Szüreti mulatság Kelementelkén

Fotó: Székely Ella közösségi oldala

A termés és a közösség ünnepe

Jubileumi alkalomhoz érkezett a nagy szőlészeti és borászati hagyományokkal rendelkező Kis-Küküllő vidékének évente megrendezett ünnepe, a kelementelki szüreti mulatság. A szüret nemcsak a munka gyümölcsének beérését jelenti, hanem alkalom a találkozásra, a közös ünneplésre és a hagyományok megélésére – hangzott el a múlt szombati eseményen.

Immár tizenötödik alkalommal rendeztek szüreti mulatságot a kelementelki szőlőhegy aljában a Kis-Küküllő középső szakaszának szőlősgazdái és borászai, amelyre barátaikat is meghívták. Reggel Württemberg-huszárok vezetésével indult zene- és énekszóval hívogató menet Gyulakuta és Balavásár községek településeire, a menetben ott volt a polgármester és a hegybíró hintaja, a szekérre ült fiatalok kezéből a kereplő sem hiányzott. 13 órára a menet visszatért a rendezvény helyszínére, és a hegybíró megtette jelentését a szervező Kisküküllő Borrend nagymesterének, s ezzel kezdetét vette az ünnepélyes megnyitó. 

Jakab Sándor nagymester szerint ez a rendezvény is része annak, amit rendjük 15 éve tesz a térség szőlészete és borászata, valamint a borturizmus fejlesztése érdekében a hagyományos János-napi boráldás, a Vince-napi venyigeáldás, a nemzetközi balavásári borversenyek, az aranyérmes borok bemutatása, valamint számos borkóstoló, borvacsora szervezése mellett. Azt sem hagyta szó nélkül, hogy a vidék önkormányzataitól sem anyagi, sem infrastrukturális támogatást nem kaptak, így csak az évről évre melléjük álló magánvállalkozások támogatásával tudják megszervezni ezt az eseményt.

Hagyomány, örökség, hála

Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának külgazdasági attaséja, Csuzy Fanni arra mutatott rá, hogy ez a szüreti mulatság nemcsak a helyi gazdák és borászok munkája gyümölcsét ünnepli, hanem a Küküllő mente gazdag kulturális örökségét is hűen őrzi és követi. „Kelementelke ma megmutatja vendégszeretetét és azt a büszkeséget, amellyel örökségét ápolja” – tette hozzá.

Mihály Zoltán József, a hazai mezőgazdasági minisztérium államtitkára a szüret azon üzenetére világított rá, hogy a termés mögött ott van az ember, a munka, a tudás, a hagyomány, egy közösség és egy közös felelősség. A szakpolitikus azt is kiemelte: a szőlészet–borászat nemcsak hagyomány és életforma, hanem egy fontos hazai gazdasági ágazat is: 2025-ben Romániában 167 ezer hektáron termesztettek szőlőt és 4,1 millió hektoliter bort állítottak elő, amellyel az ország az előkelő hatodik helyen áll az Európai Unióban.

Kolcsár Károly parlamenti képviselő az egykori szüretek hangulatát felidézve azt hangsúlyozta: mi is őseink hagyományaiból, kultúrájából kell táplálkozzunk, és szerencsére közösségeinknek vannak olyan tagjai és vezetői, akik számára fontosak a hagyományok és azok megélése.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros szervezetének elnöke azt emelte ki, hogy bár gazdáink egyre nehezebben tudnak nyereségesen vagy fenntarthatóan termelni, mégis helyt tudtak állni. Fazakas Miklós szerint Közép-Erdély az idei időjárási körülmények közepette is tündérkertnek bizonyult, és jó termést adott, ezért ez az ünnep egy hálaadás: hálával tartozunk Istennek és annak a közösségnek, amely nem csüggedt el, hanem kihasználta a lehetőségeket.

Borlovagokat avattak

A hagyományokhoz híven idén is új borlovagokat avatott a Kisküküllő Borrend. Ezúttal négy személy állhatott színpadra, és adhatott tanúbizonyságot elméleti és gyakorlati tudásáról (bekötött szemmel kellett felismerni a fehér és vörös borokat). Ezt és az eskütételt követően Berkeczi István (Segesvár–Fehéregyháza), Hegedűs Tivadar (Marosvásárhely), Jakab Szilárd (Marosvásárhely–Székes) és Orbán Levente (Segesvár–Fehéregyháza) felölthette a rend köntösét, átvehette annak jelvényét, majd karddal lovaggá ütötték őket. A borrendnek nyújtott állandó segítség elismeréseként tiszteletbeli taggá avatták Zöld Endrét (Marosvásárhely).

Az eseményen jelen voltak további hazai és külföldi szakmai rendek is: a dicsőszentmártoni Szent Márton, a csókakői Szent Dónát, a solti Gróf Vécsey Károly, a lillafüredi István Nádor, a móri Brindisi Szent Lőrinc, a csátaljai Pax Corporis, a bajmoki (Vajdaság) Szent Trifon borlovagrendek és borrendek, továbbá a Magyar Borrendek Országos Szövetsége is.

Az ünnepélyes pillanat után Hegedűs Tivadar köszönetet mondott a borrendnek a bizalomért, kifejezve azon meggyőződését, hogy együttműködésük termékeny lesz. Lapunknak elmondta: jó érzés újdonsült borlovagnak lenni, hiszen az utóbbi évek közös munkája során a mindennapi élete részévé vált a Kisküküllő Borrenddel való együttműködés. Úgy érzi, hogy a bort vissza kell hozni a gasztronómiába, hiszen „kikopott” onnan. A bornak elsősorban közösségteremtő ereje van, másrészt a mértékkel fogyasztott bor évszázadokon át az egészség kiteljesítője volt. Habár híres bortermő vidék a Kis-Küküllő völgye, az itt készülő igen jó minőségű borok valamiért háttérbe szorultak, és a vidéket vissza kell helyezni az őt megillető helyre – véli a borlovag.

Tizenöt év

Jakab Sándor tíz éve tagja a Kisküküllő Borrendnek, 2000 óta nagymestere. Úgy érzi, az elmúlt másfél évtizedben sokat fejlődött ez a szakmai társaság, sokat gazdagodtak a külföldi baráti és szakmai kapcsolatok révén, itthon pedig nagyban hozzájárultak a vidék borversenyeinek szervezéséhez és a borturizmus bővítéséhez. A rend két-három évente avat új tagokat, nem fiatal, hanem középkorúvá hajló személyeket, hogy ezzel is új lendületet adjanak a munkájuknak. 

A nagymester optimistán tekint a jövőbe: reméli, hogy lesznek még, akik kiérdemlik a borlovag címet, és a rendhez csatlakoznak, ami pedig a borvidék gazdaságát illeti, úgy érzi, hogy jó borok készülnek itt, de az értékesítés világszerte nehézkes – értékelte a Népújságnak.

„Nem siralmas a helyzet”

Mit jelent Gyulakuta községnek és Kelementelkének a szőlészet-borászat és a borrend működése? – kérdeztük Varga József polgármestert. Az elöljáró felidézte, hogy a kelementelki kúria egyik bormintája már 1878-ban aranyérmet szerzett Londonban. A szőlőt, a bort, a hagyományt ebben a térségen a szülők, nagyszülők a gyermekeknek már kiskorukban kezdik átörökíteni. Ez a tudásátadás nemcsak az idősek feladata, átvétele és továbbvitele a fiatalok számára is feladat. „Nem siralmas a helyzet, vannak fiatal családok, amelyek régi ültetvényeket számolnak fel, és újakat telepítenek, vagy a meglévőket felújítják, és terjeszkednek, és nem kis sikerrel dolgoznak.” Úgy véli, nem kell elkeseredni, tovább kell haladni ezen az úton, s ha ez nem is megélhetést, de jövedelempótlást mindenképp jelent az itteni gazdálkodóknak.

Arra a kérdésre, hogy milyen az idei szőlőtermés, és milyen bor várható, a polgármester azt válaszolta, hogy az aszály igencsak próbára tette a szőlőtőkét, de a hőség előnye volt, hogy páratartalom hiányában nem támadtak a betegségek, ezért jó közepes termést értek el a gazdák, a sok napfény miatt jobb lett a szőlő cukortartalma, a must fokolásánál lehetnek kellemes meglepetések, és egy kis hozzáértéssel rendkívül jó borokat lehet előállítani.

Ugyanilyen véleményen van a balavásári Csegzi Tibor termelő is, aki szerint jónak mutatkozik a termés, de a szárazság is hatással volt rá. A szőlő ép, a rendszeres növényvédelem megóvta a betegségektől, így egy-két héten belül el is kezdik a szüretelést, tovább nem várhatnak, mert az éjszakák már hűvösek, és a nedű savasabb lehet. A must Balavásáron nemigen haladja meg a húsz fokot, de az új fajták esetében már mértek huszonkettőt is. Az értékesítés nehezebb, de ők nem is eladásra termelik a három-négyezer liter bort: nem ebből élnek, hanem inkább a család és a baráti társaság fogyasztja el.

Ezer palacsinta évente

Az esőfelhők ellenére is jó hangulatban zajlott a tizenötödik szüreti mulatság: több üstben főtt hagyományos krumpli- és babgulyás vagy éppen vadpörkölt, ami mellé nem maradt el egy-egy pohár pálinka és a jóféle Küküllő menti nedűk. Csegzi Tibor vendégeinek disznót, malacot, csirkéket húzott nyársra, a fóti barátok egyike őzmájat sütögetett ínyencségként, a falatok mellé proseccót is kínáltak, és nem maradt el a desszert sem: az anyaországi Szatymaz küldöttsége már sokadik alkalommal jön el a mulatságra, és nem szórakozni, hanem ezer (!) palacsintát sütni: volt is ezúttal becsülete az ingyen kínált süteménynek, Barna Károly polgármester és csapata alig győzte sütni és felszolgálni. 

A téren a vidék hagyományos és kézműves termékeit is kínálták, többek között mézet és kibédi hagymát; a balavásári László Alpár tucatnyi helyi szőlőfajtát kínált a vásárlóknak, mellette Takács Csaba sajtolta a kelementelki borház által felajánlott szőlőből (királyleányka, muskotály) a mustot, itt-ott megszólalt a muzsika és az énekszó is, sőt a színpad sem maradt üres a délután folyamán: felléptek a marosszentannai Aranykalász és a gyulakutai Szivárvány néptánccsoportok, valamint az erdőszentgyörgyi Százfonat néptáncosai és népi zenekara is. „Demeterék” sátrában gyermekkoncertet adtak, majd a színpad elé bábelőadásra hívták az apróságokat, viszont a közönség más elfoglaltságokat is talált: Kelemen Vera a nyárádszentlászlói szövőház kis osztovátáját hozta el. A szövés mellett a kukoricafejtést ugyanúgy kipróbálhatták a gyerekek, mint a gyöngyfűzést, míg Józsa Eszter, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének falugazdásza asztalánál só, kömény, fokhagyma, bazsalikom, szurokfű, fekete bors, kapor, mustármag, csili felhasználásával különböző fűszersókat lehetett készíteni.

Egész délután a téren tombolajegyeket lehetett vásárolni, mert 10 lejért olyan értékes nyereményeket sorsoltak ki, mint az Agroman által felajánlott jókora motoros kapa és négy motoros kasza, a Küküllő menti gazdák felajánlásából pedig finom borokat lehetett hazavinni.

Este az addig a sátrakban üldögélő felnőttek szórakoztatása következett: színpadra lépett Szávolovics Gabriella aranykoszorús nóta- és dalénekes, valamint Hajlák Attila nótaénekes, majd a Corax együttes adott rockkoncertet, a napot pedig ezúttal is tűzijáték zárta.