Egyértelmű siker volt a Rengeteg

*A színházi előadások a Rengeteg fesztiválok programjának állandó részei (Fotók: Gligor Róbert László)

János vitéz, áldozópohár és tokaji bor 

Határozottan sikeresnek tartja a hatodjára megrendezett szovátai Rengeteg fesztivált a szervező Sándor Arts egyesület. A művészet, szórakozás, múltba tekintés mellett a felújított helyszínre is koccintottak.

Ami megtörténhetett, az meg is történt a hétvégi szovátai Rengeteg fesztiválon: János vitéz újra kardot rántott, Karády újra dalra fakadt, Alexander Petrovics Koktél újra jó hangulatot teremtett a villakertben, és közben bor is került a poharakba. Megtelt élettel a szovátai Sándor János-villa az elmúlt hét végén. Péntek este a magyarországi Alekszander Petrovics Koktél koncertjén gyülekeztek a meghívottak és érdeklődők, s az azt követő Open Mic Est is annyira hangulatosra sikerült, hogy az esti csendórák beálltával a zenét lehalkították ugyan, de a társalgás még sokáig folytatódott a villakertben. Szombaton délelőtt egy be nem tervezett koncert is belefért a programba, egy német-chilei házaspár gitár- és csellózenével hozott latin hangulatot a villába, majd az udvaron színházi előadásként egyedi, élvezetes feldolgozásban volt látható János vitéz története. Délután sor került a felújított Sándor-villa avatójára és egy értékes családi ereklye bemutatására, amire aztán a gróf Dégenfeld család tokaji pincészetéből kikerült borral koccintottak a Karády zenés monodráma előadása után és a táncház előtt, míg vasárnap ismét a színház vette át a teret az udvaron a Don Quijote-szindróma és az Egy tölgy bemutatásával. A villában két érdekes kiállítást is megnyitott a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet, ezeket maga Szebeni Zsuzsa igazgatónő mutatta be az érdeklődőknek. A Nyeregben nevű kiállítás a női lovaglás múltjára és ehhez kapcsolódó viseleteire tekint vissza a nomád népektől a közép- és újkori angol és francia nemesi szokásokon át a 20. századig. A Carola szalonja kiállítás a 19–20. század fordulója és a két világháború közötti időszak emblematikus kolozsvári személyisége, Szilvássy Carola életét, karitatív, hitéleti és közösségszervező munkásságát ismerteti a közönséggel a báróné előkerült látogatói könyve és egyéb feljegyzések tükrében.

Megújult a villa

Sándor János, Kis-Küküllő vármegye főispánja az elsők között, 1910-ben épített villát a szovátai fürdőtelep felső részén. Ezt sokáig kizárólag családi üdülőként használták, de megfordult itt barátja, Bernády György is, sőt a román királynő is többször megszállt az épületben. A következő nemzedék már vendégfogadásra is használta a villát, az 1948-as államosítás után többféle rendeltetése is volt. Amikor a család visszaszerezte, nem volt leromlott állapotban, de egy rozsdás vízmelegítőt leszámítva semmi infrastruktúrája nem volt – mesélte el Sándor Béla utód, tulajdonos, a Rengeteg fesztiválok szervezője és házigazdája. Ekkor kezdtek az épület felújításával is foglalkozni, de a gondokat tetőzte, hogy egy 1994-es felújítás során az akkori használók tovább terhelték az épület szerkezetét, aminek csak „száraz alapja” volt, ezért betont kellett belövellni az alagsorba, ami legalább egy évet visszavetette a felújítás menetét, de közben kivitelezőt is kellett váltani. A beruházáshoz magyar állami alapból is nyertek pályázati támogatást, ehhez önrész társult. A világjárvány és az ukrajnai háború okozta infláció igen nagy terhet rótt a Sándor családra, de végül négyévnyi munka után elérkezett a kapunyitás ideje, már csak apróbb simítás maradt hátra, és az udvart is rendezni kell. A jövő évi Rengetegre már alaposan elő tudják készíteni az épületet, de addig elsődleges rendeltetése redezvényközpont lesz (már most rögzítve van néhány következő esemény). Az emeleten kilenc szoba van teljes konyhai ellátással, tehát a következőben vendégeket is fogadnak és kávézó is lesz, valamint tervben van a jövő nyári turistaidény előtt vendéglőt nyitni. Természetesen a Rengeteg fesztiválok ezután is itt kapnak helyet, a földszinti termek úgy vannak elrendezve, hogy közben kiállításoknak is teret adnak. Kezdték a mostani kiállításokkal, a villanyitásra eljöttek a Tisza- és Dégenfeld-ági rokonok és az Ugronok is. Ezzel egy picit visszahozták a villába az egykori arisztokrata világot, bár nem akarják hangsúlyozni a család történelmi és társadalmi hátterét. Eddig is a művészet pártfogói voltak, és ezután is azok lesznek, szándékukban áll megtalálni az egyensúlyt a modern világgal és művészettel. Visszanéznek a múltba, de a jövőbe is tekintenek, és behozzák az épületbe azt a kreativitást, többletet, amit a művészet nyújt – mondta el lapunknak a tulajdonos.

Bemutatták az ősi ereklyét

A Sándor család tulajdonában igen ritka örökség van: a Csíki Székely Krónika (1533) által is emlegetett áldozópohár. A krónika a székely nemzet hun eredetét és ősi nemzetiségi szerkezetét tárgyalja. Attila birodalmának szétesése után a hunok egy része a mai Székelyföldön telepedett le, örökségüket és a hivatalokat ágak és nemzetségek szerint osztva fel maguk között. Árpád előtt a legfőbb tisztviselő a főrabonbán volt, aki a legnagyobb papi és főbírói hatalmat is bírta, a vallási és világi törvényeket a nemzeti áldozópohár használatával hirdette ki a nemzet közgyűlésein. A Sándor család Zandirhám főrabonbántól származtatja eredetét, a székely rabonbánok áldozópohara mindig a család tulajdonában volt. Úgy tartják, hogy László herceg (a későbbi Szent László király) is ivott belőle, és a Szent Korona után a második legfontosabb ereklye volt. Az Orbán Balázs által emlegetett kókuszdió pohár felső része mindenképp ősi, de az alsó, talpi részére a Sándor Péter 1412 felirat van vésve, ezért ennek ősiségét vitatják, de tény, hogy a kehely legalább hatszáz éve a Sándor családé. 

Amikor Sándor Béla nagyapja menekülni kényszerült, a serleget nem akarta kivinni a Kárpát-medencéből, ezért Győrbe vitte, ahonnan Apor Vilmos püspökkel a pannonhalmi apátságnak adták át megőrzésre, és csak a rendszerváltás után, negyven év elteltével igényelték vissza. A hétvégi villanyitáskor ezt a kelyhet is bemutatták a közönségnek. A villában volt kiállítva, és a szovátai Domokos Mihály Kázmér 128. cserkészcsapat tagjai álltak mellette díszőrséget.

Sándor János elmondta: ha már ilyen ereklye van a család birtokában, jónak látták bemutatni, és azt is szeretné, hogy előbb-utóbb a kehelynek állandó helye legyen Szovátán, de ehhez megfelelő biztonsági rendszerre volna szükség.

Alkotóműhely is

A Rengeteg fesztiválok elmaradhatatlan része a színház, amelyet eddig az esztergomi Babits Mihály Színház jelentett, többnyire az ő előadásaikat élvezhette a közönség. A Rengeteg szervezői azonban nemcsak színházi fesztiválban gondolkodnak, hanem oktatásban is, ezért évek óta a helyi gyerekek, marosvásárhelyi középiskolások részvételével – erdélyi egyetemek hallgatóit is bevonva – színjátszó munka is folyt a fesztiválok idején.

Idén csak egy rövidebb, háromnapos műhelymunkát tudtak szervezni a marosvásárhelyi művészeti líceum diákjai számára, de a helyi Szent József-gyermekotthonba is vittek foglalkozásokat. Az idei fesztivál színházi produkcióit az esztergomi Babits Mihály Színház, a szegedi Tisza Teátrum és a Sándor Arts egyesület hozta Szovátára, a Karády-monodráma a felek közötti koprodukció eredménye. Az a tervük, hogy jövőtől ismét három korcsoportos lesz az oktatás, szeretnék, ha Szovátán is születne majd egy önálló produkció vagy legalább koprodukció, hiszen ilyen már 2019-ben is megvalósult a kolozsvári színis hallgatókkal együttműködésben, amikor egy ősbemutatót is tartottak itt – osztotta meg a Népújsággal terveit Kaj Ádám, a Babits színház rendezője és igazgatója, a Rengeteg fesztiválok színházi részlegének állandó szervezője.

Sikeres volt

Sándor János szerint egyértelműen sikeres volt az idei Rengeteg, a három nap alatt több százan megfordultak a rendezvényen, programonként átlagban 40-50 személy. Nagyon jó volt a hangulat, főleg esténként. Bebizonyosodott, hogy összművészeti fesztivál formájában jóval sikeresebb a Rengeteg, ezért úgy döntöttek, hogy a jövőben is ebben a formátumban szervezik meg. Az is új dolog, hogy ettől az évtől a rendezvény a megye egyik hivatalos fesztiválja lett, köszönetet mondanak a Maros Megyei Tanácsnak a támogatásért és azért, hogy hittek bennük. „Reméljük, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítettünk” – mondta mosolyogva a főszervező, aki köszönetet mondott a támogatásért a Bethlen Gábor Alapnak, a Szerencsejáték Zrt.-nek, a Liszt Intézetnek, a szovátai és Maros megyei önkormányzatnak, de számos itteni barátnak, éttermeknek és borászatoknak is.