Közhely, de éppen ezért igaz: a gyermeknap minden évben emlékeztet arra, hogy egy pillanatra a megszokottnál is jobban odafigyeljünk a legfontosabbakra: a gyerekeinkre. Azokra, akiknek a nevetése vigaszt ad a gondok idején, és megtölti az otthonunkat élettel; azokra, akik kérdéseikkel újra és újra gondolkodásra késztetnek bennünket – és akiknek a jövője meghatározza a mi jövőnket is.
A világ számos országában ünneplik a gyereknapot, a különböző hagyományok és időpontok mögött pedig ugyanaz az üzenet húzódik: hogy a gyermekeknek kiemelkedő figyelemre, védelemre és támogatásra van szükségük, és ez az üzenet ma aktuálisabb, mint valaha. Gyakran halljuk, hogy a gyermek a jövő, ami igaz ugyan, mégsem pontos, hiszen a gyermekek nem csupán a jövő részei. Ők a jelenünk részei is. Születésük pillanatától formálják a családokat, a közösségeket, a világot, amelyben élünk. Minden kérdésük, ötletük, megnyilvánulásuk arra emlékeztet bennünket, hogy az élet alapvető értékei nem változnak. Sokszor szeretnénk mindent megadni nekik – biztonságot, tudást, lehetőségeket, élményeket, ám idővel rájövünk arra, hogy a legfontosabb dolgok nem feltétlenül kerülnek pénzbe. Egy velük eltöltött délután, egy figyelmes beszélgetés, egy lefekvés előtti mese is olyan emlékeket alkothat, amelyek megmaradnak a tudatukban vagy tudatalattijukban, és egy életen át elkísérik őket.
A mai világ gyorsabb, mint az ismert történelem bármelyik, eddigi időszaka – folyamatosan érkeznek újabb és újabb információk, egyre nagyobbak az elvárások, másodpercenként halljuk a legfrissebb híreket, és felnőttként gyakran úgy érezzük, hogy mindenből többet kell teljesítenünk. Ebben a rohanásban könnyű megfeledkezni arról, hogy a gyermekek számára az idő a legértékesebb ajándék. Nem tökéletes programokra és hibátlan szülőkre vágynak, hanem arra van szükségük, hogy érezzék: fontosak számunkra. Hogy meghallgatjuk őket, hogy ott vagyunk mellettük, amikor örülnek, és akkor is, amikor nehézségekbe ütköznek. A gyermekneveléshez nem jár tökéletes útmutató, és nincs olyan szülő, aki ne követne el hibákat. És nem is ez a cél. Hanem az, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol biztonságban érezhetik magukat, ahol mernek kérdezni, mernek hibázni, mernek új dolgokat kipróbálni. Ahol megtanulhatják, hogy a kudarc nem vereség, hanem a fejlődés része, és ahol megtapasztalhatják, hogy a szeretet nem feltételhez vagy teljesítményhez kötött. Hiszen a gyermekeink között vannak ugyan a jövő tanárai, orvosai, mérnökei, művészei, alkotói, feltalálói, vállalkozói, közösségi vezetői, de mielőtt bármi mások lennének, először gyerekek. Akiknek szükségük van a figyelemre, a törődésre, a példamutatásra.
A június elsejei, a nyár kezdetét jelző gyermeknap ezért nem csupán egy ünnep a sok közül, hanem emlékeztetőül szolgál: a legfontosabb befektetésünk nem materiális jellegű, hanem a gyermekeink nevelése, fejlődése és boldogsága. Rajtuk keresztül más szemszögből láthatjuk a világot, és általuk épül az a jövő, amelyet szeretnénk biztonságosabbnak, emberségesebbnek és reménytelibbnek látni. Vigyázzunk rájuk, figyeljünk rájuk, és adjunk nekik minél több szeretetet! Mert a jövő nem holnap kezdődik – a jövő az asztalunknál ül, az udvaron játszik, a kezünket fogja.
És úgy eltelnek ezek az évek, mint egy álombeli pillanat.
