A hétvégén ünnepelte fennállása 35. évfordulóját a sürgősségi rohammentő szolgálat (SMURD), amely korábbi, más városokbeli próbálkozások után Marosvásárhelyről indult el egész Romániát meghódító útjára. Ez egy hazai, sőt európai sikertörténet, amely, ha úgy tetszik, egy kicsit tükrözi a romániai rendszerváltás utáni hangulatot, mentalitást. Emlékszem – a Népújság is nyomon követte –, hogy az indulás egyáltalán nem volt zökkenőmentes. Az intézmények nem voltak nyitottak az újra. Mindenféle akadályt gördítettek a kezdeményezés elé, sőt közszájon még az is elhangzott, hogy mit akar Romániában egy „arab”? A szolgálatot elindító dr. Raed Arafat saját példájával bizonyított, hiszen hosszú évekig ült a mentőautóban, éjjel-nappal ment súlyosabbnál súlyosabb eseteket menteni. Közben szervezett, irányított, tanácsokat adott és harcolt. Szerencsére aztán akadtak olyanok, akik melléje álltak, nagyon sokan önkéntesen (mint ahogy most is), került rohammentő kocsi, majd befogadó intézmény, és a rögös útból autópálya lett.
2009-ben az egyik barátunk agyvérzést kapott a Fogarasi-havasok főgerince alatt, és két napba telt, hogy lehozzák a hegyről, miután – társai segítségével – lábon kellett megtennie a baleset helyszínétől több száz métert egy olyan tisztásig, ahol a mentőhelikopter leszállhat ott. Ami súlyosbította egészségi állapotát. Nem sokkal az eset után, erre hivatkozva, vaskos dokumentumot állítottunk össze arról, hogy mennyire szükséges a helikopterek felszerelése csörlőkkel, és átadtuk Arafat doktornak. Elnézést kérve, aggodalommal fejtette ki, hogy ez milyen bonyolult, mennyi jogi és gyakorlati akadályt (pilóták, mentők képzése) kell elhárítani, de megígérte, megtesz mindent azért, hogy elinduljon ez a szolgálat. Közben, valahányszor találkoztunk, jelezte: nem felejtette el, amit mondott. Beváltotta az ígéretét. A barátunknak már késő volt, de valahányszor a hegyekben bevetik a csörlőt, egy kicsit az ő emlékére is mentik a hegyen balesetet szenvedett turistát. Valóban megszámlálhatatlan azoknak a száma, akiket Arafat „saját kezűleg” megmentett Marosvásárhelyen és az országban. A köszönet nem elég. És hadd tegyem hozzá, hogy a SMURD-nak még más is köszönhető. Egyfajta mentalitásváltás, amely rést ütött az irányított rendszer, a kommunizmus után fellélegző országban. Hogy teret kell adni az újnak, az önálló kezdeményezésnek, a jónak, azoknak, akik önzetlenül segítenek az embereken etnikai, vallási hovatartozástól, bőrszíntől stb. függetlenül. Mert a bajban, a gondban és betegségben (halálban) egyek és egyformák vagyunk. Arafat doktor akkor tört utat magának, amikor javában dúlt az etnikai szítás, egy olyan városban, amelyet a bukaresti politikum azzal „büntetett” a pogrom után, hogy megakadályozta a fejlődését, amikor egyeseknek fontosabb volt a nyilvánosság előtt arról vitatkozni, hogy kik voltak itt hamarabb, a dákok vagy a magyarok, Erdélyt osztogatták két azonos közelmúltú ország között, mint kártyákat a játékasztalon.
Arafat doktor csendben talpalt, járta a maga útját. Közben életeket mentett elhivatottságból, emberszeretetből. Aki jónak látta az általa kitaposott ösvényt, melléje, mögéje állt, és a csapat felért a csúcsra, ahol kitűzték a segítőkészség, az áldozathozatal, a magas szakmaiság és mindenekelőtt az emberség zászlaját.
Ezt is köszönjük, dr. Raed Arafat (és csapata)!
