Egy gondolat nem hagy nyugodni: hogyan lehetséges, hogy egy politikus, akinek rejtegetnivalója van, a múlt régebbi vagy újabb csontvázai lapulnak a szekrényében, kompromittált és sebezhető, magas beosztásba, nagy felelősséggel járó pozícióba kerüljön a politikai hatalom csúcsán?
Igaz, Romániában a dolgok illegális kezelésének és megoldásának régi hagyományai vannak: a kommunizmus alatt sokak számára egyet jelentett a jobb élet biztosításával. Az esetek többségében azonban akadt egy-egy „jótevő”, ellenség vagy „barát”, aki kiadta őket a hatóságoknak. Innen kezdődtek a megpróbáltatások, a problémák és az úgymond „hazafiak” által felforgatott életek drámái: zsarolás áldozatává, illetve kollaboránsokká és zsarolókká váltak önként vagy kényszerből. Sőt a kommunista időszakból az eredeti demokrácia korszakába való átmenetet is jelenthették!
A zsarolás áldozatai kenőpénzt adtak, megvesztegettek, zsaroltak, egyik napról a másikra meggazdagodtak, váratlanul olyan területeken csináltak karriert, amelyek nem kapcsolódtak szakmájukhoz. Ennek ellenére szédítően kapaszkodtak fel a hierarchia ranglétráján az állam legfontosabb intézményeinek és struktúráinak csúcsára.
A politikai hatalom pályájára alkalmatlan, erkölcstelen, a kijelölt funkciókkal összeegyeztethetetlen embereket, bűnözőket, elkapott vagy el nem kapott tolvajokat helyezni az elmúlt 35 év hagyományos gyakorlata Romániában, de az aranykora most érte el a csúcspontját!
Úgy tűnik, 2025-ben válaszúthoz érkezett, ahonnan nem tudni, hogyan fognak tovább fejlődni a dolgok!
Nemrég elkezdték keresni a kormánykoalíció tagjainak titkos csontvázait. Minden Bolojan korábbi, ideiglenes elnöki tanácsadójával, Dragoș Anastasiuval kezdődött, aki később miniszterelnök-helyettes lett, majd az ANAF-nál indított vesztegetési ügy buktatta meg.
Később más bűnösök, netán ártatlanok következtek…
Jogos kérdés, hogy mennyire súlyos, hogy a román állam csúcsán zsarolható politikusok/személyek vannak kulcspozíciókban?
Ezekre a valódi válaszok, ha valaki megadná őket, felvilágosíthatnák az embereket, akik dühösek és elégedetlenek amiatt, hogy évtizedek óta rosszul mennek a dolgok Romániában!
Folyik a háború a „kormányosok” között, akik el akarják vágni a köldökzsinórt az állami költségvetést állandóan elsikkasztó kullancsok, opportunisták, politikai haszonélvezők között, és azok között, akik nem akarják, hogy a gazdagok asztalánál zavarják őket.
Az ország fosztogatói nem félnek túlságosan attól sem, hogy elkapják, és a bíróság elítéli őket. Évtizedek óta tartó fosztogatásokban van tapasztalatuk, amelyeket büntetlenül és pénzzel a zsebükben megúsztak.
A korrupt politikusoknak a szegénység a legnagyobb rémálmuk. Pénz és vagyon nélkül, a múlandó hatalmak nélkül senkik lennének, névtelenségbe süllyednének, elfelejtenék, megvetnék őket!
Az ország vezetésében történt politikai változással, Nicușor Dan elnökké és Ilie Bolojan miniszterelnökké választásával azt hittük, olyan emberek, akik tehetnek valami pozitívat Románia számára. Az emberek tudták, hogy hatalmas összegeket lopnak, de sokan nem is sejtették, milyen súlyos a jelenség. Kiderült, a nemzeti rablás mértéke határtalan, és úgy tűnik, soha nem fog megállni. Közben a rablók „nemzeti szolidaritásra” szólítanak fel.
Az ország gazdag kifosztói, akik továbbra is nagyon jól fognak élni, köztük és a támogatásra szoruló többség között egyre nagyobb a szakadék.
Ez a több mint „eredeti demokrácia” lehetővé tette azok számára, akik „diktatúrát” kiáltanak, hogy rokonokból, férjekből, feleségekből, szeretőkből, bűnözőkből, többé-kevésbé képzett emberekből álló politikai pártokat hozzanak létre, részt vehessenek a választásokon, és megválaszthassák őket a román és az európai parlamentbe, de indulhassanak Románia elnöki posztjáért is.
Az abnormalitás, a szélsőségesség, a butaság példátlan méreteket öltött.
Csak remélhetjük, hogy legyőzhetők lesznek valaha.
