Csütörtöki kimenő
A kérdést így is fel lehet tenni, persze némi cinizmus is vegyül a feltevésbe. Mert abban egyetérthetünk, hogy medve túl sok van, hathatós és életképes intézkedésekből, ötletekből kormányzati és törvényhozási szinten, vadászmesteri berkekben és vadgazdálkodási felfogásokban viszont kevés, és – mint látni – teljesen elégtelen.
Abban is teljes az egyetértés a népi bölcsességektől a mindennapos riasztásokig, hogy a medve nem játék. Tehát illik komolyabban venni. Fényképezni nem tanácsos, fára mászni a medve elől haszontalan. Olyankor fenevaddá válik, ha már szagolt és kóstolt vért. Fogyasztott húst. Mondják, ha medve orrát az óramutató járásával ellenkező irányba elcsavarjuk, a medve megadja magát, kezessé válik. Nem merném megkockáztatni, hogy a legelmésebb megoldás és célravezető, de mindenképpen egy az eszement ötletek közül.
Az én haloványan pislákoló kereskedelmi ösztönöm azt súgja, hogy ajánljuk ki a külföldnek. Adjuk el olyan országoknak, amelyekből már régen kihalt a fehér és barna vagy a fekete medve. Esteleg más nagyvadak. A kárpátiról látható, hogy életképes, megél még a városi szeméten is, márpedig a városi szemét az Európai Unióban sem hiánycikk. Hirdessük minden elképzelhető közösségi felületen. Adjuk kedvezményezetten állatkerteknek, vadrezervátumoknak, parki riogatónak, rengeteglakónak, rajzfilmfőszereplőnek, vadászati objektumnak, adjuk olyan áron, ahogyan egy külföldről jövő kalandor mestervadásznak adnák. Rendezzenek medvevásárt, medvefesztivált. Sorsoljanak ki a bátrak között medvéket.
Bizonyára akadnak vevők szép számmal. A bevételt pedig azok a megyék kapnák meg 50%-ban, ahonnan a medvét kiajánlották, kiárusították. Területfejlesztési alapba lehetne befektetni a jövedelmet, felhasználni óvodáknál vagy egyéb közösségi célokra. Kisállatsimogatók létesítésére. A másik 50 százalékot pedig a külkeres állami hivatal kapná és használhatná fel további medvék felkutatására, futtatására. Vagy egyéb hasznos őrültségekre, a parlamenti padsorok medvebőrrel burkolására példának okáért.
Természetesen maradna annyi egyed a honi tar erőkben és városszéleken, amennyi szükséges a biológiai egyensúly fenntartásához. De lennének olyan klinikák, amelyeken fokozni lehetne a medvetermékenységet, és az így nyert bocsokat már címre lehetne kiszállítani vagy elhelyezni, egyensúlyfenntartó feladattal. Megoldható. Medvenőgyógyászok és medvebölcsődék, óvodák létesítése sem elvetendő. Gondolj bele, rendszeres havi ellenőrzéssel, tanácsadással, étrendi javallatokkal és előírásokkal, medvegondozókkal. Pályaalkalmassági vizsga közbeiktatásával számos munkanélküli kaphatna ilyenformán felelősségteljes munkát.
A medvekiárusítás ötlete még a Ceauşescu-korszak embergazdálkodásából eredeztethető. Hiszen a kiárusítottt németek és zsidók után kapott összegekből Románia iparát fejlesztette a diktátor. Most is lenne mire költeni a medvealapú bevételt. Csak aztán meg ne bánják a medvétlenített haza böcsei. Miként ma már sokan bánkódnak az elkótyavetyélt szorgalmas szász és sváb polgárok után…
