Székely József tiszteletes köszöntése
2025-09-11 15:00:00
- Dr. Ábrám Zoltán
Székely József tiszteletes kilencvenedik életévét tölti. Köszönet a nyugdíjazásáig végzett sokoldalú egyházi szolgálataiért, lelkiismeretesen és élő hittel betöltött tisztségei gyümölcseiért, mai napon is követendő példamutatásáért.
Székely József 1935. szeptember 14-én a Fehér megyei Miriszló községben született, itt végezte elemi iskoláit, és kapta meg szüleitől, közösségétől a későbbi papi hivatáshoz szükséges útravalót. Középfokú tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban folytatta, ahonnan tizenhat évesen kizárta az embertelen és istentelen kommunista hatalom. Gyári munkásévet követően végül sikerült visszakerülnie szeretett iskolájába, ahol 1954-ben érettségizett. Kulákgyermekként a továbbtanulás számos kapuja bezárult előtte, de a Protestáns Teológiai Intézet tárt karokkal várta. Kolozsvári egyetemi évei, a teológiai tanárok felkészítése meghatározók voltak életpályájára, akárcsak a Nagyszebeni Evangélikus Teológiai Fakultáson német nyelven folytatott tanulmányai, amit munkaszolgálatra való kényszerbehívás szakított meg. A nehézségek és meghurcolások ellensúlyozásaként két évtizeddel később Utrechtben egyetemi tanulmányéven vehetett részt, ami megalapozta hollandiai kapcsolatait, amelyek a kilencvenes években, a rendszerváltást követő lelkes és cselekvő hozzáállásnak köszönhetően számos megvalósításban, anyagi építkezésben teljesedtek ki.
Lelkipásztori, valóban lelki és pásztori szolgálatát 1961-ben a Szeben megyei Balázstelke anya- és Pócstelke leányegyházközségében kezdte. Mivel első – nem beszolgáló - lelkésze volt a nem sokkal azelőtt önállóvá vált gyülekezetnek, mindenekelőtt parókiát kellett építtetnie, és a nehéz időket megélt hívek vallásos életét kiteljesítenie. Közel nyolc évnyi szolgálatot követően, amelyben 1963-tól hű társa, kántora és mindenese volt tanítőnő, papleány felesége, Marosvécsre kapott meghívást. Apósa a szomszédos Holtmaroson szolgált, mind-
ketten Kemény János és Wass Albert lelkületét követve, emlékét megőrizve. Székely József tiszteletes 1969–2004 között három és fél évtizeden át hűséggel szolgálta híveit, Marosvécs népét. Bár egyházmegyei és egyházkerületi tisztségei miatt könnyen megtehette volna, nem váltott gyülekezetet, a későbbiekben szükség szerint a Kolozsvár–Marosvécs útvonalon haladt egyházi tisztségei miatt, különböző helyszíneket érintve.
Nehéz és küzdelmes ifjúkorát követően Székely József tiszteletes olyan történelmi korokban szolgált, amikor a kisebbségi sorsban élő magyarság számára az egyház nemzetmentő és identitást megőrző szerepe felértékelődött. Amikor a templomokban vasárnapról vasárnapra, alkalomról alkalomra és kiemelten ünnepeink alkalmával csorbítatlanul hangzottak el Jézus példabeszédei, költőink üzenetei, papjaink – akár madárnyelven kimondott – vigasztalásai. Amikor a hívők és kevésbé hívők a templom és az iskola holdudvarában tudták megtartani magyarságukat és emberségüket.
Székely József a „régi”, konzervatív papi nemzedékhez tartozik, aki egyenes gerinccel végezte munkáját, töltötte be tisztségeit. Szolgálati helyein pezsgő egyházi életet alapozott meg, gazdag és folyamatosan építkező tevékenységet folytatott, lelkiismeretes és pontos szolgálatokat végzett, gyülekezetei lelki, szellemi, anyagi javai felett őrködött. A nyolcvanas években egyházkerületi képviselő, egyházmegyei tanácsos, majd aljegyző lett. A rendszerváltást követően az újjáalakult Görgényi Egyházmegye első esperesévé választották, később két ízben újraválasztották. Tíz éven át, 1990–2010 között az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadójaként tevékenykedett Erdély 44. püspöke, dr. Csiha Kálmán mellett. Generális direktorként megbízást kapott a Kolozsvári Református Kollégium igazgatói tisztségének a betöltésére, a házi beteggondozói szolgálat megszervezésére, számos missziói feladat elvégzésére.
Székely József tiszteletes gazdag lelkészi és egyházi szolgálatot hagyott maga után, sokat tanulhatunk tőle. Értékeink megbecsülését, az áldozatkész feladatvállalás szükségességét és kihívásait, a közösség szolgálatának felemelő szépségeit. Élete és munkássága hitet, reményt és mindenekelőtt szeretetet sugároz. Köszöntőmet, köszönetemet, méltatásomat és jókívánságaimat az ünnepelt saját gondolataival zárom, amelyeket önéletírásában örökített meg: „Igyekeztem nem feledni, hogy annyi az értékem, amennyit Isten és népe ügyéért teszek. Keresztyénségem nem más, mint önmagam átadása Istennek való szolgálatra. (...) A mondás szerint a jó pap holtig tanul, de hogy holtig szolgálhat-e, az a mindenható és örökkévaló Isten hatalmában és titkaiban van. Övé legyen a dicséret, a dicsőség és a hála, hogy kegyelme mindenre elégséges volt, napjaimhoz napokat, erőtlenségeimhez erőt, jó munkatársakat és szerető családtagokat adott.”
