Hagyományőrzés kicsiknek és nagyoknak

A tojásfestéstől a locsolkodásig

Gyerekként a húsvét mindig különösen izgalmas időszak volt. Gondosan megfesteni a tojásokat, majd szépen felöltözni, és várni a sok locsolót. Az elmúlt évtizedekben azonban sokat változott a világ, a hagyományok pedig, főleg a városi környezetben, egyre inkább háttérbe szorultak. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány kicsiknek és nagyoknak szánt tevékenységein keresztül igyekszik megőrizni és átörökíteni az erdélyi és a hagyományos kultúra eltűnőben lévő elemeit. Egyik húsvéti tevékenységükre mi is ellátogattunk. 

A március 24-i foglalkozás számos érdeklődőt vonzott. Ottjártunkkor a marosvásárhelyi Európa Általános Iskola előkészítősei szorgoskodtak, a nap kiemelt kézműves tevékenysége ugyanis a tojásberzselés volt. A gyerekek ámulva hallgatták, ahogy Ávrám Éva népi hímző és viseletkészítő a tojásberzselés évszázados hagyományáról mesélt. Elmondta, hogy a technika rendkívül gyakorlatias szempontból alakulhatott ki, hiszen mindössze növényi festőanyag, vagyis hagymahéj kell hozzá, illetve tojás, ami rendszerint megvolt a háztájon, a díszítéshez használt friss tavaszi leveleket – például ibolya, cikória, cickafark – pedig bárhol lehetett találni. A folyamat nagyon egyszerű: a lemosott tojásra tetszés szerint rátesszük a leveleket, majd óvatosan harisnyába kötjük, és néhány percig beletesszük a hagymahéjas főzőlébe. A végeredmény nagyon szép, a gyerekek pedig szerették a foglalkozást, így meggyőződtünk róla: a tojásberzselés egy rendkívül egyszerű módja a hagyományok átadásának. 

A húsvéti szokásokról és szimbólumokról Tekei Erika oktatási szaktanácsadó, az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány munkatársa mesélt. Kiemelte, hogy a tojás az egyik legrégebbi húsvéti szimbólum – az élet, a teremtés, az újjászületés archaikus jelképe, a keresztény szimbolikában pedig a feltámadó Jézust jelképezi. A tojásfestés általában az asszonyok és a lányok feladata. Húsvét másodnapján a fiúk, legények és a felnőtt férfiak locsolóverseket, köszöntőket mondanak, és megöntözik a lányokat, asszonyokat, amiért festett tojásokat és egyéb adományokat kapnak, illetve megvendégelik őket. Eredetét tekintve a locsolás termékenységvarázsló népszokás. Jellegzetes marosszéki népszokás ugyanakkor a húsvéti zöld ág állítása is. Ha húsvétkor a Nyárádmente, Marosmente, a Kis-Küküllő vidékén vagy a Mezőség-széli falvakban járunk, mindenütt a kapukra tett fenyőágakat láthatunk. A zöld ág, a tojáshoz hasonlóan, az élet, az újjászületés jelképe. 

– Száz évvel ezelőtt Marosszéken általában a nagylegények tettek zöld ágat a nagyleányok kapujára, szerelmi ajándékként. Manapság több változata is van. A marosmenti falvakban például a nagyleánynak a kapujára élő virágokkal díszített bolthajtást tesz az udvarlója, a kisleányoknak bokrétát tesznek a fiúgyermekek, papírszalagokkal, papírvirágokkal díszítik a fenyőágakat. A Nyárádmentén több faluban is minden ház kapujára közösségileg tesznek fenyőágat, a gyermekek ezenkívül tesznek feldíszített ágakat, de a legszebbet és legnagyobbat a nagylegény viszi éjszaka a szerelmének – mondta. 

Tekei Erika kiemelte, hogy bár a húsvét rendkívül fontos egyházi ünnep, és az ünnepkörhöz tartozó népszokások egy része egyházi eredetű, más részük viszont tavaszköszöntő, termékenységvarázsló, profán jellegű. Ezek a népszokások összetettek, különböző szokáscselekményekből, szövegekből, énekekből állnak, éppen ezért az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány komplex húsvétváró, tavaszköszöntő foglalkozásokat tart a gyerekeknek. Ezeknek a foglalkozásoknak része a márciusi és áprilisi jeles napokról, ünnepekről és a hozzájuk kötődő népszokásokról való beszélgetés, a kézműves-foglalkozás, népi hangszerek bemutatása, valamint a népi játék és az élőszavas mesemondás. 

– Hagyományaink összekötnek bennünket az elődeinkkel, a múltunkkal, és támpontot, fogódzót, megtartó erőt adnak a jelenben, a hétköznapokban és az ünnepnapokon egyaránt – ezért fontos tovább-adni mindezt a gyermekeinknek is. Megismerhetik a lokális, regionális kultúrát, így az ükszüleik, dédszüleik, nagyszüleik tudását megmentjük a feledéstől. A gyerekek szórakozva tanulnak, természetes anyagokból saját kezűleg készíthetnek tárgyakat, bővül a szókincsük, ízlést és értékrendet formálhatunk. A hozzánk látogató, a foglalkozásainkon részt vevő gyermekekkel beszélgetve úgy látom, hogy általában ismerik a húsvéthoz kapcsolódó hagyományokat, mind az egyházi, mind a profán jellegű szokásokat. Csakhogy a hagyományos húsvéti szokások újabbakkal egészülnek ki. Például a német eredetű húsvéti nyúl egyre népszerűbb a gyerekek körében. A Mikuláshoz hasonlóan ajándékokat hoz, csak  elrejti, a gyerekek kell megkeressék ezeket az ajándékokat – emelte ki. 

Tekei Erika hangsúlyozta, a városi környezetben nehezebb megőrizni a húsvéti hagyományokat, ahogy más ünnepekhez kapcsolódó szokásokat is, mert elszigeteltebbek a családok. Úgy fogalmazott: tudatos odafigyeléssel, az idősebb családtagokkal való közös ünnepléssel, beszélgetéssel, a vallási közösségek, az oktatási és a kulturális intézmények segítségével azonban megőrizhetjük, együtt megélhetjük és közben tovább is adhatjuk gyermekeinknek a több nemzedéken átívelő közösségi hagyományainkat.