Túlzás nélkül lehet azt mondani, hogy a világ szeme Magyarországon volt vasárnap este, az eredmények ismeretében pedig igencsak sokaknak kerekedett el a szeme. A legtöbben Tisza-győzelemre számítottak, ez látszott a közvélemény-kutatásokból és a fogadóoldalak tétjeiből is. Viszont a politikai fogadások terén legismertebb oldal, a Polymarket is csak 30% körüli valószínűséget adott arra, hogy Magyar Péternek és a Tiszának kétharmada lesz.
A nemzetközi reakciók pedig egyértelműek, számos gratulációt kapott Magyar Péter, akinek egyértelmű üzenete, hogy Európába és a NATO-ba vezeti vissza Magyarországot. Az Orbán-rezsim alatt Magyarország volt Európa fekete báránya, illetve a NATO-ban sem engedték leülni az asztalhoz, ahogy arról Pálinkás Szilveszter honvéd százados mesélt még a választást megelőzőn a nyilvánosságban. A gazdaság is visszajelzett: a forint ugrásszerűen erősödött a Tisza győzelmi hírére.
Rengeteg kérdés van Magyar Péter és a hamarosan megalakuló Tisza-kormány kapcsán. Képesek lesznek-e beváltani az ígéreteiket? Hogyan fognak kormányozni? Milyen eredményeket fognak tudni felmutatni? Ezek a kérdések kötelezően elő kell kerüljenek, amikor valami új történik. De nem szabad egyből elvetni a bizalmat, nem szabad egyből ellenségesen fordulni az újhoz, főleg, hogy erre tényleg nem szolgáltak rá.
Igen, a Tisza kampányában is ott volt a mocskos fideszezés, az út a börtönbe program, de nem gyártottak mesterséges intelligenciával hamis videókat, a szimpatizánsaik nem támadtak rá a politikai ellenfél szimpatizánsaira, persze utóbbi nem a párt felelőssége, nem volt ellenségképük. Illetve a Tiszának volt programja, több mint 200 oldal, amit számon is lehet és kell is kérni rajtuk, ezzel szemben a Fidesznek annyi volt a programja, hogy „Folytatjuk!”. Ezt lehet jóhiszeműen és rosszhiszeműen is nézni, az viszont tény, hogy ez nem elszámoltatható. Vagyis igen, és erről döntött Magyarország április 12-én!
A számos kérdés mellett viszont egy dolgot mindenképpen ki kell emelni. Magyar Péter tényleg a gyűlölet lebontására szólított fel. Amikor győzelmi beszédében a Batthyány téren a Fideszről kezdett beszélni, és egyesek fütyülni kezdtek, felemelte a mutatóujját, jelezve, hogy ezt nem szabad, nem ezt az utat képviselik. Tisztelettel beszélt a Fidesz szavazóiról, elmondta, hogy tisztában van azzal, hogy csalódottak, és talán többen dühösek is rá. De azt is kiemelte, hogy minden magyar miniszterelnöke lesz, azoké is, akik nem rá szavaznak, mert „nincs bal, nincs jobb, csak magyar”.
Ezzel szemben a Fidesz oldalán az egyik képviselőjelölt, dr. Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos, aki a budapesti VIII. kerületben indult, a Facebookra azt írta ki, hogy „Először is most meg kell tisztulnunk. Világosan kell beszélnünk. Mikor nem, hogyha ma este nem? A vereség okait mindannyian tudjuk, sejtjük. Az ezért felelősöket pedig ki kell vágnunk végre a nemzeti oldal testéből. Ez máshogy egész egyszerűen nem fog menni.” Tehát miközben a Tisza elnöke kezet nyújt mindenkinek, a Fideszben mintha leszámoláshangulat kezdene teret nyerni.
De ne feledkezzünk el a magyar–magyar kapcsolatokról! Az RMDSZ ugyanis teljes gőzzel beszállt a Fidesz kampányába. Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes el is ismerte, hogy nem erre az eredményre számított, és hogy a Fidesz eredményváróján volt a budapesti Bálnában (feltehetőleg nem egyedül). Tánczos, aki csak hétfő reggel posztolt a Facebookra, azt írta, hogy a kormány megalakítása után újra kell gondolni a magyar–magyar kapcsolatokat. Ez valóban így van, de mennyivel könnyebb lenne, mennyivel emberibb lenne az, ha most és az elmúlt 16 évben is lett volna törekvés az egyenlő távolság, egyenlő közelség elvére, ha az RMDSZ a Tiszával is felveszi a kapcsolatot? De ez a vonat már elment, ez pedig nehezíteni fogja a magyar–magyar kapcsolatok minőségét, bár afelől talán nem kell kétségünk legyen, hogy megtalálják a közös utat, mert ez mind az RMDSZ, mind a Tisza érdeke.
Ami viszont ennél is fontosabb, hogy újra meg kell tanulnunk egymással beszélni. Magyarul. Brüsszel egy város – mellesleg egy hangulatos hely –, nem pedig a pokol legmélyebb pontja. A poloska egy ízeltlábú, a liberális nem szitokszó, hanem egy olyan személy, aki többek között kiáll a személyes és a közösségi szabadság mellett, továbbá értelmiséginek lenni nem bűn vagy bélyeg. Ha az értelmiségieket szidja a hatalom, akkor hogyan várjuk el, hogy a szakembereknek, a tudománynak és ne az összeesküvés-elméleteknek higgyenek? Kezet kell nyújtsunk tehát egymásnak, beszélnünk kell, kulturáltan vitatkozni, érveket ütköztetni, és nem sárdobálásba kezdeni, el kell kezdenünk végre lebontani azt a nagyon erős polarizációt, amely az elmúlt években befeketítette a magyar–magyar viszonyt. Nem kell kedvelni Magyar Pétert, de politikai állástól függetlenül ezt a mondást érdemes tőle elfogadni: „Nincs bal, nincs jobb, csak magyar!”.
