.
Ezek húsbavágóan valós mondanivalót sugallnak az értékválsággal küszködő mai embereknek, hiszen mi egyben egy szentre és egy oktatóra nézünk fel. Az ő szolgálata nemcsak az akkori egyházi és világi gondokat oldotta meg, példát mutat a mai csüggedő embereknek is.
Piarista zászlójuk értéket mutat a kegyesrendi nevelés és hazafias belső érzelmek kimutatására. Hát ilyen méltó gesztusok építették lélekben és vitték előre kis nemzetünket!
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte el a szerzőnek.
Összeállításunkat szakembereink véleményezésével egy hét múlva még kiegészítjük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
