A Székelykő Torockó főteréről nézve
*Fotó: Nagy-Bodó Szilárd
Az alvó óriás szomszédságában
Az ünnepi időszak, különösen a szilveszter közeledtével egyre több helyen lehet találkozni utazási ajánlatokkal. A turisztikai vállalatok különleges ajánlatokat tesznek közé, hogy hol is lehetne eltölteni a karácsonyt, vagy éppen hol és hogyan lehetne elkezdeni az új esztendőt. Választék bőven van, csak győzze az ember megtalálni, na meg persze kifizetni a számára leginkább megfelelőt. Amiről viszont az utazási irodák és a hirdetők mintha megfeledkeztek volna az az, hogy bőven van olyan hely Romániában, Erdélyben is, ahova érdemes ellátogatni, akár az ünnepi időszakban, akár csak egy hétvégére vagy egy napra.
Egy ilyen helyszín a Marosvásárhelytől mindössze másfél órára levő Torockó is. A Fehér megyei Europa Nostra díjas faluba ugyanis nem csak nyáron érdemes ellátogatni, kimondottan megéri ősszel, télen és majd tavasszal is. Torockó is egy olyan hely, ami benne van a köztudatban, de ennek ellenére még mindig bőven vannak, akik soha nem jártak ott, vagy hosszú évek teltek el azóta, hogy a falu felé vették volna az irányt.
Bevallom, közel kilenc év kihagyás után tértem én is vissza Torockóra, de nagyon örvendtem, hogy ezt a hét végi úticélt választottam. A falu hangulata most is lenyűgöző volt, talán még jobb is, mint amire emlékeztem. A fehér házak között sétálva, a főtérről felnézve a Székelykőre pedig olyan tájkép fogadja az arra járókat, amitől biztosan leesik az álluk. Az emberek kedvesek, segítőkészek. Igen, a turizmusból élnek, így ez érthető is, viszont
Torockó és a környéke nemcsak a vendégszeretetről tesz tanúbizonyságot, hanem tankönyvi példája lehet az együttélésnek is.
Egy vendéglőbe betérve székely népviseletbe öltözött pincérek fogadtak, az anyanyelvük román volt, de hallották, hogy az asztalnál magyarul beszélünk, és mosolyogva mondták azt az egy-két magyar szót, amit ismertek. Sőt, az egyik elmesélte, hogy a konyha révén mennyi mindent megtudott az erdélyi magyarságról, illetve Székelyföldre is ellátogatott. A vendéglőben pedig egyszerre lehetett megtalálni a hagyományos magyar és román ételeket, ez is egyfajta bizonyítéka a jó együttélésnek. Bár Torockó maga nem szórvány, de a közelében fekvő terület már egyértelműen az, mégsem az elnyomás, a kisebbség ellehetetlenítése a cél a legtöbb ember részéről, hanem a békés együttélés, egymás kölcsönös segítése és fejlesztése. Természetesen ez más szórványközösségekben is jelen van, de minden egyes alkalommal jó érzés ezt megtapasztalni, főleg az egyre erősödő nacionalizmus mellett.
És hogy mit érdemes Torockón meglátogatni? A fehér házakat, a főteret, ahova ki lehet ülni egy kávéra, miközben ott vagyunk az alvó óriás, a Székelykő szomszédságában, a vízimalmot, az unitárius templomot, de még a görög katolikus templomot is, illetve ott van Torockón a Duna Ház is, hogy csak egy párat említsünk a látványosságok közül. Nem nagy településről van szó, így érdemes letenni az autót az első helyen, és gyalog körbesétálni, megéri. Az unitárius templom mellett pedig ott vannak a helyi termelők is, akiktől többek között lekvárt, dzsemet és zakuszkát is lehet vásárolni. Torockóról pedig érdemes átmenni a szomszédos Torockószentgyörgyre is, ahol a Székelykő Kúria mellett helyi sajtókat is lehet vásárolni.
Összeségében tehát, aki teheti, annak érdemes elmenni Torockóra. A látvány, a hangulat és maga az összhatás egy nagyon jó élményt nyújt. Nem kell több száz vagy több ezer kilométerre elutazni, hogy különleges élményben legyen részünk, néha elég csak körbenézni a saját környékünkön, mert lehet csodákat találni, és egy ilyen csoda Torockó is.
