Apáczai Csere János (1625–1659)

Négyszáz évvel ezelőtt, 1625. június 10-én Kolozsvárott született Apáczai Csere János, aki egy személyben volt kora kiemelkedő erdélyi pedagógusa, filozófusa és teológusa. A kolozsvári református kollégium, majd a gyulafehérvári főiskola kiváló tehetségű tanulója. Egyszerű református földművelők gyermekeként, püspöki ösztöndíjjal öt éven át hollandiai egyetemeken tanult (Franeker, Leiden, Utrecht). Itt Johannes Tsere Apatzai Transylvanus néven ismerték, és teológiai doktorrá avatták. Egy fejlett polgári társadalom intézményrendszerét és működési folyamatait tanulmányozhatta.

Apáczai Csere János kiemelkedő példa abban a tekintetben, hogy a külföldi egyetemjárást követően Gyulafehérvárra, egykori főiskolájába tért haza 1653-ban – ezúttal tanárként. Csakhogy nem abba a haladó szellemű fehérvári kollégiumba tért vissza, amely öt évvel korábban útnak indította őt. Mivel Descartes filozófiai és Comenius haladó pedagógiai eszméit hirdette, konzervatív felettesei nem tartottak többet igényt oktatómunkájára. Akadtak azonban jóakarói, akiknek köszönhetően 1656-ban Kolozsváron a református iskola igazgatója lett, és így bontakozhatott ki iskolateremtő szellemisége, töretlen tudása. Azon munkálkodott, hogy az oktatás fontosságát elismertesse a szélesebb közvéleménnyel, hiszen az oktatás tökéletesítése megnyitja az utat a társadalmi, művelődési és gazdasági felemelkedéshez, a közegészségügy javulásához.

Anyanyelvén kívül további hét nyelvet (latin, görög, héber, arab, holland, francia, angol) ismert, mégis a magyar tudás ügyéért folytatott apostolkodása, nyelvújítása által vált kiemelkedetté. Azzal kellett szembesülnie, hogy a modern világi tudományok kizárólagos nyelve a latin, hozzájárulásával új utakon indult meg a tudományos nyelvújítás. Úttörő jelentőségű Apáczai Csere János munkássága, aki az első magyar enciklopédista (Magyar encyclopaedia), a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára volt. Enciklopédiáját elsősorban az anyanyelvi oktatásban bevezetendő tankönyvnek szánta, az mégis kora tudományosságának méltó lenyomata lett. Magyar nyelven számolt be filozófiai tanulmányairól is (Magyar logikácska).

Nagyon fiatalon, harmincnégy esztendős korában tüdőbajban halt meg. Sírja a Házsongárdi temetőben látogatható, nevét viseli Kolozsvár egyik legnagyobb múlttal rendelkező iskolája.

Apáczai legkedvesebb tanítványa, a később kancellárrá lett Bethlen Miklós így írt róla: „A legillendőbb és gyönyörűségesebb tudományokat megmutatta, a megbízható szerzőkkel megismerkedtetett, és egyszóval a tudományt és könyvek olvasását úgy megszerettette vélem, hogy azt senki és semmi ki nem űzhette az elmémből.”