Régi fényében pompázik a falu ékessége

Megújult a harcói Árpád-kori templom

Kis település nagy ünnepének lehettünk részesei vasárnap a felújított Árpád-kori református templom átadásán. A műemlék templom a magyarság múltjáról tanúskodó emlékek megőrzésére indított Rómer Flóris terv keretében újult meg, amit a Teleki László Alapítvány bonyolított le. A hálaadó istentiszteleten dr. Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. Az ünnepélyes átadás Lánszki Regőre, a magyarországi Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkárára hárult. Jelen volt dr. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója, Csenteri Levente, a Maros-Mezőségi Egyházmegye esperese, Varga Ferenc, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja, Ambrus Attila egyházkerületi főgondnok, Máthé-Farkas Zoltán székelykövesdi lelkész, a harcóiak lelkipásztora, az egyházmegye számos lelkésze, a támogatók, kivitelezők, magyarországi meghívottak, az egyházközség tagjai és a faluban ritkán látott nagyszámú hálaadó közösség, amely osztozni kívánt a falu örömében. 

A harcói templom lenyűgöző szépségű és eleganciájú középkori épület. Dombról uralja az egész falut. Egy évtizeddel ezelőtt romos állapotban várta az enyészetet, de – hála a Teleki László Alapítványnak – sikerült megmenteni ezt a 13. századi szentéllyel rendelkező műemléket.

Harcót az 1332. évi pápai tizedjegyzék említi először, Hudzov névvel. A későbbi névváltozatok, a Hoczo (1356), a Harczou megnevezés 1496-ban jelentek meg. A falu lakossága a reformáció idején tért át a protestáns hitre. A hívek száma jelenleg 150, a közösség leányegyházként a székelykövesdi egyházközséghez tartozik. 

A templom téglából épült, kis méretű épület, téglalap alakú hajóból és félköríves szentélyből áll. A 19. század végén a hajó déli oldalához egy kis harangtornyot építettek. A templom építése nem köthető nemesi családhoz, de a későbbi felújításokat a helyben birtokos Gálfalvi család patronálta. A püspöki vizitációkról 1746-tól maradtak fenn jegyzőkönyvek, ezek tanúsága szerint a templomot 50–100 évente javították. 1762-ben és 1872-ben voltak nagyobb munkálatok.

Legutóbbi felújítását 2016-ban kezdték el, ekkor tárták fel az 1400 körüli falfreskókat a szentélyben és a diadalív oszlopain, valamint egy 1690-es évszámot mutató feliratot. A templom szentélye a 13. század végére, illetve a 13–14. század fordulójára keltezhető. A templom tornya egy emeletes portikusra emlékeztető építmény, késői, vélhetően a 19. század végén készült. A felújítás során a templom körül vízelvezető rendszert építettek ki, megújult a tetőzet – a templomot zsindellyel fedték be –, a templombelső, restaurálták a falképeket, és helyreállították a teljes külső homlokzatot.

„Életet ünneplünk, nem a tegnapot, hanem a mát és a holnapot”

Dr. Kolumbán Vilmos püspök a Jelenések könyvében olvasható Békesség néktek! köszöntéssel kezdte prédikációját, mert ma ez a legaktuálisabb kívánság, tekintettel arra, hogy a szomszédos országban dúló háborúban ezrek halnak meg ártatlanul. A béke utáni vágyakozásunk kapcsán a püspök elmondta, hogy szembe kell néznünk az utóbbi évtizedekben Európában és a „művelt 

világban” előtérbe került olyan irányzatokkal, amelyek megtagadják mindazt, ami egykoron megtartotta a közösségeket, a nemzeteket. Megtagadják a júdeo-keresztény örökséget, s helyébe valami mást kívánnak. Ez a más arról szól, hogy hagyjuk el a szülőföldet, éljünk boldogan ott, ahová az élet sodor. Nem fontos sem a közösség, sem az ősök iránti tisztelet, s nem fontos semmi, ami egykoron értéknek számított. A közösség helyett az ember kerül előtérbe, a családja és önmaga jóléte számít. Ezt sulykolják a fiatalok fejébe, s szinte lehetetlen, hogy szülőként valamit meg tudjunk fordítani mindabból, ami ma divatos. A Békesség néktek! arról is szól, hogy mi magunk hogyan tudunk megbékélni ezzel a világgal, a kihívásokkal, hogy békében érezzük magunkat. 

– A harcói Áprád-kori templom néma tanúja volt a Kárpát-medencei magyarság sorsának, tanúja volt a tatárdúlásnak, a fejedelemség korának, a török kornak, az osztrák korszaknak, s tanúja lesz sok évszázadon át még egyébnek is. Ha visszatekintünk az elmúlt évszázadokra, megállapíthatjuk, hogy Erdélyben soha nem volt könnyű az élet. Eleink vállalták a Kárpát-medencében, hogy őrzői, bástyái lesznek Európának. Ez odavezetett, hogy a sok harcban a lakosság jelentősen megcsappant, ennek ellenére megmaradtunk, mert az erős hit, a jövőbe vetett reménység túllendített a veszteségeken. És sikerült talpra állni! Most okunk van a hálaadásra, mert a helyiek összefogásával és külső támogatásával sikerült a templom felújítása, régi fényében pompázik, hogy élet legyen benne. Amikor templomokat újítunk fel, nem elsősorban műemlékápolás a cél, hanem az, hogy az élő közösségeknek lelki otthona legyen. Mert nem akarunk a nyugatiak sorsára jutni, hogy templomainkból kivesszen az élet, és kulturális központokká, lakóházakká váljanak. 

Máté evangéliuma 18. fejezetének 19-20. versével üzen Isten az ünneplőknek: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”. Jézus rávilágít arra, hogy Isten egyházában a kis gyülekezetekben is, mint a harcói, ugyanúgy szól Isten igéje, mint a nagy gyülekezetekben. A kis közösségeknek is ugyanolyan joguk van a szép templomhoz, mint a nagy gyülekezeteknek. A legfontosabb, hogy élő hit van az erdélyi gyülekezetekben, az emberek lelkében. Az elmúlt időszakban közel 500 templom újult meg Erdélyben, ezek nem muzeális értékek, hanem Isten házai, ahová imádkozni járnak – fogalmazott a püspök.

A csodák ünnepe

Lánszki Regő, a magyarországi Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára elmondta, hogy a templom nemcsak a múlt emléke, hanem a jövő biztos alapja is. A műemléki hűség, a szakmai igényesség, a közösségi összefogás példás egységet alkotott Harcón. – Valahányszor visszatérek a Mezőségre, mert családom ide köt, érzem, hogy az utak, a falvak, a templomtornyok ismerős arcokként köszöntenek. Sokszor tapasztalom, hogy minden domb, minden harangszó erőt tud adni. Mert itt az igen az igen, a nem az nem, a férfi az féri, a nő az nő! Létezik még hűség és becsület. Ez az erő, amit ebből a tájból meríteni lehet, a jövő záloga is! A harcói templom sok nemzedék számára legyen az útmutatás és a lelki erő forrása! – fogalmazott az államtitkár.

Dr. Diószegi László elmondta, hogy tíz éve kezdődött el a felújítás. – Akkor még nem volt világos, hogy miért került ez a templom a látókörbe. S aztán következtek a csodák, amelyek az Árpád-korban, ezelőtt 800 évvel születtek. Ezeket a csodákat ünnepeljük ma. A Teleki László Alapítvány több száz templomot újított fel a Kárpát-medencében. Mindenikhez kötődik valamilyen emlék. Harcóhoz az összetartozás emléke fűződik, az, hogy a gyülekezet tíz éven át elviselte, hogy nem gyűlhet össze a templomába, mert egymás után jöttek a feladatok. 

Máthé-Farkas Zoltán, a gyülekezet lelkipásztora és Keresztesi Csaba gondnok köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a templom felújításához. 

A terveket a Mossfern iroda, Maczalik Arnold, Szilágyi Barna-József és Virág Jácint készítette. A kivitelezők a Domino Construct, Gálfi Attila és Gálfi Imre mezőbergenyei vállalkozók voltak, az építkezés műszaki vezetője Kirizsán Ildikó. A templom körüli drénezést a kárpátaljai Stark István és csapata végezte. A falfestményeket az Imago Picta Kft. munkatársai tárták fel, míg a faanyagvédelmi szakvéleményt a Fornax Kft., Mihály Ferenc biztosította. A régészeti teendőket a Maros Megyei Múzeum munkatársai látták el.

 Köszönetet mondtak a támogatóknak, Bartha Csabának, a Barcsa Service tulajdonosának, a Bethlen Gábor Alapnak, a gyülekezeti tagoknak, akik adakoztak a templom felújítására, Bartha Márton vállalkozónak, a Therezia Kft.-nek, mindazoknak, akik a rendezvényt támogatták.

Az ünnepségen Szilágyi Mihály kántor vezetésével a kórus szolgálatát hallhatták az egybegyűltek.

 A hálaadó ünnepség szeretetvendégséggel ért véget a mezőpaniti református egyházközségben.