Nap mint nap

• 2025-06-11 15:00:00

• Sebestyén Mihály

Csütörtöki kimenő

A Medárd-napi zivatar, amely Vásárhely fölött több hullámban elvonult, napok óta állandó beszédtéma. Egy, a Facebookra felkerült viharképsor háromszázezer (ha azóta nem több) megtekintést generált. Kétszer többet, mint a város teljes lakossága. Tömegigényt elégít ki az efféle felvétel, helyszíni riport közreadása. Parajd valószínűleg tartósan a sokszorosa ennek. Bizonyára közrejátszik a részvét, a segíteni akarás, de leginkább az információ birtoklása, a jólértesültség torzult vágya, a szenzációéhség. Amit azzal csillapítanak, ami éppen adódik. És adódik csőstül. 

Nem válogatnak. Ami éppen aktuális. Rengeteg minden csak úgy jön, ömlik, reánk zúdul, beborít. Sok helyről. Sokkhelyről. Arról a helyről, helyzetből fakad, tör fel, ahol éppen katasztrófa, (tömeg)szerencsétlenség, erőszak, háborús cselekmény, országúti baleset, késelés, természeti katasztrófa fordul elő. A napi híranyag vastagja. A média habos oldala.

Nem venni tudomást az élet-halál efféle jelenségeiről és történéseiről, nem tudni ezekről – botorság. Átugrani, lenémítani, kikapcsolni, gyermeket óvni a borzalmaktól rövid idejű és hatásfokú megoldás. Úgyis visszajön, visszaszivárog más csatornákon, ahogy mondani szokás, informális háttérpatakok, fecserészés révén. Kezelni tudni, megmagyarázni, okait feltárni, megelőzni, fellépni ellene szóban és írásban, a hatóságokkal együttműködni a felszámolásban, ahol ez lehetséges, elvárt – az ám a felnőttség erénye.

Sokszor mondják – nem történik több rendkívüli, rendszeres borzalom, rémség, tragédia, katasztrófa, mint korábban. Csupán a híradás, a kommunikáció lett tökéletesebb, szélesebb, átfogóbb, gyorsabb, profibb, egyidejű(bb). És a közönség befogadóbb. Elfogadóbb is?

Pszichológusok segítenek a szerencsétlenséget átélőknek (túlélőknek, hátramaradottaknak) feldolgozni a történteket. Iskolásoknak, tanároknak, ahol értelmetlen lövöldözés történt. (Van talán értelmes lövöldözés is?!!) Magyarázattal szolgálnak, megvilágítják az események rejtett okát. Nyugtatnak. Sok idő kell a felépüléshez. 

Na de mi történik azokkal, akik naponta szembesülnek otthonuk kényelmében ezekkel a hírekkel, akik már-már vadásszák és lájkolják a katasztrófáról készült amatőr és profi felvételeket, kisvideókat, híradóanyagokat? Van, aki ebből él, ezt kell felvételeznie, ott kell lennie a helyszínen, közvetítenie kell. Megírni. Annak ez a mestersége. És idegháborúja. A közönség pedig nézi, fogyasztja, szörnyülködik, majd túllép rajta. Elfelejti, napirendre tér. Elfordul. Közömbösül. Egy dologban biztos: ma sem marad új rettenet nélkül. És nem is kell hozzá imádkozni, ez ui. gyakoribb – sajnos világszerte –, mint a mindennapi kenyér.