A lapszám célja, hogy egy sokrétű, de társadalmi szándékaiban és esztétikájában egyaránt gyakran félreértett mozgalom néhány alapvető erdélyi eredményét tisztázza és újraértékelje, különös tekintettel az épített örökség kérdéseire. Pontosabban annak a kérdésnek a tárgyalása, hogy Bukarest és Budapest földrajzilag, politikailag és szimbolikus értelemben nyilvánvaló hatása mellett mennyire voltak részesei az erdélyi szocializációjú művészek a modernizmus eszméiről folytatott nemzetközi diskurzusnak. Ehhez természetesen a legfontosabb bizonyítékként maguk a megépült épületek szolgálnak. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat az irodalmi teljesítményeket és beszámolókat sem, amelyek az építészeti terek az emberi pszichére gyakorolt lélektani hatásáról szólnak. Így kerül a lapszámba Deák Ferenc, Bleyer György és Halász Kálmán mellett Bánffy Miklós is. A modernizmus eszmetörténeti helyének kijelölésében, illetve a modernista ízlés formálásában a hamarosan a fennállásának századik évfordulóját ünneplő folyóiratnak is kiemelt hely jutott. A lap rendszeresen beszámolt a modernista művészet külföldi fejleményeiről, többször a kor jelentős művészeinek tollából származó cikkek révén. Az összeállítás egyben tisztelgés is ez előtt az örökség előtt. A tartalomból: Anthony Gall – Zuh Deodáth: Egy következetes modern? Kós Károly pályafutása a modernista építés tükrében; Dévényi Tamás: Egy ismeretlen ismerős Kolozsváron. Kozma Lajos társasháza a Majális utcában; Hausmann Cecília: Modern kegyelet: A Weinberger-mauzóleum és annak egy meg nem valósult terve a nagyvárad-velencei izraelita temetőben; Mircea Pașca: Bevezetés Nagyvárad két világháború közötti decomodernista építészetébe; Péterffy Miklós: A Rusu-villa Kolozsváron; Virgil Pop: Bánffy Miklós – a modern ember; Ványolós Endre: Modern (város)építészet az erdélyi széleken, a végeken.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
