Október 19-én kezdődik a XXVIII. Bernády Napok rendezvénysorozata: öt napon keresztül ismét a város egykori polgármesterére emlékezünk, akinek nevét ma már nemcsak intézmények, utcák és emléktáblák őrzik, hanem mindenekelőtt azok az épületek, amelyek nélkül ma már aligha tudnánk elképzelni Marosvásárhelyt. A Kultúrpalota és a régi Városháza a város jelképeivé váltak, és éppen ez a legnagyobb elismerés, amelyet egy városépítő kaphat: munkája olyannyira beépül a mindennapokba, hogy annak eredményét természetesnek tekintjük.
Bernády György azonban nem csupán reprezentatív épületeket emeltetett: polgármestersége idején olyan átalakuláson ment keresztül a város, amelynek eredményei máig meghatározzák az arculatát. Az út- és közműhálózat, az iskolák, a középületek és a kulturális intézmények fejlesztése egy átfogó városfejlesztési elképzelés része volt – Bernády nem csupán a korabeli szükségletekre keresett megoldást, hanem arra is, hogy milyen várossá válhatna Marosvásárhely az elkövetkező és az azóta eltelt évtizedekben.
Ennek a szemléletnek a Kultúrpalota a legbeszédesebb bizonyítéka, hiszen egy olyan korban, amelyben a városnak számtalan gyakorlati és politikai problémával kellett megbirkóznia, jutott figyelem és akarat arra is, hogy a művészet és a művelődés méltó otthont kapjon. Egy világháború közepén a kultúra nem a korabeli városfejlesztés járulékos elemeként jelent meg, hanem annak szerves részeként bontakozott ki. Bernády felismerte, hogy egy település rangját nem kizárólag gazdasági ereje vagy közigazgatási jelentősége határozza meg, hanem az is, hogy milyen szintű szellemi életet képes teremteni és fenntartani.
Több mint egy évszázad elteltével ez a felismerés mit sem veszített érvényéből – legfeljebb a hozzá való viszonyunk változott meg. Ma már természetesnek vesszük, hogy Marosvásárhelynek van Kultúrpalotája, történelmi városközpontja, jelentős színházi, zenei és képzőművészeti hagyománya. Büszkén soroljuk mindezt, amikor a város kulturális értékeiről beszélünk. Arról azonban ritkábban esik szó, hogy ezek az értékek nem maguktól jöttek létre, és fennmaradásuk sem magától értetődő. A kulturális örökség ugyanis nem csupán megőrzendő épületeket jelent – hozzátartozik az a szemlélet is, amely létrehozta őket. Egy műemlék helyreállítása fontos feladat, de önmagában még nem jelent kulturális fejlődést. Ahhoz működő intézményekre, alkotókra, közönségre és hosszú távú elképzelésekre van szükség. A múlt értékeinek megóvása mellett legalább ennyire fontos annak végiggondolása, hogy milyen új értékeket tudunk létrehozni.
Ebben a tekintetben a Bernády Napoknak is több szerep jut az ünnepi emlékezésnél. Az idei rendezvénysorozat – immár hagyományos – diákvetélkedői, irodalmi eseményei, kiállításai és díjátadó ünnepsége arra is lehetőséget teremt, hogy az egykori polgármester életműve ne pusztán a helytörténeti ismeretek része legyen. Különösen fontos, hogy a fiatalabb nemzedékek számára Bernády neve ne csak egy szobrot, egy alapítványt vagy egy évente visszatérő ünnepséget jelentsen, hiszen munkásságának megismerése révén azt is megérthetik, hogyan formálhatja át egyetlen korszak tudatos építkezése egy egész város jövőjét. Persze a Bernády korát sem érdemes idealizálni: más társadalmi, gazdasági és politikai körülmények között dolgozott, és az általa képviselt városfejlesztési modell sem ültethető át változatlanul a jelenbe. Az azonban aligha vitatható, hogy volt elképzelése arról, milyen legyen Marosvásárhely, és ennek megvalósításához képes volt eszközöket, szakembereket és intézményeket mozgósítani.
A XXVIII. Bernády Napok alkalmával tehát nemcsak arra érdemes visszatekintenünk, hogy mit köszönhetünk az egykori polgármesternek, hanem arra is, hogy mit kezdünk az örökségével. Mert Bernády után nemcsak épületek maradtak ránk, hanem egy olyan városfejlesztési szemlélet emléke is, amelyben a kultúrának meghatározó szerepe volt. És éppen ez az, amire talán a leginkább érdemes emlékeznünk.
