„Ahogy megígértem, együtt étkezem a kórházak vezetőivel, pontosan ugyanazt az ételt fogyasztva, amit a betegek kapnak!” – ezzel a szlogennel jelentette be nemrég Alexandru Rogobete egészségügyi miniszter, hogy kórházi látogatásai során együtt ebédel az intézményvezetőkkel, és állítása szerint pontosan azt az ételt fogyasztja, amit a páciensek kapnak nap mint nap. A tárcavezető július 11-én a Marosvásárhelyi Megyei Sürgősségi Klinikai Kórházban járt. Bocsánat, nem: egy Michelin-csillagos étteremben, amely kórházként fungál.
A miniszter nem csupán szavakkal, de fotókkal is illusztrálta az üzenetét: gondosan tálalt, színes, étvágygerjesztő fogások, többek között sült lazac zöldségágyon, friss salátával és ropogós kenyérrel. A menzára aligha emlékeztető fogások alapján egy Michelin-csillagos konyhát is sejthetnénk a háttérben – nem pedig egy állami fenntartású kórház kifáradt konyháját. Megjegyzem: alig egy hónapja feküdtem az említett kórházban, azóta Gordon Ramsay főz a konyhán?
Tisztelt Miniszter Úr! A valóság más. Sőt, egészen más.
Számos beteg – köztük e cikk szerzője is – fotókkal tudja bizonyítani, hogy a kórházi menü sokszor kimerül egy vizes, ízetlen főzelékben, megkérdőjelezhető állagú, húsnak nevezett valamikben, száraz kenyérben vagy épp hideg, zsíros levesekben. A miniszter „azonos menüje” még csak köszönőviszonyban sincs azzal, amit az egyszerű betegnek nap mint nap el kell fogyasztania. A látogatási menü természetesen más… Hát nem egyszerű beteg érkezett… mosogatólevet nem fognak Önnek tálalni, ezt ugye tudja? Ön megenné, amit az alábbi fotókon lát, tisztelt Miniszter Úr? Én kénytelen voltam elfogyasztani. Elfogyott a hal az érkezésemre.
A szerző felvételei
A PR-színház valóságtól elrugaszkodott díszletei
A Rogobete által közzétett képek és nyilatkozatok egyszerre dühítőek és cinikusak. Azzal a kommunikációs trükkel, hogy ő „ugyanazt eszi, mint a betegek”, a miniszter szinte személyes garanciát vállal a kórházi ellátás minőségéért – miközben pontosan tudja (vagy tudnia kellene), hogy az átlagos beteg ellátása fényévekre van attól, amit ő bemutat. Nem az a baj, hogy Alexandru Rogobete lazacot eszik a Michelin-csillagos kórházunkban. Nem. Egyébként mellékes, de a hétköznapi emberek lazacot nagy valószínűséggel csak akváriumban látnak, mert nem engedhetik meg maguknak. Hát, kórházba kell menni, ilyen egyszerű… Az a baj, hogy közben milliók élnek napi alig 20 lejből, amiből a teljes kórházi étkezést fedezni kellene – reggelitől vacsoráig. A lazac nem luxus lenne, ha valóban minden betegnek járna. De így csupán egy megszépített kirakatkép, amely fájóan kontrasztos a valós tapasztalatokkal.
Hol a felelősség?
„Ahol az igazgatás elkötelezett, és a beteg iránti tisztelet prioritás, ott a dolgok működnek” – írja Rogobete. Miniszter Úr… Kérem…
A tárcavezető talán tényleg azt hiszi, hogy a látogatása előtt összefőzött reprezentációs menüből levő falatok hiteles képet adnak a valóságról? A délibáb sem költözik Marosvásárhelyre a Hortobágyról. Vagy épp ellenkezőleg: pontosan tudja, hogy mindez színjáték, és a cél nem más, mint a közvélemény megnyugtatása – miközben a rendszerben dolgozók és a gyógyulni próbáló betegek napi szinten szenvednek az alulfinanszírozottság és az érdektelenség következményeitől?
Ha valóban változást akarunk, akkor nem szimbolikus lazacokat kell enni kamerák előtt, hanem valódi reformokat véghezvinni – konyhákon, beszállítói rendszerekben és mindenekelőtt a hozzáállásban.
Miniszter Úr! Jó étvágyat a többi kórházban, de kérem, Facebook-oldalán hagyja jóvá a hozzászólásban a fotók csatolását. De ha nem teheti meg, csodálja a saját fotóimat újságunk hasábjain. Jó egészséget!
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
