Már azelőtt élénk politikai ellenállást kavart egy törvénymódosítási javaslat, mielőtt egyáltalán az érdemi vitáig eljutott volna a parlamentben. Így szinte borítékolható, hogy el fogják kaszálni, pedig komoly előrelépést jelenthetne.
Nem mindennapi, hogy egy liberális, egy progresszív és egy szocdemből függetlenné lett törvényhozó együtt szignózzon egy törvénymódosító javaslatot. Ez a jogszabály a kábítószer-fogyasztás terén érvényben levő rendelkezéseken módosítana. Többek között enyhébben büntetné a fogyasztást, és más változásokat is hozna. Az előterjesztők azzal érvelnek a tervezet mellett, hogy erélyesebben kellene fellépni a drogcsempészekkel szemben, és meg kéne próbálni segíteni a függőkön is.
Amit a kezdeményezők javasolnak, az nagyjából összhangban van az uniós tagállamok többségének idevágó törvénykezésével. Nálunk ezzel szemben teljesen más a törvénykezés szelleme. Azt hosszú évek óta mondogatják a szakértők, és hangsúlyozzák ennek a jobb sorsra érdemes javaslatnak az előterjesztői, hogy mifelénk a kábítószer-ellenes harc elsősorban a fogyasztókat veszi célba. Itt a rendszer úgy néz ki, hogy ha a rendőrök elkapnak egy suhancot egy füves spanglival a parki padon, akkor hivatalból indul a bűnvádi eljárás, és ha a tettes netán vett még egy szálat a haverjának is, akkor máris drogcsempésszé lépik elő. Az ilyen esetekben előírt eljárásra rámegy egy csomó hatósági erőforrás és energia, de időközben legalább szép statisztikák készülnek, amelyek szerint a rend buzgó őrei egyre több és több drogcsempészt fülelnek le. Ez jó az egyenruhásoknak, mert lesz karácsonyi prémium, és szintén jó a hazug statisztikákkal a mellüket előszeretettel döngető politikusoknak is. És még náluk is sokkal jobb a drogokat tonnaszám csempésző nehézfiúknak is, mert amíg a rendőrök és az ügyészek a fogyasztókkal vannak elfoglalva, addig nem zavarják az ő üzletüket. Mindenki jól jár, kivéve az áldozatokat, akiket védeni és kezelni kellene, ahogy az egy normálisan működő országban elvárható lenne. Hogy milyen túlkapásokra képes egy statisztikákra kihegyezett, a valósággal távoli köszönőviszonyban sem levő szabályrendszer, azt például jól szemlélteti az a közelmúltbeli ügy, amikor a rendőrséget új drogtesztelő szerkentyűkkel szerelték fel, és ezek elő is léptettek drogfogyasztónak meg csempésznek egy rakás olyan embert, akik orvosi receptre felírt gyógyszereken kívül nem szedtek egyebet. Most már ők is szép adatok a kábítószer-ellenes harc honi statisztikáiban.
Abból ítélve, hogy az előterjesztők közül kettőnek a párttársai már az érdemi vita előtt elhatárolódtak ettől a tervezettől, szinte borítékolni lehet, hogy ezt lesöprik az asztalról. A kábítószer-ellenes háború célkeresztjében továbbra is a fogyasztók maradnak, a hatóságok és a politikusok játsszák tovább a maguk kisded számháborúit, a csempészek meg röhögnek a markukba, és békésen üzletelnek tovább.
